Rejtvényjáték kávéház

Igen, fura lehetett, ha véletlenül kinézett valaki a szemközti házsor egyik ablakán és látta, hogy fogom kitartott karral a növényt. Mert azt nem gondolnám, hogy a felső hat emeletről épp zuhogó esőben nézelődik valaki kihajolva.

Igen, a növények érzik a szeretetet, akinél elhervad a virág, ott valami baj van. Nem minden esetben persze, mert lehet más ok is. Mi egyszer tanultunk is ilyen programozást az agykontroll tanfolyamon. Kipróbáltam két szem babbal, elvetettem. Amelyiket naponta megszeretgettem és energetizáltam, teljesen megnőtt, virágot, majd termést hozott - itt a panelban. A másik, magárahagyott szegénykém csak darvadozott, aztán szétrohadt.

Az embernek akkor is hiányoznak a társak, ha nem nagyon beszélgetősek. :) Én is észrevettem.

Remélem, hogy nem beteg, csak unja.

Miért is lennél "hülye"? bocsánat, csak téged idéztelek. Én sajnos esővízhez nemigen jutok, bár volt olyan, hogy nagy esőben kinyitottam az ablakot és kitartottam egy cserép növényemet. Sok értelme nem volt, hiszen az összes növényemnek - sőt, hajmosáshoz is - nagy edényben lenne érdemes begyűjteni. De csak ha már esett egy ideig, ugyanis a kezdő eső szerintem még sok piszkot tartalmaz, a szennyezett levegőből.

Viszont, fürdővizet, mosóvizet soha nem engedek le , azzal zuhítom le a vécét. Kicsit macerásnak tűnik, de én megszoktam, sőt, nővérem is ezt csinálja, mióta végre belátta, mennyi pénzt leereszt a csatornába. A rossz ebben csak az, hogy a kádban vagy vödrökben álló mosóvíz harmadnapra bebüdösödik, főleg nyáron kellemetlen. Ha nem várok senkit látogatóba, nem érdekel, becsukom a fürdőszoba ajtaját, de ha vendégek jönnek, sajnálattal, de le szoktam ereszteni. Én se szeretek büdös lakásba bemenni.

Igazságod van, a gyerekekkel lennem én is egészen jól vagyok, és például ha az unokámmal lehetek, azt a hatalmas örömenergiát, amit tőle kapok, legalább három-négy napra eltartalékolom. Akkor már kezd hiányozni. Sajnos, most nem kellett elmennem Jázminért, a lányom másfél hónapon belül szül, és már nem akar dolgozni (kozmetikus, nehezére esik a páciensek fölé hajolnia, no és a vegyszerek sem tesznek jót neki. Nem ő használ ilyeneket, hanem a földszinti fodrászat. Néha mikor bemegyek és megérzem az ammóniákot meg a dauervíz szagát, rémüldözök, hogy ez a lány egész nap azt kell szívja. Akárhány fodrászatban volt, ezek a kozmetikák mindenhol a galérián vannak.

A kertes ház csak akkor igazán jó, ha a gyerekek is itthon maradnak és itt alapítanak családot. Akkor a fiunk, vagy vejünk folytatja, amit mi már nem tudunk. Mi segítünk az unokák felnevelésében, ők segítenek öreg napjainkban és nem maradunk egyedül.

Azt hiszem ez volna az ideális mindenkinek, de a valóság mindig más. Panelban nem élhet négy generáció, - mint nálunk. :)

Én már régen föladtam, hogy kertes vidéki házba költözöm. Egyszercsak rájöttem, elfáradtam már ahhoz is, hogy egy kertben akár csak füvet nyírjak. Vagy nem is, inkább csak kötöttség lenne.

A panelből viszont bármikor bárhova elmehetek. Sok évtizedig siófoki nővéremnél töltöttem sok-sok napot, hetet, a Balaton volt a szerelmem. De a Dunát is szeretem, s míg a Balatonhoz viszonylag utazni kell, a Dunához egy óra alatt is kiérek. Csak ülök - vagy állok, ahol nincs pad sem - és nézem a vizet. De negyven év után végre, unokám kellett hozzá, hogy kivigyek egy műanyag matracot, és végre ki is lehetett feküdni. Addig csak álmodoztam erről a könnyen megvalósítható élményről. Vicces, nem? Ha más nincs, a városban a szökőkút közelébe telepszem, telepszünk, nyáron sokan ugyanezt teszik. Mert a víz nélkül semmik vagyunk.

Láttátok ma késő délután a Ridikült? ott is a vízről volt szó, lételemünkről, mellyel egyre inkább spórolni kell, megbecsülni, ami van. Nekem egy picike patak is elég az erdőben, főleg nyáron. Csodálatos kirándulásokat töltöttünk ilyen helyeken, no és úszni is szerettem, ma már lusta vagyok elmenni az uszodába. Nem is lusta, nagyon klórozzák a vizeket, és nekem az itthoni klór a csapból pont elég. Néha nem annyira, de van, mikor nagyon érződik.

Olyan jó, amikor ezek a régi emlékek előbújnak. :)

A menyem szárítós mosógéppel koketál, ha tönkremegy a jelenlegi gépe. Gondolom sok áramot fogyaszt és inkább télen fogja használni, amikor nem akar kint teregetni.

Én is éltem tíz évig panelban, de akkor legalább volt nyaralónk. Ma már nincs szükségem nyaralóra, hiszen minden nap nyaralok. :)

Hát a patakpart igen csábító, sőt, ha csak úgy megy, a sulykolás is.

Sajnos, én kénytelen vagyok ebben a szörnyű panelban a ruhákkal együtt száradni:-) még egy pici erkélyem sincs. Megoldható lett volna egy, ablakpárkányra szerelt szárító, többen csinálták is. Azonban errefelé nagyon poros a levegő, télen még korom is jött a környéki kertes övezet felől. Ma már kevésbé, nyilván gázzal fűtenek.

Ezek a keményre száradt ruhák nekem is ismerősek, akkor még kertes házban éltünk. Alig lehetett néhányat egyszerre bevinni, anyám sokszor rám szólt: ne törd azt a ruhát! a kezem vérvörös volt a fagytól, de isteni jó volt a ruhák szaga, vagyis inkább illata.

Általában ugyanazok a jutalmak minden küldetés teljesítése után, ez sem kivétel.

1. Kapsz annyi pontot, mint amennyit tegnap kaptál a fejtésért.

2. Becserélheted extráidat egy azonos szintem levő játékos extráira.

3. Állandó hatás: Nemcsak a hibáidat jelezzük, hanem a helyes megoldást is.

Van még egy negyedik is, most nem jut hirtelen eszembe. Talán valami olyasmi, hogy megkapod a következő szinhez hiányzó ponjaid X százalékát, de ez nem biztos...

Sok sikert! :)

Esetleg sulykolóval a patak partján. ;)

Száradó ruhákkal nem is egészséges egy légtérben lenni. Régen mindig kiteregettek, még télen is. Ha keményre fagyott, könnyebben száradt odabenn.

A desztillálásról a pálinka jut az eszembe, nem a mosás. ;)

Hát, lényegében csak felerészt éreztem jól magam. Nemcsak hogy délig ültem egy buszon, utána háromszor elirányítottak, a Nagy Lajos király útja időközben József Attilára változott. Aztán volt egy kényelmetlen afférom egy bunkócska nővel. Ez volt az, amikor a szegedi szállást három személyre megrendeltem, mindkét fél örült, hogy elintéztem, az ár megfelelő volt. De egyik sem jött el, sőt ki voltak kapcsolva, nem is tudtam őket hívni. A következő versenyen egyik se jött oda megmagyarázni a dolgot. Sőt, most ez az illető nem is akart emlékezni! ráadásul két szó után folyton belevágott a szavaimba, hogy ő úgyse tudott volna ott maradni, mert az anyja beteg. Már nekem égett az arcom, hogy a fenébe, kabátlopási históriába estem megint?

Aztán volt ez a hiba-kockamagyarázó affér, azon szerencsére hamar túltettem magam.

A lapok leadása utáni megbeszélésen kiderült, hogy legalább hét-nyolc hibám lesz, így meg se vártam az eredményhirdetést. Mégis lekéstem egy vonatot, rögtön utána az utolsó buszt. Éjfélre értem haza, Pécsről. De azért jól voltam.

Mindenesetre Pécs csodálatosan szép azokkal a Zsolnay-mozaikos házakkal, bizonyára sokan ismeritek ti is.

Igazából már sok volt nekem az a 23 év, utóbbi időben többször nem csinálta meg a centrifugálást, új és új kikapcsolás után indítva csak a centriprogramot sem.

Legközelebb a tévé kerül sorra. Vagy az ebédlőasztal. Mindegyik túl van a 22. évén.

Egyébként "nemvejem", idősebb lányom élettársa rendkívüli ezermester. Igaz, nem tökéletesre, de csöpögő vízcsapomat is megjavította. Azért nem tökéletes, mert igazából az egész rendszert (32 éves) már ki kellene cseréltetni, annyira leromlottak a csövek.

Egyébként az az egyetlen egy szerelő a 23 év alatt egy "régimódi" (amúgy nem is fiatal) szerelő volt. Nekiállt egy új kapcsológombot hegeszteni, ez volt kb. 15 éve. A számlát akkor sokallottam ugyan, de mivel egyedül voltam a lakásban, nem mertem vitatkozni vele. Viszont megérte, mert több mint két évtized ma már igazán rekord ilyen gyakran használt gépeknél.

Most nekem csak az a problémám, hogy ez az új port szeretne, márpedig én már régóta csak a mosódiót, mosószappant (habzásmentes), mosógolyót használtam, illetve egyfajta gyapjúmosószerem volt, de az is folyadék.

A mi csapvizünk néha egész jó, általában azonban teleklórozzák, néha még harmadnap is érzem a bőrömön, ha fürdök.