Rejtvényjáték kávéház

Cicurus, megtaláltam a linket franciául is, és ott azt írják, hogy a legjobb antioxidáns vörösborok a Lot megyében, Franciaország délnyugati részén termelt Cahors fajtájú borok.

Áruk (legalábbis itt) hét és harminc euró között mozog, évjárattól és szőlőfajtától függően.

De ahogy az itteni a szlogan modja: "Fogyasszák módjával!" (A consommer avec modération!)

Hajjaj, Sutyik, messze vagyok én már a profi játéktól! :-(

Az asztalitenisznél legfontosabb a helyezkedés, ehhez pedig igencsak fürgén kell ugrálni. Nem kimondottan hátfájósoknak való sport, de persze majd belejövök kicsit. Kezdőknek tudok még segíteni, de a lányom vagy a vőm már biztos megvernek.

Ma már megváltoztak a jázékszabályok és a labda színe, de szerencsére ismerem ezeket is.

És hűha, arra nem is gondoltunk, hogy Kócos és Caline mit fog szólni az új "repülő" játékokhoz! Biztos, hogy lesz egy-két elropogtatott sárga labda, komoly készletet kell belőlük beszerezni! :))

Pepita! Látom azért már Neked is van valamivel több időd és kedved.

Nekem a rejtvényfejtés idegnyugtató, bár néha felmegy az agyvizem a nem elírásos hibáktól.

A pingpong asztal nagyon jó ötlet. Itt az alkalom újra kezedbe venni az ütőt és az ikrek is örülhetnek, hogy profitól tanulhatnak.

Kócmék lesz a labdaszedő?

Úgy örülök, hogy szóbajött a ping-pong és ti is vettetek. Nagyon klassz dolog és a kisebbek is bele fognak nőni. A középiskolákban szinte mindenhol van verseny.

Képzelem, milyen hangulat volt a gimiben, amikor előadtad a piás embert. Én csak a hét törpében játszottam a legkisebbet, a kukát. :)

A nagy unokámnak kicsi lett a helyi könyvtár és a héten nem volt rest, beiratkozott a központi Szabó Ervinbe. Remélem, hogy időről-időre újra elolvassa A Kis herceget, bár az itthon is meg van.

Okulva az előző tapasztalatokból már ide sem ültem éhesen. Az imént betöpörtyűztem a saját paradicsomommal. Így már kellemesebb olvasni a sült oldalasokról, mert hát ugye egy darab, nem darab. :)

Én disznózsírban sütök húst, (ha sütök) mert jobban izlik. Különösen a rántott, pikkelyes folyami ponty. Anyukám, nagymamám soha nem evett olajjal, soha nem sütött margarinnal. Nem volt otthon ilyesmi, nem is ismertem felnőtt koromig.

Régen csak a szegényebbek használták a kacsazsírt főzéshez, sütéshez, és a kacsatojást, de erősebb az íze, szaga, mint a libáé. A liba finomabb, soványabb, jobb a zsírja is, de inkább eladásra szánták a javát, mert drágább is volt a tartása.

Csak libamájat sütök libahájban és a zsírját kenyérre kenve. A lányom viszont azzal főz, mert sokkal zsírtalanabb a zsírnál. Nem is eszem nála azokat a diétás kajákat, még a végén leadok a 48-ból is! :)

Erről viszont az jut az eszembe, hogy nagyon régen ettem libamájat. Már esedékes lenne. :)

Köszönjük, tényleg jól éreztük magunkat, és jól el is fáradtunk.

Megvettük a gyerekeknek a sport- és táncfelszereléseket, és ezek a bolondos szülők, mivel valamelyik nap (mikor ezen a fórumon szóbakerült), megemlítettem a pingpongasztal ötletét, azt is vettek, szombaton szállítják.

Ilyenkor, az iskolakezdés idején egy csomó kedvezmény meg árleszállítás van, kihasználták.

Tulajdonképpen moziba is akartunk menni, a Kis herceget megnézni, de kifutottunk az időből, mert az új házba is kellett még néhány dolog.

Remélem, vasárnap eljutunk oda is, mert ez az egyik kedvenc könyvem. Gimnazista koromban a színjátszókörben elő is adtunk egy magunkkfaragta változatot, tudud, én kit játszottam? A részeg ember bolygóján lakó iszákost! :)

Istenem, mennyit nevettünk, és milyen kellemes volt az a kis siker, amit arattunk! :))

Mariám, nem olvastál végig!

Nem állítom, hogy a franciák nem hasnálnak zsírt egyes ételekhez, de inkább kacsa- és libazsírt, pl. a lesütött húsokhoz és az egytálételekhez, amikhez nem illik az olaj.

Egy beefsteak vagy egy halfilé viszont ezerszer jobb vajban kisütve, bár a koleszterinnek ez sem tesz jót.

Cicurus, a legtöbb "átlag francia polgár" mindig olyan bort iszik, amilyen egy adott ételhez való. Ebben nagyon szigorúak.

Mi is iszunk bort, bár én a vörösborok közül csak egy-két bordóit tudok meginni, mert a többitől gyomorégést kapok.

Ez azonban nem jellemző a családomra, mert itt én vagyok az egyetlen magyar, mindenki más francia.

A kérdésnek etől fügetlenül utánajárok, bár tudtommal az eredeti Corsaire (=kalőz) korzikai bor egy fehérbor.

Legjobb lesz, ha megvárom Dokibácsit, aki most valahol Montpellier közelében nyaral valami rokonnál. Ő is bortermelő, bár csak házi használatra.

A délen élő franciáknak minden, ami Avignon-nál "följebb" van, az már "észak"! :)

Keresgélek majd a neten is, bár hogy a franciák "zsírosan" ennének, az enyhén szólva is túlzás.

Disznózsírt Elzász-Lotharingián kívül jóformán nem is használnak, és az olajok közül is az olivaolajat kedvelik, ez a legegészségesebb, ha jó és eredeti, nem "pancsolt".

Az északi régiókban (Bretagne, Normandia stb.) sok vajat és tejfölt használnak, a déliekben inkább kacsa- és libazsírt, azt is módjával.

De mondom, utánanézek a dolognak, mert a vörösborban lévő antioxidáns anyagról én is hallottam, bár inkább a görög, közelebbről a krétai étkezéssel és hosszú élettel kapcsplatban.

Ez '56.-ban volt, és csak egy ország menekültjeivel kellett foglalkozni, akikről pontosan tudták, hogy honnan jönnek, és miért. Nagyjából azonos kultúrájú emberek kértek letelepedési vagy átutazási engedélyt, és az általános és nemzetközi rokonszenv akkora volt, hogy ezt meg is kapták.

A mai zűrös helyzetben semmi sem világos, mindenki azt mond, amit akar, és a szándékok sem átláthatóak.

Ennyi "okosság" után kellemes további fejtést kívánva elbúcsúzom, a holnapi "viszontlátásra"! :)

Kócos örömteli farkcsóválásából azt veszem ki, hogy ő is csókoltat Benneteket!

Te jó ég, most nézem a híreket!

A budapesti pályaudvaron történtekről és a kerítésekről beszélnek, hát ez szomorú...

De szép emlékeket juttattál eszebe, Maria! :)

Tíz-tizenkét éven keresztül minden esztendőben korcsolyabérletet kaptam nagyapámtól a Városligeti Műjégpályára, erre úgy lehetett számítani, mint hogy holnap felkel a nap.

A síelésért nem vagyok különösebben oda, bár amíg a férjem élt, csaknem minden évben elmentünk valahova "csószkálni".

A lányunkat viszont beoltotta a síelés örömeivel, szerencsére a vőm is imádja.

Kiskorában az iskolával járt telente síelni. Engem kitört a frász, hogy ő töri ki- vagy be valamijét, de mindig "egybe" jött haza.

Tavaly kezdték tanítani az ikreket is, majd a februári szünetben megint elmennek.

Én is régen játszottam már, van vagy tizenöt éve!

Pedig a kis tónál, ahol szép strandot építettek, két asztal is van.

Jövő tavaszra a gyerekek teraszán is lesz pingpongasztal, már volt róla szó. Egy kis sport sosem árt, megmozgatja az izmokat.

Bár az úszást soha nem hagytam igazán abba, még a hátfájásnak is jót tesz.

Ebben a kis kertvárosban nagyon sokat tesznek az idősebb nemzedékért, egy csomó ingyenes vagy kedvezményes sport- és kultúrális lehetőség van, amit ki lehetne használni, ha nem lennék ilyen lusta...