Rejtvényjáték kávéház

17 kilót vettünk egy kis kertvárosi termelőtől, kaprot is adott hozzá, mert már (tőlem) ismeri ezt a Franciaországban egyébként ismeretlen savanyúságot.

Tényleg nem munkás, megmosni meg segített a lányom.

Mikor először vittem őt Magyarországra (egy 40 fokos augusztusban), még a barátnőm sütötte diósbejglihez is kovászosuborkát kért! A bejglit is azért kapta, - bár nem volt karácsony -, mert tudták, hogy imádja.

Szent Habakuk! Az kb.20 kiló uborka! Igaz, sok munka nincs vele. :)

Amikor a fiammal voltam várandós, nagyon kívántam. A piacon olyanokat lehetett kapni, mint egy kisebbfajta cukkini.

Én meg holnap szűröm le azt a hét hatalmas üveg kovászosuborkát, amiben - ilyen is ritkán fordul elő! - négy nap alatt megértek.

Ámbár ebben a melegben... :)

Lehet ugyan itt kapni hasonló ízű lengyel uborkát, de közel sem olyan a zamata, mint amit nagymamámtól, anyukámtól tanult recept alapján csinálok, és amiért az egész család apraja-nagyja szabályosan megőrül! :))

Apósomnak is volt egy ilyen "micsoda pincéje" Veszprémvarsányban. Amikor Pestre költöztek, hozta a vesszőket. Még mindig teremnek, ma már a lányoméknak, de ők már nem tudnak bort készíteni. Viszont a szőlőlekvárja nagyon finom. :)

Jó volt így elkalandozni. Még a lelkünket is fiatalítja, pedig az nem is öreg.

Ma átjött a szomszéd egy üveg fehér cserszegivel és jól elbeszélgettünk, - ő szabolcsi származású. Volt töpi és hagyma is. A koviubim még napozik 1-2 napot. :)

Ha már borról van szó: jártam többek között egy Tokaj melletti kis tanyafélén, Aranyoson. Hogy ott micsoda pincék vannak! Közel sem az aszú volt a kedvencem, sokkal inkább a muskotály és a főleg a hárselevelű, házikolbásszal, töpörtyűvel, otthon készített "disznóságokkal", házi sütésű kenyérrel, lilahagymával, paprika-paradicsommal kísérve...

Nyam-nyam, még ma is a számban vannak ezek az ízek!

Ha az embernek ilyen emlékei vannak, semmi keserűség nincs az öregségben, amit egyébként úgysem éreznénk, hacsak az egészségi problémák miatt nem, de a fejünkben mindig fiatalok maradunk... :)

Nekem szerencsém volt, széltében-hosszában bejártam Magyarországot, persze mindent nem lehet megismerni - sajnos.

Szerkesztőségi kocsival utazhattunk, mert egy Olyan újságnál voltam munkatárs (Kereskedelem-Technika, már régen megszűnt), amely az ország szövetkezeteinek volt hivatalos lapja.

Még én is az "őzős" Szegedet ismertem, és az "ázós" Miskolcot, a debreceni (még akkor is!) gőgös cíviseket, Szolnokot, Nyíregyházát, Kecskemétet és a többi szép várost.

De az biztos, hogy legszívesebben a Dunántúlra mentem, talán nagyanyai családom származása és a Balaton miatt, ki tudja? :)

Maria, voltam Zircen is, vagy a közvetlen szomszédságában, ha jól emlékszem, valami "Áfész" szövetkezetben.

Milyen jól éreztük magunkat ezeken az utakon! :))

Szegeden akkor jártam, amikor még tájszólással beszéltek az emberek. Rám is ragadt pár hétig, annyira tetszett. Nekem Baja nagyon tetszett, annyira takaros kisváros. Hiányzik ám, hogy nagyon sok helyen még nem jártam. Szeretem a Google térképeit, mert bárhova el lehet látogatni. Igaz, hogy az nem olyan, de mégis jólesik.

Tolna és Baranya megyében még nem jártam, átutazóban sem. :(

Csak Dunántúl? Igaz, aki dimbes-dombos helyen született, az nem érzi jól magát a homokos, délibábos Alföldön. :)

Milyen jó, hogy végre már nyár van és felvehetjük a nyári ruháinkat, de mégjobb, ha újakat is tudunk venni. Neked még bakfis méreteid vannak, így könnyű. :D

Tulajdonképpen igazad van. Előre az ember sosem tudja, hol fog kikötni és minden egyes költözés egy élmény, egy kaland.40 évvel ezelőtt álmomban sem gondoltam volna, hogy hova vet a jó sorsom.

Viszont pakolni, csomagolni már nem szeretek. ;)

Tényleg nagyon rendes a "doktorbácsi", évek óta minden gyerek az ő gyümölcsfáiról lakmározik.

Május végén halt meg a felesége, 54 évi boldog házasság után, és most nagyon egyedül van, ami nem csoda...

Azelőtt a néni befőzött egy csomó lekvárt meg kompótot, most meg - ahogy tudunk -, mi adunk neki főtt ételt időnként. De azt mondja, neki befőtt már nem kell, elég, amit a felesége otthagyott, élete végéig...

A szemészetre is ő telefonált, mikor nem akart javulni a szemem, mert ő már vagy tíz éve nyugdíjas, de ha beteg valaki, mindig először hozzáfordul a szomszédságból.

Lehet keresgélni, lényeg, hogy ne felejtsd el. :)

Születésem óta, - ha jól számolom - a hatodik helyen élek.

A legközelebbi sulis találkozóra fel is vehetnéd arra a filigrán alakodra. :)

Én már annyit költözködtem, hogy szinte semmim nincs a régi időkből.

Fütyülni nem kellett, de egy jó trécselés belefért. Idős néni volt, egyedül lakott. Örült, ha volt társasága, mert a gyerekei csak ritkán mentek.

Édesanyámmal a téglakerítés mellé tett dobogón állva adogatták át, ami éppen termett. Míg tudott dolgozni, csodálatos ruhákat varrt. A ballagási blúzomat is ő készítette. Beleadta szívét-lelkét egy-egy darabba. Van a szekrényemben még egy, amit ma is felvehetnék. Pedig mennyi édességet megettem már azóta!:)