Apró udvariassági kérés.

Én is örülök, Marikám, ha segíthetek, és meg is teszem, ha tudom.

Sokszor saját "káromra" is, mert mint régebbi fejtő, olyan apró stikliket, ügyeskedéseket is elárulok, amikről én anno nem tudtam, amivel nagyban segítem az utánaam jövőket, akik sokszor meg is előznek ezek ismeretében.

Ez nem izgat, de anélkül a kis "köszönöm" nélkül, ami még pénzbe vagy fáradságba sem kerül, ürességet, hiábavalóságot és - nevezzük nevén a gyereket - hihetetlen modortalanságot és nemtörődömséget érzek.

És ez igenis idegesít!

Ez a fórun eddig civilizált volt, szeretném, ha az is maradna!

Első nekifutásomban elfelejtettem írni azokról - és szerencsére ez a többség -, akik (néha többször is) kedvesen megköszönik a kapott tanácsot, segítséget.

"Kirohanásom" - ha lehet így nevezni - természetesen nem nekik szólt! :)

Nem szokásom új rubrikát nyitni a fórumon, mert már így is több van a soknál, most mégis megteszem, mert egy nagyon csúnya szokás kezd elharapózni a segélykérők körében.

Felteszik kérdéseiket, kéréseiket, tanécsokat várnak és a legtöbb esetben kapnak is, és a dolog marad ennyiben.

Se köszönöm, se cicaszem, se dimangó!

Akik segtenek a kérdezőknek, legtöbbször időt és fáradságot nem kímélve teszik ezt, keresgélnek, írnak a szerkesztőnek, néha ingyen és bérmentve, pont és extra nélkül, játékon kívül megfejtenek egy-egy rejtvényt, hogy megfelelő választ, tanácsot tudjanak adni a kérdezőknek.

Ezért kérem kedves játékostársaimat, hogy amennyiben választ kaptak kérdéseikre, valamilyen módon jelezzenek vissza.

Szidják le a válaszolót, küldjék el melegebb éghajlatra, ha ez esik jól nekik, de a tanácsom mégis az lenne, hogy köszönjék meg, hogy foglalkoztak prolémáikkal, és megpróbáltak hasznos tanáccsal vagy megoldásal segíteni.

Ez lenne a minimális udvariassági szabály.

Köszönöm, hogy végigolvastatok.

Ha néhol kicsit keményen szóltam, elnézést kérek!