Rejtvényjáték kávéház

Tévedsz, Sutyikom, szeretem az indiai konyhát, a tandori és egyéb szószos-fűszeres micsodákkal együtt, mint ahogy a kínai és japán vagy vietnami ételeket is.

De ezekkel nem vacakolok, mint ahogy a mexikóival sem, inkább elmegyünk néha éttermekbe.

Az az elvem, hogy mindent megkőstolok (hacsak már eleve nem tartok túl undorítónak valamit, mint pl. a kínai sült óriáspókot), és aztán döntöm csak el, hogy ízlik-e vagy sem.

Vannak afrikai és kreol kaják, amiket nagyon szeretek, de itthon nem szórakozom velük.

Az eredeti úgyis jobb.

Kígyó, béka, teknőc, medvetalp, és a jóég tudja, miket ettem már, de a napi menüm azért általában a magyar és francia ételeből állnak.

Van ezekből is akkora választék, hogy csak győzze az ember megcsinálni őket!

Ha meg csak úgy magamnak kotyvasztok valamit, az úgysem tart tovább öt-tíz percnél

Nem vagy egyedül, a többieké is!

Még szerencse, hogy külön félretettem a Te adagodat, különben nyoma sem maradt volna.

És hiába "lyukas csont" a magyar fordítás, tele van az mindenféle finomsággal.

Estére oda is ér Hozzád, jó étvágyat!

Valentin-nap ide, Valentin-nap oda, én bizony idén sem megyek újra férjhez!

Ötödik éve megy ez a "leány"kérés, virággal, ékszerrel és levéllel, ötödik éve utasítom - a lehető legkedvesbben - vissza. (Még kosarat sem adok neki!?))

Házasság nélkül is kedvelheti az ember a másikat, ki a fenének kell ma már a papír?

Össze meg nem költöznék még Rothschild báróval sem, szeretem a mostani független életemet.

Még szerencse, hogy nem sértődős az úr.

De kitartónak kitartó, az már igaz! :D

Most kaptam egy év haladékot...

Gordiuszi csomó, gratulálok és köszönöm!

Nem sértlek meg, ha cserébe küldök egy kis "osso bucco"-t?

Nem tudom a pontos magyar nevét, de borjúhúsból készül, jó szaftos, és nagyon finom!

Kb. így néz ki:

[link]

Nyam-nyam...

A töltött csirke szárnyát - ha van nekije - kevés külön töltelékkel és salátával boldogan elfogadom!

A püspökfalat szó Kócosban komoly izgalmi farkcsóválást váltott ki, azt meg ő szeretné. Majd ad egy kis bőrkét Cincónak is.

Utóljára újévkor csináltam töltött pipit, köszönöm a tippet, Sutyik! :)

De igen, véletlenül én voltam a bűnös.

De plágium volt, bár önplágium, ha létezik ilyen szó.

Ugyanezt a kösztümpárosítást csináltam a lányommal és egy barátnőjével vagy húsz évvel ezelőtt egy farsangon, ugyanekkora sikerrel.

Ők is ugyanúgy élvezték akkor, mint a kicsik most!

Ráment a fél smink-készletem és az összes krvás bizsum, ruhám.

De megérte, mindenki remekül szórakozott!

Akarsz nevetni?

Az egyik iker lesütött szemű ájtatos apácának, a másik szőkeparókás, köldökig kifestett, fölékszerezett, forrónadrágos-csizmás utcalánynak öltözött, és így vonultak végig kellő mimikával és a legnagyobb egyetértésben egymás kezét fogva a színpadon.

Szülők, rokonok, tanárok, a városháza megbízottjai, de még a gyerekek is dőltek a kacagástól.

Ötször tapsolták ki őket, és mindannyiszor kicseréltek egymáson egy-egy ruhadarabot.

Minden nagyanyai és anyai elfogultság nélkül mondhatom, hogy a hatás frenetikus volt!

A jutalom-könyvek osztása miatt meghívott polgármesternek csorogtak a könnyei!

Sajnos, csak a filmet láttam, de a vejem végigpásztázta a kamerávala közönséget is, állva tapsolták ezeket a taknyosokat.

Kisphilipp most vacsorázott, békésen nézegeti a lábujjait, Kócos szigorú felügyelete alatt.

Az unokáim megnyerték az iskolai karnevál jelmezversenyét! :)))

Én sajna nem lehettem ott, mert a londoniak egy géppel előbb jöttek, és most pelenkázok és csucsujgatok.

Úgy látszik, eredményesen, mert Kisphilippe édesdeden alszik.

Ez még azt is bőven megérte, hogy az utolsó rejtvényemet több, mint egy óráig abba kellett hagynom.

Ez a kékszemű, feketehajú kiskölyök egyre szebb lesz a hosszú szempilláival!