Rejtvényjáték kávéház

Az első mondatnál rájöttem a kilétedre, és hihetetlenül megörültem az üzenetnek, fene tudja, miért! :)

Talán, mert így tudom, hogy jól vagytok, és (végre) minden rendben.

Elfelejtettem, elvesztettem, nem találom, eltéveszettem... Ezek a kalandok akár velem is előfordulhattak volna, amilyen eszement vagyok.

Fő (az egészségen kívül), hogy most már nyugság van, és élvezhetitek a kiruccanást.

Ezek szerint az orchideák kimaradtak, ugye megmondtam! :D

De most megyek, és viszek belőlük egy szálat Szent Heverdelnek, aki még soha nem hagyott cserben, igaz, hogy sokat áldozok nekije.

Sutyik kedvességéről nem is beszélek.

Érezzétek jól Magatokat továbbra is, én küldöm a kávékat a többieknek, a napocskákat Neked.

Sziasztok! Sutyiknál vagyunk. Az egész utazás úgy kezdődött, hogy Győrben elfelejtettem a helyjegyváltásnál mondani, hogy a visszaút 13-án lesz. Mikor kifizettem a jegyeket, akkor jöttem rá, hogy alig ideérünk, mehetnénk vissza. Szerencsére még volt pár perc a vonat indulásáig és a tévedés kiigazítására. Sutyik pedig várt bennünket az esőben. Többit nagyon jól ecsetelte nektek. Ilyen kaland sem mindenkivel történik meg. A legjobb az volt, hogy hívtak a szállásról, mikor érünk oda. Mondtam, hogy indulunk autóval, mert már itt vagyunk a fővárosban. No, akkor derült ki, hogy sehol sincs a kulcs. Láttátok volna, öten hogy kutattuk át Sutyik lakásának minden pontját. Végén már a srácok feladták, de kis pihenő után a nagyobb unokám odajött a konyhába, mert nekem végig volt olyan érzésem, hogy ott tűnt el. Mindig oda tértem vissza. Kérte a csirkés táskámat és akkor tűnt fel az unokámnak, hogy az alufólia ezüst színe között lát egy kis fekete foltot. Nagyot nevettünk.

Ma reggel kávét nem kaptatok, én viszont hála az imádságaitoknak megkaptam a napot. Kora reggel beragyogta a Mátyás templomot és a Halászbástyát. Tettem egy kört, míg a fiúk aludtak.

Ma voltunk a Nagycirkusz Szomszédolás műsorán. Utána bevetettük magunkat az Állatkertbe.

Fejtsetek, játsszatok helyettem is, én pedig helyettetek is élvezem Budapest szépségeit. Mária54 (ha még nem találtátok volna ki, hogy ez most nem Sutyik hozzászólása).

Nekem ígérted meg, Zsuzsimama!:)

Meg is venném, ha lenne kosárkám.

(Bár közben már teljesítettem egy "passzolj öt rejtvényt" címűt úgy, hogy esténként elkezdtem egyet-egyet, és ezeket reggel passzoltam.)

Igazán kedves, hogy nem feledkeztél meg róla!

Nem tudom, a szenvedő felek sírtak vagy nevettek ezeken a vígjátékba illő kalandokon, de az biztos, hogy én megszakadtam volna a nevetéstől.

És ebben még az eső sem gátolt volna meg.

Méghogy a két fólia között! Muramista!

Jó filmcím lenne: Slusszkulcs a rántottcsirkében.

Julianna, Raziel! Marcsi nevében köszönöm a közreműködéseket, azaz a Marcsi érdekében szóló fohászokat. Imáitok kb. du. 1-re meghallgatásra találtak. Legalább annyira, hogy elállt az eső. Uncsik nem akartak múzeumozni, a szabadtéri programokat pedig kilőtte az eső. Maradt nekik a macskával való kergetőzés és egymás zríkálása. Utána, amikor már indulni lehetett volna következett a kincskereső (=kocsikulcs-kereső) "játék". Kócmék jóval hamarabb megtalálta volna, mint mi, ugyanis úgy kb. 1 órányi keresgélés után a nagyobbik, közelgő szülinapos uncsi találta meg azt a létező legelképzelhetetlenebb helyett, ahova a kocsikulcs el tud bújni. Kapaszkodjatok meg, ez a hely a dupla alufóliába csomagolt rántott csirkés csomag volt a két réteg fólia között.

Ugye már ez is elég kalandos sztori, de a hab a csokitortán még csak ez után jött. Cuccok ugye a csomagtartóban. Amit, amikor megpróbáltuk kinyitni nem a központi zár távirányítójával, hanem a mechanikus kulccsal, a zár elromlott, bezárta magába az összes uti-cuccot.

Megérkezvén a várnegyedbe, hátsó ülések támlája ledöntve, hogy onnan halásszuk ki a cuccokat. Részben sikerült is, de a merev falú bőrönd kicibálásához kicsi a hely. Atilla szerzett valahol egy csavarhúzót, én behajtogattam magam az utastérből a csomitartóba. A csavarhúzó nem volt kompatibilis, de mázlink volt. Valamilyen portásszerű ember, aki először azért jött oda, hogy figyelmeztessen: nem igazán szabályos helyen állunk, mekkora bírságra számíthatunk, beszállt a mentőakcióba. Ő kívülről nyomkodta, rángatta a zárat én belülről nyomkodtam a különféle kallantyúit. Lett egy pillanat, amikor szinkronba kerültünk és tárult a Szezám. Jó fotótéma lett volna, ahogy a bőrönd után én is a csomitartóból mászok ki. (Járókelő, aki nem látta elejétől a szitut, azt hihette volna, hogy kiszabadult az emberrablásáldozata. Vagy kereste a filmes stábot.)

Minden esetre volt annyira érdekes a szitu, hogy még a napocska is kíváncsi lett és előbújt. Úgy du. 4 óra magasságában. Szegény Marcsiéknak még 1 órát kellett várniuk, hogy beköltözhessenek a szálláshelyükre, de a csomagokat letehették a portán és addig is sétálhattak egy kicsit.

Hősiesen viselték a tortúrát, de félek, egy életre elegük lett a Thalia "taxiból".

A skacok nem ismerhetik a Minden lében két kanál sorozatot, de, ha én ezt a klubomban elmesélem szisztémát követik, a hallgatóság egymás hasát fogja majd a nevetéstől.

Szent Heverdel az egyetlan jó ismrősöm az összes szentek közül, a többiekért nem állok jót.

De azt megígérem, hogy hozzá teljes erőmből fogok imádkozni.

Csókoltatom Marcsit! :))))

Ha csak ezen múlna, megnézetem vele.

Fohászkodjál Szent Heverdelhez és az összes többihez, hogy legalább az Ö (és családja) kedvéért bújjon elő a napocska erre a 3 napra.

Én is meglepődtem, nem számítottam a mai kávéra.

Majd kérdezd meg tőle, mikor és mennyit alszik, bár nem olyan éjjeli bagoly, mint mi vagyunk itt páran.

11H-kor már csucsujkál.

De hogy az utazás előtt még ránk is gondolt, az több, mint megható!

Mindjárt küldök neki napocskát, itt van bőven.

Remélem, akkor is hatékony lesz, ha már nem tudja ma megnézni.

Már teljes az utazási láz?

Kellemes vakációt, visszavárunk! :)

Létezik egy nemzetközi férfinap is, november 19.-én, de arra kutya se figyel oda.

A fizetésnap nem feltétlan a férfiak napja, attól függ, ki kezeli otthon a kasszát.

Most ment el a vőm, hozott három szál szép narancsszélű rózsát, középen nárciszokkal .

Dokibácsi is meglepte a szomszédság nőtagjait egy-egy csokorka ibolyával, ami a kertjében nyílik, a ronda idő ellenére.

Mi tagadás, örültem nekik.

Itt is állandóan papolnak a nők teljes egyenjogúságáról, de ez csak falrahányt borsó, lökött szöveg.

Szerencsére én sem Magyarországon, sem itt nem éreztem, hogy alsóbbrendű lennék, talán a foglalkozásomnak köszönhetően.

De világos, hogy ez az egész duma a Nőnapról és a nők helyzetéről a világban legtöbbször csak pusztába kiáltott szó. :-(