Rejtvényjáték kávéház

A többi fejtőtársunk ugyanúgy együttérez Veled, mint én.

Mindannyiunk veszített már el neki kedves rokont, szülőt, testvért vagy barátot, ebben a korban ez sajnos természetes.

Nem szeretem a frázisokat, de hiába, ez az élet rendje.

Minket is meg fognak gyászolni, de aztán tovább kell lépni, mert az is az élethez tartozik.

Kedves Julianna!

Jó, hogy vannak ilyen emberek, mint Te. Igen jól estek szavaid, és a fájdalmam feldolgozásában igen sokat segítenek.

Köszönet minden kedves szóért amit Tőled kaptam.

Tudud, Teca, ez is a segítségkérés egy bizonyos formája, ha nem is tudatos, és nem is a rejtvényekre vonatkozik.

Köszönöm kedves szavaidat, meghatódtam tőlük.

És gyere nyugodtan máskor is, ha úgy érzed, Téged érdeklő témáról van szó!

Kedves Teca és Rózsa!

Kicsit szégyellem, hogy szavaimért köszönetet kaptam, de nehéz elmagyarázni, hogy miért.

Biztos vagyok benne, hogy mások is így éreznek, csak talán nem tudják vagy nem akarják kifejezni ezeket a gondolatokat.

De ha akár csak egy pillanatnyi enyhülést tudtam adni a fájdalomra, megérte leírni őket.

Rózsa, már az is valami, hogy egyáltalán beszélni tudsz róla.

Nem hiszem, hogy ezt a dupla gyászt a gyerekek ne tudnák megérteni. Ne félj attól, hogy tehernek érzik a fájdalmadat. Őket is érte gyász, talán néha együtt is beszélgethetnétek róla.

De mindez talán még korai, ki kell várni az időt.

Nem megy másképp.

El fog jönni az az idő is, amikor újra tudsz majd örülni az apró dolgoknak is.

Szívből kívánom, hogy ez mihamarabb elérkezzen.

Kedves Rózsa!

Két hete ment el Keresztanyám, édesanyám nővére. Teljes mértékben együttérzek veled és megértem, hogy nem akarod a gyerekeidet terhelni. Az én "feladatom" volt, hogy édesanyámmal tudassam. Nehezen szántam rá magam, erőt kellett gyűjtenem. Tudod, mi történt? Együtt sírtunk, mécsest gyújtottunk és bár a hiány megmaradt, a fájdalom enyhült. Úgy gondolom, ha gyerekeiddel megosztanátok a közös fájdalmatokat, talán gyorsabban enyhülne. Nem hiszem, hogy teher lenne nekik. Köszönöm, hogy itt velünk megosztottad.

Kedves Rózsa!

Köszönöm, hogy megosztottad velünk fájdalmadat. Néha az is segít, egy kicsit, ha kibeszélhetjük magunkból bánatunkat. Örülök, hogy még itt vagy velünk, és játszol is, mert hidd el addig sem rágódsz azon a tragédián, ami ért. Az élet bizony könyörtelen, de ott vannak akikért érdemes tovább küzdeni a gyermekeid és a drága unokáid. Nehéz, de ahogy Julianna is írta vigaszt, és örömöt nyújtanak. Szeretettel várunk máskor is kávéházba.

Kedves Julianna!

Köszönöm, hogy szakítottál rám időt.

Nem tudom, hogyan bírtad túlélni a Veled történteket. Nagyon erős nő vagy!

Én összeroppantam volna ekkora teher alatt, de a gyerekek miatt biztos erőt kaptál ehhez. Másképp ezt nem lehet végig csinálni. Néha úgy érzem ahogy az idő múlik mindig nagyobb az űr ami maradt utána.

Még nem írtam róla, mert nem bírtam leírni.

A bánatom csak tovább nőtt, februárban meghalt a bátyám, aki nagyon jó testvér volt.

A sors kegyetlen, mindig akkor üt oda, mikor egyébként is gyenge vagy.

Most már csak egyetlen kapaszkodóm van a Húgom.

Természetesen a gyerekeim is, de igyekszem nem terhelni Őket.

Ma ballagott az unokám. Délelőtt pogácsát sütöttem. Tegnap délután epres szórt rétest, cseresznyés pitét. Míg el tudjuk fogyasztani a gyümölcsöt, addig nem rakok egy szemet sem a fagyasztóba. Szerencsére nem hagytam a cseresznyeszedést ma délelőttre - férjem akarta szedni -, mert reggel eleredt az eső és nem tudtunk volna vinni az unokáknak és a lányomnak. Még epret is szedek. Ezért nem jut időm rejtvényt fejteni. De a küldetésem várhat, a gyümölcs nem.

Amint az előbbiekből kiderült, nem nyújtott, hanem szórt rétest készítek. Imádom a sült cseresznye ízét.

Tudod, Rózsa, én kétszer is átéltem ezt a szörnyűséget.

Az első férjem halálakor olyan fiatal voltam, hogy úgy éreztem: összeomlik a világ.

A másodikat hosszú ápolás után veszítetem el idestova 16 évvel ezelőtt, de akkor már ott voltak a gyerekek, ketten közülük még tanultak, nekem erősnek kellett maradnom.

Aztán jöttek az unokák, a valódi gyógyír, csak az a bánatom, hogy ezt a férjem már nem érhette meg.

Azt szokták mondeni, hogy az idő mindent begyógyít, de ez így nem igaz. A fájdalom kétségtelenül tompul, de soha nem múlik el teljesen.

Még akkor sem, ha esetleg találsz új párt magadnak.

Ezzel a fájdalommal együtt kell élnünk, és együtt is fogunk meghalni.

A te sebed még nagyon friss, de hidd el, később megtanulsz ezzel együtt élni.

Muszáj.

Jó tudni, hogy nincs semmi baj, sőt!

Köszönöm, hogy válaszoltál, vicces, hogy épp most néztél be, mikor éppen Rólad beszéltünk.

Lényeg az, hogy jól vagytok.

Legközelebb nem hagyj minket ennyi ideig a bizonytalanságban, jó?

Kellemes nyarat, jó unokázást, jó egészséget mindannyiatoknak!

Kedves Rejtvényfejtő társaim, Julianna, Maria, Sutyik és a Többiek!

Egészen véletlenül bepillantottam a fóruma. Szinte lelkiismeret furdalásom van, hogy mennyire elhanyagoltalak Benneteket. De mentségemre legyen mondva, általában hanyagolom a netet. Vagy idegesít, vagy csak elveszi az időmet. A rejtvények állandó ismétlődése eluntatott és már nem okozott annyi örömöt, mint kezdetben.

Hál’ Istennek jól vagyunk, anyukám is. Kötök, horgolok és kint töltöm a nap nagyobb részét a kertben a két itteni unokámmal. A másik kettő éppen holnap jön. Közben készül a medence és mindenféle sportolási lehetőséget veszünk elő a tárolókból. Tegnap már ping-pongoztunk is. Több alkalommal is tartottunk kerti sütögetést. Az egyik kedvencem a juhtúróval töltött gombafejek, tárcsán sütve. Én megbolondítom a túrót medvehagymás krémsajttal és póréhagymával, a gomba szárát felkarikázva hozzásütöm.

Örülök, hogy Ti még itt együtt vagytok és hódoltok a kedvenc időtöltéseteknek. Irigylem a kitartásotokat. Csak így tovább! :)

Gratulálok Zsuzsimama!

A mai rohanó világban nem sokan sütnek rétest, bár nyugdíjasként már ráérnénk. A fiaim mindig a nagymamájuk rétesét dicsérik, és szerintük ilyen az igazi nagyi. Nem tudom ismeritek-e a vajjal,és liszt keverékével készül un. tiroli rétest olyant és is sütök, igaz az is munkásabb, mint a kész réteslap.

Halkabban beszélj, Zsuzsimama, nehogy valaki itt meghallja!

A lányomon kívül senki nem tudja, hogy a rétestésztát nyújtani is lehet, ő is csak Pesten evett ilyet a keresztanyáméknál, mikor egyszer náluk laktunk két hétig.

A franciák a rétest egyáltalán nem ismerik, legalábbis nem azt, amit a magyarok annak hívnak.

Más se hiányzik, mint hogy rajtam is a házitésztát követeljék! :D

Igen, Pepitával váltottunk időnként egy-egy üzenetet vagy jelet, de már régen nem ír.

Mindig aggódom egy kicsit, ha valaki sokáig nem jelentkezik...

Ördögöd van, Zsuzsimama, nálunk is meggymagozással telt el a délután.

a javát én is beteszem a mélyhűtőbe, de - bár nem nagyon szeretek sütni -, a vasárnapi Apák Napjára meglesz a meggyes rétes.

Lehet itt is kapni réteslapot (utoljára lánykoromban nyújtottam házi rétestésztát, az sem tegnap volt!), úgyhogy nagyanyám receptjével, diósan csinálom meg holnap délután.

Imádkozzatok, hogy ne szúrjam el teljesen! :D

A meggy egyik neve itt "angolcseresznye", a jóég tudja miért, sehol nem találtam meg ennek az eredetét.

Az is igaz, hogy a franciakulcs itt angolkulcs, a franciasaláta orosz- vagy macedón saláta.

És még sorolhatnám.