Rejtvényimádók állatvédő klubja (RÁK)

Aranyos Sutyiknéni, igenis vótak a madan C-be halakok, dajasztat nem szabadot piskzáni, mer a Zanya morgot. Akoris, mikor megugatam a soksok madárt, amik röptek.

És kébzeld, kaptunk a kisanyátul eggy fadlajt csinálló gépt, és mosmár ithol is lehet fadlajtot eni. Én leginkáb a sokat szeretem, ami csolok... csoklo... izé... ujjan barna.

Éste, Te melliket szokod szeretni? Neked senem adnak elegett?

Ajjaj, Marijja néni, énis féltemám atól a nagyböhöm tigrincstöll, minta Hellodolli! Asztat a lipicei álat kertet nemismerem, de bisztossan szép, hamondod. A kisunokának, aki bisztos csak egy iker, boldok szülésnapot! (Az itt is szok leni, decsak eccer egy évbe, penig keten vanak. Deja nagylánnak is van ojan, maj ha a kereszt ellőre ide gyönek a zújj onokával, akkó lessz azis.

Nekedis van szülésnapod? A zenyim még sokára lessz, és hidegbe.

Nagy élmény lehetett számodra ez a csodakert, Kócoska! Mennyi új szag, hang, látvány, az a sok két- és négylábú, na meg a lábatlanok. Voltak meden C-ében úszkálók is, ugye? Őket nem akartad kihalászni, mint a faleveleket az otthoniból? A nagy, büdi macsekoknak azért megmondtad férfiasan a véleményedet?

Ha ebben az országban jársz, a fővárosi állatkertet ne vedd tervbe meglátogatni, oda nem engednének be. De a veresegyházi medveparkban akár még puszilkodhatnál is az ikrekénél nagyobb teddykkel.

Melyik fagyi a kedvenced? Tölcséres, pálcikás, gombócos, vagy a sok?

Kébzejjék, nénik, vótunk egy kertbe, ahun nemis virágok meg zőccségek nyőlnek, hanem álatok!

Vót ottan kétláb, négyláb, meg ojanis, aminek nemvót lábája, de ezektő féltem. Penig a Zanya monta, hogy nemis tunnak kigyönni, de látam, hogy memvót ot semi, mer átláccottak ahogy csuszkátak a randák.

Ujjant is látam, aminek kettő lábája vót, mint a zikreknek, dejazok aranyossak vótaké és attunk nekijük amerikaji mogyort, és nevetek is.

De a nagy büdi macsekokat nemjó nészni, mer ojan a szemük, minta Cilájé, csak félőseb és szúr. Azér otan kicsikét behusztam a farkámat.

Asztán etünk fadlajtot, aszt mán joban szeretem, mega Mekihusit is.

Maguk látak már ijen bolondos kertet?

Soxorcsók

Kócos

Igen, Nem, Fekete, Fehér is senvadeznek a Káni Kulában. Igen az autó alá bújik az udvaron. Mikor már sok neki ott is a meleg, zörög az ajtón, engedjem be hűsölni. Fehér nem szokott ennyit kint lenni, ő a lábam előtt (vagy rajta) hever a kövön. Fekete pedig hol a gazdasszonyánál, hol nálam.

Még nem is tudod: jelenleg 2 lány, 2 fiú a kutya. Zizi és Dolli leány.

Fehéreb akkor lett volna szegén, ha idegen helyen, idegen emberek és kutyák között, bezárva kellett volna nyaralnia. Üdvözöl Téged mind a négy eb és én is.

Édes Marijja néni,

Ém gondolkosztam (mer ojat is szokok ám!), és aszondom Neked, hogy átkel keresztelni a Hellodollit meg a Fütyikutyit Igenre és Nemre! Akkó lene neked egy fekete, egy fehér, egy igen megegy nem is!

Mimeg mégsenem mentünkel a zikrekér (penig már nemis hányok a zajtóban, ami gékpocsi, de én kisé dísz lekszikás vagyok), mer naonnaon meleg van a hátjajon kívül, ésa kisapa ide hoszta üket. A Zanya meg méges csak főzöt, és mosmár jólaktam.

Szegén Fehéreb, azér mégis csak jóneki, hogy visza gyönek a gazdikákjai, bár azis bisztos, hogy nállad lyódóga vót.

Mosmár a Bébidoll is meknyughatik.

Mindegyiket csókútatom,

A Káni Kulába senvadező

Kócos.

Bizony, így van ez! A Zanyának sem fájdult meg a háta a bútorcipeléstől régebbi költözésekkor. Légy szíves, állj a két hátsó lábadra a Zanya mögé, mellső mancsocskáiddal pedig lapogasd meg a derekát. Dolli is szokott ilyet csinálni és jól esik a derekamnak. Ebben a melegben a költőzés nem a legjobb elfoglaltság.

Fehéreben nem látszik, hogy hiányoznak a kisgazdái. Nem rí. De néha néz messzire és ugat minden ok nélkül. Dollival éreztetem, hogy ő a fontosabb, a legeslegfontosabb, mégis haragszik. De már csak 3 nap és vendégünk vakációjának vége lesz.

Tuggyák, aranyos nénik, hogy mivan?

Délbe menünk a zikrekért, mer kötőszködés lessz nálluk (asztat eszike vagy iszák?), és egy ét terembe fogunk eni de nemhiszem, hogy kőtöszködést.

Mer a Zanya tennap bevásállt minden félét, osztán most fájik a háta mer cipelte a sokjót, amikeket vet a gyerekenek, akik a zunokás hugáim, meg nekemis.

Naon örülök ami kor itvanak a zikrek, merakor soksok fürödés meg mokka-kaczagás is van. De nemszabad őszi barackt eni nekem, meg nyárit senem.

De eszt a cipellős-hurcolázós dógot nemértem, mera kisapa is aszt csinájja, de nekije nem van baj a hátába. De nemis kajákokat cipell ő, hanema bú torokat. Kisanya meg dirig áll nekije.

Maj elmeséllem, hogy mijaza kőtözés, ami nemis ojan, mint a zegyik iker térgye vót, ami kor gézel kötöszkötte a Zanya nekije!

Jólesz?

Nem, nem igaz, ez is csak egy Karinthy-sziporka.

Egyik kedvenc íróm, az Így írtok ti-ből csináltam a diplomamunkámat, és két versét le is fordítottam egy magyar antológia részére, de csak az egyik jelent meg.

Felejthetetlen.

Örülök, hogy felvidíthattam ezt a meleg délutánt, látom, hogy Magyarországon sem fáztok! :)

Emlékeztek?

"Jöttem a Gangesz partjairól,

Hol álmodoztam déli verőn,

A szívem egy nagy harangvirág

S finom remegések: az erőm."

És a "végleges visszafordítás":

"A Herz-féle szalámiban

Sokkal sűrűbb a só,

Mint más hasonló terményekben

Hidd el, ó, nyájas olvasó!"

Ez aztán a Jákob létrája! :))

Valóban a Google tréfája. Az orosz-francia szótár szerint: kros (крош) = croche. Francia-magyar szótár szerint: croche=reszketés.

Szép kis lejterjakab lett belőle.

Köszönöm a francia leckét.

Sutyik, a "croche" lehet tengerészeti vagy zenei műszó (a nyolcad kottajel farkincája, angolul eighth note), de semmiképpen sem reszketés.

Ez a mi kedves Google barátunk fordítási fantáziálása.

A félvilágot összekerestem, hogy ráakadjak legalább valami hasonlóra, de ilyen nincs.

A reszketésnek (tremblement) van vagy harminc szinonimája, de ez nem tarozik közéjük!

És igaza lenne!

(croche=reszketés?)

Kócoska! Hellodolli mindegyiknél nagyobb és érzékenyebb. Férjem szerint egyedül neki van lelke. Én mondtam, mindegyiknek van, de neki a legnagyobb.

Ő egy szép, jóállású pumi. Már felnőttnek számít. Tudja ő, hogy ő a szívemcsücske kutymék, csak fél, ki ne túrják. Mert azért a többi is szeret engem. Ha látnád, mikor 4 kutyus libasorban jön utánam! Csak össze ne vesszenek! Nem hagyták el, csak kölcsönadták a fehér ebet. Tudták, hogy itt jó helyen lesz. Üdvözöl mind a 4 eb és én is.

Most meg én mosolyogtam, mert amikor a férjemet megismertem, éppen akkor vett a kislányának (aki akkor volt hatéves, de ma már ő a "londoni" gyerekek anyja) egy kicsi, fehér cicát, akit Miette-nek "kereszteltek", és ez szintén kenyérmorzsát jelent.

Erről viszont őhatatlanul Petőfi Anyám tyúkja jut eszembe "Morzsa kutyánk" miatt, aki nem a fogait (croc), hanem a füleit hegyezi! :)

De jobb lesz, ha ezt a "fülhegyezést" nem mesélem el Kócosnak, mert képes kijelenteni, hogy az ő füle nem ceruza, amit hegyezni kellene. Legföljebb zab, Kukutyinban... :))

Hajnalban olvastam a beszámolódat. Igyekeztem visszafojtani a nevetést, hogy ne zavarjak fel senkit. Rászkód volt, szájtát nem.

Ritkán szoktam dörögni, villámlani és inkább a szemeimmel tüzet hányni, de az teljesen más eset.