Rejtvényjáték kávéház

sziasztok,

elég fura nekem ez a licitálós dolog az aranydollárokkal. A normális aukció - máshol - úgy történik, hogy látja az ember, valaki felüllicitálta az adott "terméket", és akkor még tesz rá ő is egy-egy dollárt.

Gratulálok!

Még egy triviális hasonlat (egyik rejtvényből): mennyi fojtós kelttésztát kell benyelni azért a kiskanálnyi lekvárért...

7 aranydollárért megvenni egy olyan extrát, hogy kapsz 2 aranydollárt, az azért nem semmi!!!

Ez kb. olyan, hogy, hogy lehet a tőzsdén kisebb fajta vagyont keresni? Egy nagyobb fajtát kell befektetni : - )).

Mind budapestiek vagyunk, de sokszor voltunk Szilvásváradon, a Szalajka-völgyben

Megnéztük a még kijjebb levő börtönmúzeumot (vááá!!!) és meg akartuk még nézni a lipicai ménest is, de nappal mindig kinn volt terepen, mire hazajöttek volna, már nagyon elfáradtunk.

Jósvafőn viszont (ami szintén Borsod megyei) szintén van ménes, méghozzá az ősmagyar hucul ménes. Nyitva volt a karám, be lehetett menni, persze csak az előtérbe. Közelről viszont onnan nem lehetett megnézni őket, mert a kerítéstől még jó méterre még egy kerítés volt, amögött voltak. Aztán elindultunk a Kurisztán-tanösvényen kifelé, fantasztikus az is, egy gyorspatak ott is csordogál, úgy képzeld el, hogy kristálytiszta, lehet benne úgy gázolni, hogy szinte sosem ér a bokádig. Na és végigmentünk, kifelé, aztán egyszerre hatalmas lódobogásra figyeltünk fel. Akkor engedték ki a ménest, a lovak egymás hegyén-hátán rohantak felénk, mint az őrültek. Akkor gyorsan kimentünk a rétnek egészen a szélére, illetve a fák, bokrok mellett, mert a lovak sose mennek a fák közé. Nem tudom hány százan voltak, de rengeteg. Azért így is nagy élmény volt. Például rengeteg volt ott a lepke, lócitromokon tanyáztak elsősorban, de jöttek aztán. Nővéremre több helyen rászálltak (izzadt kegyetlenül, mert 40 fok volt). Jó testes debella volt mindig is. Na és ott ültünk, és fotóztunk. Szálltak azok ujjaink hegyére is, a nővérem karját megszállták, le se akartak menni. Vagy jó félórát ott édelegtek, aztán persze mi is meguntuk, pedig jó buli volt. Ha még nem voltatok a barlangokban, ott van kettő is, Aggtelek egy ugrás (pár kilométer), aztán a másik. Közben csontig áztunk, úgy mentünk be a 10 fokos barlangba, indult a menet, egészen a Tengerszem szállodánál van a vége. A vezető bejósolt nekünk egy jó kis tüdőgyuszit, de nem nyert. Bár csurgott a hajunkból is a víz, mégse lett semmi bajunk, megszáradtunk, mentünk vacsorázni. Annyit adtak, hogy felét ott kellett hagyni, sajnáltuk nagyon. Utána kimentünk a Fürkész tanösvényre - mélyfekete éjszaka, semmi világítás. Illetve: porszemnyi lámpások a bokrokon, sűrűn. Belementünk a közepébe, és persze rögtön tudtuk, hogy a szentjánosbogarak tanyája volt. Alig tudtunk onnan is elszakadni. Csodálatos tájak vannak, rengeteg helyre kirándultunk, túráztunk Magyarországon.

Ti hova valósiak vagytok? talán Borsodból?

Addig örülj, míg nincs a feneked alatt az autósülés. Rengeteget megspórolsz, adó, benzinköltség na és a kocsi ára. Gyalogolhatsz, ami jót tesz az egészségednek, erősödik a lábad és nem szívod a benzingőzt. Na és jöhetsz velünk kirándulni.

De ha lenne végre kocsid, akkor meg minket vihetsz messzebb, mert nincs mindenhova busz vagy vonat.

helló mindenki! rég voltam itt, mert általában csak pacsinézőben vagyok, aztán mikor látom, hogy a kávézó tele van, jövök.

Gyakorló (majdnem azt írtam, gyalogló:-(), ha ott vagytok Aggteleknél, bizonyára jártatok a barlangokban is. Csodaszép vidék az arrafelé, én mennék, de azért kocsi nélkül elég huzavonás. Volt valamikor kocsink, de hát...

Jó fejtést, én is mancsoltam - és erről a szóról hirtelen eszembe jutott egy nagyon-nagyon régi mese, azt hiszem, Brumi-sorozat volt - kölökként is tetszett, mindenkivel mancsoltunk.

Szia Gyakorló,

jövök nézni, ki kér pacsit (nem itt, csak láttam a csevegést), azt is látom, hogy Xena barátnőnk már mindent elmondott az élményünkről. Én is biztatnálak, ha nyugdíjas vagy, már ráérsz mindenhova menni. Barátnőim még nem egészen nyugdíjasok, de volt egy szabadnapjuk, a másik meg otthon dolgozik, tehát ráér... Néha egyetlen fiunkat is magunkkal visszük, de az már nem az igazi, mert sok vele a gond, azonnal enni akar valahol, aztán meg inni, mi meg a kultúrát részesítjük előnyben. Te szoktál kirándulni? vagy ha nem fejtesz és otthon vagy, mással is szórakozol?

Ó, üdvözöllek megint itt! alig váltunk el, máris! hogy s mint állsz a gyakorlással? most nem nézem, hogy állsz, másokét sem, egyrészt kevés az idő, másrészt jobb szeretem a traccsolást, igaz, ritkán. - Most nézem, miket is írtál, abban, hogy szereted a titkosakat és az ellenfeleket, már egyetértek. Az ellenfelek ellen nagyobb arányban nyerek, mint nem, de azért ez még messze van az elvárhatótól. Én ma főzés és házimunka helyett inkább kirándultam barátnőimmel Székesfehérvárra, ahol már rengetegszer voltunk, de most Isabelnek valami könyvvételi ügye akadt, Linda vizet akart a Csitári-forrásból. Mindent összehoztunk, még bementünk a Fő utcán egy Munkácsy-kiállításra is (magángyűjtemény, február 18-ig látható). Még vissza kell menni, mert meg akartuk spórolni a fotójegyet, gondolván, néhányat így is lövünk majd sutyiban. De nem lehetett, minden teremben két őr mászkált. Ha ráérsz, menj el, ha túlvagy bizonyos koron, ingyen is bemehetsz, és persze ha szeretek a nagymestert. Fantasztikus képei voltak és mi pénze lehetett ennek a pacáknak, hogy ennyi képet sikerült megszereznie. Mert ezek most már nagyon sokat érnek.

Örülök, hogy itt vagy, kapsz mancsot is persze, aztán megyek én is dolgozni, mert ma se sok időm volt fejteni, és le vagyok maradva.

Létezik egy extra amely nagyban elősegítheti ,ennek a küldetésnek a teljesítését. Anno nekem több alkalommal is segített.

[link]