Rejtvényjáték kávéház

Szerencsére (még) csak a fejünkben. Így ez nem a második gyerekkor.

Druszáimnak én is jobbulást kívánok.

Marikák!

Gyógyuljatok meg minél hamarabb!

Áthoztam ide ezt a virágos témát, mert a feladványi hibákban már nem sok keresnivalója volt. :D

És hiába fog ki az idő (mindkét értelmében) rajtunk, faguriga legyek és zöld mezei fűcsomó, ha a fejünkben nem húsz- huszonöt évesek vagyunk mindannyian.

Szerintem a gyerekeink idősebbek nálunk...

A Költészet Napját én is nagyon szeretem.

Mikor a lányok kicsik voltak, ez még nem létezett (csak 1999,.ben vezette be az ENSZ a párizsi ülésén), de az unokáim minden évben készülnek rá, és a könyvtárban is tartunk két előadást. Egyet a fiatalabbaknak, egyet az idősebbeknek.

Emlékszem, még ott dolgoztam, mikor József Attila volt a "főszereplő".

2005.-öt az UNESCO József Attila évének "kiáltotta ki", és ugyanebben az évben jelent meg Franciaországban Aimez-moi (Szeressetek engem) című verseskötete is.

Minden országnak vannak kedves ünnepei.

Aztán vagy átveszik egymástól, vagy nem.

Nézd csak meg a Zene Ünnepét június 21.-én: 1982.-ben vezette be Franciaországban az akkori kultúrminiszter, Jacques Lang, azóta elterjedt jóformán az egész világon, 1997.-ben Magyarországon is.

Ez az év leghosszabb éjszakája, ezért esett erre a dátumra a választás.

Mi nagyon szeretjük, a lányom gimnazista, majd egyetemista korában sokszor szerepelt, több zenekarban is.

Kicsi korában még hip-hopot is táncolt.

Ördög tudja miért, mindig sírtam a meghatottságtól, mikor színpadon láttam.

Most meg az unokáim vették át a stafétabotot, de a sírás most sem marad el... :)

Nem, ez az ünnep nem az ajándékozásról szól.

Valakinek a kertjében vagy egy közös kertben-udvaron felállítunk egy nagy asztalt, és közös pikniket csinálunk, ahova mindenki azt hoz, amit akar, vagy amit előre megbeszéltünk.

Lehet hideg vagy meleg, sós vagy édes, otthon készített vagy boltban vásárolt kaja, kiki szíve és pénztárcája szerint.

Ilyenkor nagy nevetések közepette beszélünk egymás "viselt dolgairól", egy-egy baklövésről, mindenféle történettel fűszerezve, miközben eszünk-iszunk.

Azt is meg szoktuk beszélni, kinek mire van szüksége, milyen baja van, hogy tudunk közösen segíteni egymáson.

Elismerem, hogy ez nem mindenhol ilyen idillikus, de nekünk szerencsénk van: jó a szomszédok közötti viszony, és tényleg segítünk, ha kell.

Móta itt lakom, összesen egy családdal volt problémánk, de ők a kétéves bérleti szerződés végén el is költöztek.

Amíg Párizsban laktam, ez közel sem volt így; jóformán mindenki lexarta ezt a napot, nem is gyűlt soha össze 3-4 családnál több.

De nagyon úgy néz ki, hogy a ronda, hűvös és esőre álló idő miatt elhalasztjuk holnapra.

Sok kedvem most amúgy sincs nevetgélni.

Ma van nálunk a Szomszédok Ünnepe, hacsak el nem mossa az eső.

Magyarországon már nem létezik ilyen ünnep?

Tudom, hogy voltak kezdeményezések, de most nem találok semmit erről.

Első olvasásra kitört a frász, hogy valami nagy baj történt, ne ijesztgess, hallod-e!

Aztán "megnéztelek", és gratulálok! :)

Megértem bruhahádat, szerintem várd be a többieket, mert így a csere lehetőséged oda.

Természetesen gratulálok, hurrrááá!:)

Nem most van, június elején lesz.

Csak "egyéb elfoglaltság" miatt nem tudtam se írni, se fejteni, de remélem, minden jóra fordul.

Ugye? nekem is tetszett a dal, pontosan a cigány nép beszédstílusában, kicsit elharapja a szavakat, nem akar magyarkodni, az akar lenni, ami.

Egyébként a portugál dal egy részletét pont tegnap hallottam valami olyan délutáni sorozatban, amit egyébként sose nézek, csak nyitva volt a tévé. Aláfestőnek egész jól elment.