Rejtvényjáték kávéház

Csak órák múlva, esetleg holnap kerül ki a piacra.

Azért van kevés és gyenge extra az aukción, mert egyáltalán nem ösztönöz bennünket, hogy feltegyünk.

Ritkán jön olyan extra és inkább csak fölöslegesként eldobjuk. :(

Az imént jól mulattam egy rejtvényen. Még csak nem is gyerekszáj volt, hanem állat kategória.

"Régen azt hitték, hogy a zsiráf két állat KERESZTEZŐDÉSÉBŐL jött létre." :D

Örülök, hogy hasznosítod a fórumban leírt ötleteket. :) Én is bogarászós típus vagyok és ha időm engedi, utánajárok a dolgoknak.

Nem a 100 % hiánya miatt, hanem a probléma megoldó képességem űz. ;)

Ilyenkor adunk hálát a sorsnak, hogy megértük. Sajnos nem mindenki, de gondolatainkban, a lelkünkben velünk vannak ők is.

Nem voltak nagyszüleim, mert korán meghaltak, - ezt gyerekként még nem hiányoltam, fel sem fogtam - de felnőtt fejjel annál inkább tudom, hogy mekkora veszteség ért.

Megkaptam az első videókat a kis Philippe-ről.

Úgy hasonlít a nagyapjára már (vagy még?) most is, hogy azt sem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek...

Sűrű fekete haj (azt mondja az orvos, hogy valószínűleg nem fog kihullani), egész sötét kék szem (bár ez nyilván barna lesz nemsokára).

Igaz, hogy a lányom is tiszta apja, úgyhogy nem csoda!

Annak viszont nagyon örültem, hogy megkapta a nagyapja (vagyis a férjem) teljes nevét. Újra van egy Philippe-ünk!

Hogy az ikrek mit szólnak az unokatesóhoz, azt nem is kell elmesélnem, ugye?

Milyen boldog vagyok! :))

Nálam talán csak a(z édes)lányom örül jobban a kis unokaöccsnek. Ha ez egyáltalán lehetséges...

Látom sikerült a felszabadítás. :)

Így visszamenőleg az ember alig emlékszik, hogy akkor éppen mit is írt jó megoldásnak.

Julianna - nem emlékszel, a mentesítésre felszabadítást, vagy megszabadítást írtál? A két inkriminált betű zárt, de mindkét szónak van ideillő értelme. Magam a felszabadításra hajlanék.

Látom, hogy már fejtetted. Köszönöm.

Julianna, szeretettel gratulálok a csodálatos eseményhez. Gondolom, nagyon várod, hogy a kezedbe

tarthasd. Jó egészséget kívánok a picinek és szüleinek.

Anyai nagyanyám volt zalai - Isten nyugosztalja! -, de ő sose csinálta. Pedig tényleg finom!

Valamikor szó is volt róla a kávéházban, hogy Csabrendek ma már nem is Zala, de nekem már örökre az marad! Mint ahogy fiatalon elhúnyt első férjem (de jó ember volt ő is...) Gelseszigeti.

Sok minden köt minket Zala megyéhez, ez az egyetlen magyar táj Budapesten kívül (egyelőre), aminek még a kicsik is ismerik a nevét...

Még soha nem csináltam, bár apám tudott dödöllét készíteni. Valószínűleg pozsonyi származású nagyanyjától tanulta.

Jó étvágyat!