Rejtvényjáték kávéház

Én is láttam a luxemburgi út egy részét, aztán hazahoztam a gyerekeket az iskolából.

Egy biztos: ma este nincs gondom a vacsorafőzéssel, senki nem fog enni.

Aratáson voltunk ugyanis.

Dokibácsi málnását legeltük le, ilyen édes és nagy málnaszemeket már régen láttam.

Persze maradt még, és cseresznye is van bőven.

Visszajött a jó idő, holnaptól megint 30 fok körül lesz.

Mit kérsz inkább: málnát, cseresznyét vagy napsütést?

Ha csak az egyiket kéred, az ingyen van, de ha mind a hármat, akkor annak a tripláját kell fizetned! :D

Megértelek, én sem posztolok semmit, igaz nem is értek hozzá, de ha értenék sem.

Most megyek Liége-be oda kerekeznek a fiúk.

Egy rendkívül kellemetlen Facebookos eset miatt soha többet nem teszek fel képet vagy videót a netre.

Van egy "druszám" (nem a valódi nevemen voltam ott sem belejentkezve), aki egy Lyon környéki városkában él, vele voltak problémáim.

Kislányokat vagy fiatal fiúkat aműgy is veszélyes az Interneten mutogatni.

De a helyi újságban több kép is lesz róluk, beszélgettem tegnap este a riporterrel.

Ha megtalálom őket, belinkelem.

Az már igaz, hogy büszkeségben nem volt hiány.

Még az apjuknak is könnybelábadt a szeme.

Három éve járnak a tánciskolába, és évente kétszer van bemutató. Ilyenkor látom igazán, hogy mekkorát nőttek, és hogy a szögletes kis gyerekmozdulatok hogyan váltak valódi tánccá.

Hajlékony, kecses és vékony mind a kettő.

Jövőre már nem ide fognak járni, hanem "művészi" görkorcsolyára, de a tánctudás ott is nagyon hasznos lesz.

A gyerekórus két részből állt, és mikor az egyik befejezett egy strófát magyarul, a másik elénekelte ugyanazt franciául.

De mivel más népek dalait is előadták, egy mögöttük lévő filmvásznon ott voltak a francia fordítások is.

Az idei záróünnepélynek "Repőlőgéppel a föld körül" volt a címe, és nencsak dalokat, különböző népitáncokat is előadtak.

A csárdásnak, Katyusának, Countrynak stb. nagy sikere volt, mint mindig!

Egy ügyes anyuka még pártát is varrt a lányoknak, rém aranyosak voltak.

Mondanom sem kell, hogy ez az "ügyes anyuka" nem én voltam! :D

Elmúlt hajnali egy óra, mire hazakeveredtünk.

Végig esett az eső Düsseldorfban, voltak bizony bicsaklások.

Neked is nagyon jó szombat du.-i programod volt. Remélem minden rendben ment jól szerepeltek az ikrek, és a nagymama nagyon büszke lehet rájuk.

Csak vigyázz, nehogy bokabicsaklást kapj! :D

Megyünk az ikrek évvégi táncbemutatójára, dalolni is fognak.

Biztos, hogy éjfél előtt nem fogunk hazakeveredni.

További jó fejtést!

Tegnap este a hírek alatt sokat gondoltam Rád, éppen ezért!

Nem tudom, milyen idő van Düsseldorfban, de mire leérnek Dél-Franciaországba, visszajön a meleg, és elmúlik az a hűvös időjárás, amit most élvezünk.

Délutánonként, ha lesz időm, én is ránézek néha a versenyre, de neked kellemes szórakozást kívánok!

A Te magas C-id el vannak kényeztetve szerető gazdikkal. Az állatok a magányosságot is érzik és egy gazdi nélküli cicus többet el tud érni, mint egy ember.

Nem véletlenül vannak pl. az idősek otthonában "terápiás cicák".

Gondoltam már cicára, de mág saját magát sem tudja ellátni, nemhogy egy állatkát.

És még valami: tudod, hogy nálunk mindenki imádja a kutyákat és a cicákat, és ezt ők bőségesen viszonozzák is.

Szegény nagybátyámmal viszont nem nagyon törődnek, még Kócos is csak lagymatag farkcsóválással köszönti. Az állatok ÉRZIK, ha valaki nem érdeklődik irántuk, nem törődik velük, a ritka simogatást is csak szórakozottan, oda sem figyelve kapják.

Cincó és Caline-Cila még őszintébbek, le se xarják. Nem fogadna be semmilyen állatot, az biztos.

85 éves korában már nem lehet megváltoztatni egy embert.

De beszélni fogok vele erről, bár előre tudom a választ.

És köszönöm, hogy gondolkodtok valami megoldáson!

Az állandó segítség mellett rendszeresen fog táplálkozni, akkor fizikailag megerősödhet, de ha az életkedvét nem sikerül valahogy, valamivel visszahozni, akkor - bármilyen durván hangzik - minden hiába.

Egy beszélő kanári, vagy egy cicus nem jelentene olyan gondot, mint egy kutyus. El tudná látni őket, és főként közvetlenül érezhetné, hogy van, akinek szüksége van rá.

Volt egy fehér pomerániai lulujuk, Pici volt a neve, és 18 évig élt!

Arról, hogy egy hatemeletes házba újabb kutyát vállaljon, szó sem lehet.

Nem tudna foglalkozni vele, és a napi 3-4-szeri sétát sem tudná megoldani, nagyon gyenge már.

És ahogy az előbb írtam, nem tud már semmivel sem törődni, nem érdekli a világon semmi.

Nagyon elszomorít a helyzete, mert rendkívül tevékeny és vidám nagybácsi volt, amíg kettesben voltak.

Amíg a nagyszüleim éltek, évente kétszer is Magyarországon töltötték a szabadságukat, most meg már a sarki pékhez is nehezére esik lemennie.

Na, most jól kipanaszkodtam magamat, elnézést!

Azt hiszem, írtam, hogy 57 évi házasság után veszítette el a nagynénémet.

Gyerekük nem lett, rajtam és egy párizsi unokahúgon kívül jóformán senkije nem maradt.

A lányomnak ő a keresztapja, de a munkája, az ikrek és egyéb tennivalók miatt hetente egyszer látják csak egymást, bár a családi összejöveteleken mindig ott van ő is.

De kedve már semmmihez nincs igazán.

Eszik ugyan, de nem azt, amit kéne, és nem annyit, amennyit kéne.

Pedig sokszor főzök rá. De ha nem pontosan olyan az étel íze, mint a nagynénémé volt, már nem ízlik neki.

De nincs két olyan háziasszony, aki pontosan egyformán főz, ez nyilvánvaló.

Mág akkor sem, ha ugyanattól a személytől tanultak főzni.

Amit tudok,megteszek, viszem ide-oda, vásárolni, orvoshoz, bankba, meg a jóég tudja még hova.

Ha kijön a kórházból, rendes és állandó ápolónői és egyéb segítséget fog kapni, ez a város sokat tesz az idősebbekért.

Majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok.

Most jöttem haza a kórházból.

Nagybátyám minden kedves rejtvényfejtőnek, aki az állapota iránt érdeklődött, köszöni a kedvességét, és kellemes hétvégét kíván.

Amolyan közepesen van egyébként. De ezt már én teszem hozzá.