Rejtvényjáték kávéház
Új hozzászólás1352. Isabel | 2014. nov. 20. 10:42 |
Erről jutott eszembe: én egészen idén tavaszig lelkes tagja voltam egy klubnak, aztán hirtelen sok lett a félreértésekből eredő sértődés, ráadásul úgy éreztem, érdektelen vagyok. Közben jött a másik szerelem, ez a rejtvényes. A kettő együtt okozta, hogy nem jártam se a klubnapokra, se a kirándulásokra (ugyanis azoknál is volt egy olyan feltétel, amit nehezen tudtam teljesíteni). Nos, a majd fél év alatt egy telefont, egy emailt nem eresztett meg senki, egy társam a közelben lakik, az se szagolt oda, hogy mi lehet velem, akár meg is halhattam volna tőlük. Most, mikor közeleg az évvége, s jönnek a szokásos rendezvények, hirtelen kétfelől is kaptam levelet, de nem ám kérdéssel, hogy mi van veled stb. Hiszen tudják, nálam bármikor történhet valami, több infarktusom is volt. Persze, a másik oldal is igaz: én egyszer írtam nyár közepén, hogy most nem tudok járni a klubba, mert sokszor unokázom pont aznap, akkor furát válaszolt a "főnök". Aztán tényleg se időm, se kedvem nem volt. Én úgy vagyok a kapcsolatokkal, hogy "ha nem érzem a hiányomat" - biztosan értitek, miről van szó, akkor elbátortalanodom, kellek-e én ezeknek egyáltalán. Főleg mikor más is érdekel, történetesen a rejtvényezés. A hét év summázásánál - mert ilyen sok ideig voltam köztük - rájöttem, ez az embertársaság engem valahogy mindig is kihagyott, míg láttam, mások bizony összejárnak külön is. Biztosan rosszul csinálom a kapcsolataimat, értsd: általában nem sumákolok, megmondom az igazat, ha valami nem tetszik. És szinte rögtön ilyenek után tapasztaltam mindig, hogy már kicsit másképpen "kezeltek". Ahol nem érzem jól magamat, onnan elmegyek - mondta egyszer egy illető, és úgy érzem, nekem is ezt kell tennem, nem pedig szenvedni a nemszeretéstől. | |
(válasz Pepita 1350. hozzászólására) |
1351. Isabel | 2014. nov. 20. 10:32 |
Igen, fura lehetett, ha véletlenül kinézett valaki a szemközti házsor egyik ablakán és látta, hogy fogom kitartott karral a növényt. Mert azt nem gondolnám, hogy a felső hat emeletről épp zuhogó esőben nézelődik valaki kihajolva. Igen, a növények érzik a szeretetet, akinél elhervad a virág, ott valami baj van. Nem minden esetben persze, mert lehet más ok is. Mi egyszer tanultunk is ilyen programozást az agykontroll tanfolyamon. Kipróbáltam két szem babbal, elvetettem. Amelyiket naponta megszeretgettem és energetizáltam, teljesen megnőtt, virágot, majd termést hozott - itt a panelban. A másik, magárahagyott szegénykém csak darvadozott, aztán szétrohadt. | |
(válasz Maria54 1349. hozzászólására) |
1350. Pepita | 2014. nov. 19. 21:13 |
Az embernek akkor is hiányoznak a társak, ha nem nagyon beszélgetősek. :) Én is észrevettem. Remélem, hogy nem beteg, csak unja. | |
(válasz Manzsu 1345. hozzászólására) |
1349. Maria54 | 2014. nov. 19. 20:57 |
Aranyos jelenet lehetett! Én ki szoktam tenni a szobanövényeimet nyári zuhanyzásra a kertbe. Van egy közel 30 éves óriás szúrós levelű virágom, ami feldőlt a szélben, nagyon mérges lettem, megszídtam, megsértődött és elkezdett tönkremenni. Aztán bocsánatot kértem tőle. Legalább 5 éve volt, azóta is köszöni, jól van. A vízről: nem csak anyagi okokból, de szoktam mondani az unokáimnak, lehet, eljön az az idő, amikor az a pár csepp, amit ma elpazarolsz, az életedet jelenti. Bár ne következzen be! Szép karácsonyi ajándékotok lesz! | |
(válasz Isabel 1348. hozzászólására) |
1348. Isabel | 2014. nov. 19. 20:37 |
Miért is lennél "hülye"? bocsánat, csak téged idéztelek. Én sajnos esővízhez nemigen jutok, bár volt olyan, hogy nagy esőben kinyitottam az ablakot és kitartottam egy cserép növényemet. Sok értelme nem volt, hiszen az összes növényemnek - sőt, hajmosáshoz is - nagy edényben lenne érdemes begyűjteni. De csak ha már esett egy ideig, ugyanis a kezdő eső szerintem még sok piszkot tartalmaz, a szennyezett levegőből. Viszont, fürdővizet, mosóvizet soha nem engedek le , azzal zuhítom le a vécét. Kicsit macerásnak tűnik, de én megszoktam, sőt, nővérem is ezt csinálja, mióta végre belátta, mennyi pénzt leereszt a csatornába. A rossz ebben csak az, hogy a kádban vagy vödrökben álló mosóvíz harmadnapra bebüdösödik, főleg nyáron kellemetlen. Ha nem várok senkit látogatóba, nem érdekel, becsukom a fürdőszoba ajtaját, de ha vendégek jönnek, sajnálattal, de le szoktam ereszteni. Én se szeretek büdös lakásba bemenni. Igazságod van, a gyerekekkel lennem én is egészen jól vagyok, és például ha az unokámmal lehetek, azt a hatalmas örömenergiát, amit tőle kapok, legalább három-négy napra eltartalékolom. Akkor már kezd hiányozni. Sajnos, most nem kellett elmennem Jázminért, a lányom másfél hónapon belül szül, és már nem akar dolgozni (kozmetikus, nehezére esik a páciensek fölé hajolnia, no és a vegyszerek sem tesznek jót neki. Nem ő használ ilyeneket, hanem a földszinti fodrászat. Néha mikor bemegyek és megérzem az ammóniákot meg a dauervíz szagát, rémüldözök, hogy ez a lány egész nap azt kell szívja. Akárhány fodrászatban volt, ezek a kozmetikák mindenhol a galérián vannak. | |
(válasz Maria54 1347. hozzászólására) |
1347. Maria54 | 2014. nov. 19. 17:59 |
Fél óra járásra van tőlünk a Fiatalító forrás. Unokáimmal minden tél végén Ösvénytaposó túra keretében hozunk vizet onnan a dédimamának és a papának is. Érdekes, ha boltba megyek fáj a lábam, ha velük túrázom, sétálok, semmi bajom. Az unokák gyereket csinálnak belőlünk fiatalító víz nélkül is. Közel ötvenévesen megtanítottam bukfencezni - természetesen bemutattam, hogy kell. Karácsonyi ünneplőben a kis szobájukban. A vizet csak velük élvezem. A Ridikült látva rájöttem, hogy nem vagyok hülye, hogy minden cseppjét kincsként értékelem. Igyekszem minél kevesebb "szürke vizet" angedni. Esővíz felmosáshoz és virágöntözéshez nagyon jó, sőt a kutyánk is szereti inni. Idén volt bőven belőle. | |
(válasz Isabel 1343. hozzászólására) |
1346. Maria54 | 2014. nov. 19. 17:47 |
Igazad van. Nálunk is elférne a negyedik generáció, de még várat magára. Tudtunk különbejáratú otthont adni fiaméknak és édesanyámnak is. Unokámtól kisebb korában megkérdezte férjem, miért szeret itt lenni. Válasza: itt minden olyan nagy! Akkor még a mi panellakásunkban laktak. Remélem, hamarosan eljön az ideje a negyedik generációnak is. Egyelőre fiamék a kuyájukat bizzák rám. | |
(válasz Pepita 1344. hozzászólására) |
1345. Manzsu | 2014. nov. 19. 07:49 |
Ildidémon november 11 óta nem fejt, reméljük nincs semmi baj, egyéb elfoglaltsága miatt szünetelteti a játékot. | |
1344. Pepita | 2014. nov. 18. 23:04 |
A kertes ház csak akkor igazán jó, ha a gyerekek is itthon maradnak és itt alapítanak családot. Akkor a fiunk, vagy vejünk folytatja, amit mi már nem tudunk. Mi segítünk az unokák felnevelésében, ők segítenek öreg napjainkban és nem maradunk egyedül. Azt hiszem ez volna az ideális mindenkinek, de a valóság mindig más. Panelban nem élhet négy generáció, - mint nálunk. :) | |
(válasz Isabel 1343. hozzászólására) |
1343. Isabel | 2014. nov. 18. 20:46 |
Én már régen föladtam, hogy kertes vidéki házba költözöm. Egyszercsak rájöttem, elfáradtam már ahhoz is, hogy egy kertben akár csak füvet nyírjak. Vagy nem is, inkább csak kötöttség lenne. A panelből viszont bármikor bárhova elmehetek. Sok évtizedig siófoki nővéremnél töltöttem sok-sok napot, hetet, a Balaton volt a szerelmem. De a Dunát is szeretem, s míg a Balatonhoz viszonylag utazni kell, a Dunához egy óra alatt is kiérek. Csak ülök - vagy állok, ahol nincs pad sem - és nézem a vizet. De negyven év után végre, unokám kellett hozzá, hogy kivigyek egy műanyag matracot, és végre ki is lehetett feküdni. Addig csak álmodoztam erről a könnyen megvalósítható élményről. Vicces, nem? Ha más nincs, a városban a szökőkút közelébe telepszem, telepszünk, nyáron sokan ugyanezt teszik. Mert a víz nélkül semmik vagyunk. Láttátok ma késő délután a Ridikült? ott is a vízről volt szó, lételemünkről, mellyel egyre inkább spórolni kell, megbecsülni, ami van. Nekem egy picike patak is elég az erdőben, főleg nyáron. Csodálatos kirándulásokat töltöttünk ilyen helyeken, no és úszni is szerettem, ma már lusta vagyok elmenni az uszodába. Nem is lusta, nagyon klórozzák a vizeket, és nekem az itthoni klór a csapból pont elég. Néha nem annyira, de van, mikor nagyon érződik. | |
1342. Maria54 | 2014. nov. 18. 17:05 |
Több mint 30 évig laktam Veszprémben, 22 évig panelben. Szerettem, egyszerű volt a rendbentartása. Igaz, hétvégéket és a nyarat Zircen töltöttük. Ott az állatkertbe mentünk, itt az Arborétumba járunk. A színház-bérlet hiányzik. | |
(válasz Isabel 1340. hozzászólására) |
1341. Pepita | 2014. nov. 18. 16:21 |
Olyan jó, amikor ezek a régi emlékek előbújnak. :) A menyem szárítós mosógéppel koketál, ha tönkremegy a jelenlegi gépe. Gondolom sok áramot fogyaszt és inkább télen fogja használni, amikor nem akar kint teregetni. Én is éltem tíz évig panelban, de akkor legalább volt nyaralónk. Ma már nincs szükségem nyaralóra, hiszen minden nap nyaralok. :) | |
(válasz Isabel 1339. hozzászólására) |
1340. Isabel | 2014. nov. 18. 15:17 |
Nekem Pécsről mindig egy virágoskert jut az eszembe, de persze fölfelé nézve. Azok a gyönyörű Zsolnay-mozaikok! A modernebb házak is színesek! az, hogy ott is vannak ősronda betonkockák, nem kell odanézni... Szeged is nagyon tetszett, Veszprémet is szeretem, de ezen mindig csak a belvárost, az óvárost kell érteni, beleértve szülő- és lakóhelyemet is, a fővárost. Az új, otromba paneleket utálom, itt is. | |
(válasz Maria54 1335. hozzászólására) |
1339. Isabel | 2014. nov. 18. 15:13 |
Hát a patakpart igen csábító, sőt, ha csak úgy megy, a sulykolás is. Sajnos, én kénytelen vagyok ebben a szörnyű panelban a ruhákkal együtt száradni:-) még egy pici erkélyem sincs. Megoldható lett volna egy, ablakpárkányra szerelt szárító, többen csinálták is. Azonban errefelé nagyon poros a levegő, télen még korom is jött a környéki kertes övezet felől. Ma már kevésbé, nyilván gázzal fűtenek. Ezek a keményre száradt ruhák nekem is ismerősek, akkor még kertes házban éltünk. Alig lehetett néhányat egyszerre bevinni, anyám sokszor rám szólt: ne törd azt a ruhát! a kezem vérvörös volt a fagytól, de isteni jó volt a ruhák szaga, vagyis inkább illata. | |
(válasz Pepita 1331. hozzászólására) |
1338. Maria54 | 2014. nov. 18. 14:45 |
Másodszor járok jól a telhetetlenségemmel. Kaptam egy extrát, aminek segítségével választhattam egy ezüstöt az általam ismertek közül. Nem tudtam dönteni, több is kellett volna, így a "kapsz 5 ezüst extrát" választottam. Szerencsére jött a 9 extrád lehet, így egyet sem kellett eldobnom. Sőt, holnap jól indíthatom a küldetésemet. | |
1337. Maria54 | 2014. nov. 18. 05:15 |
Az egyik mosógép kevesebb vizet, a másik kevesebb áramot használ. Biztos vagyok benne, hogy takarékos az enyém, hiszen nem kell 4-5 évente újra cserélni. | |
(válasz Sutyik 1336. hozzászólására) |
1336. Sutyik | 2014. nov. 18. 02:20 |
Az én Energomat mosógépem a legelsők közül való. 1981-82-ben sikerült vennem. Kissé kopott, de ma is jól működik a telken. A mostani csicsamicsa lehet kevesebb energiát fogyaszt, de nem mos szebben és biztos, hogy nem tart ki ennyi ideig. | |
(válasz Isabel 1317. hozzászólására) |
1335. Maria54 | 2014. nov. 17. 21:04 |
Enyémnek is ez volt az egyik hibája, másik a vízszint magassága. De most teljesen jó. Szerintem nyugodtan használhatod tovább a megszokott mosószeredet, beletéve a dobba. Valószínűleg a régi mosógépek is porra voltak hitelesítve, mert nem is volt más. Huszonéve folyékonnyal mosok. Pécset én is szeretem. Nagymamám testvérének a fia ott lakik. Jó az idegsebészet, ahol apósomat és édesanyámat is műtötték. | |
(válasz Isabel 1328. hozzászólására) |
1334. Maria54 | 2014. nov. 17. 20:58 |
Most váltottam be tapasztalati pontokra. Szabad estét intéztem magamnak. | |
(válasz Julianna 1333. hozzászólására) |
1333. Julianna | 2014. nov. 17. 20:14 |
Olyan is volt már, hogy állandóan vásárolhatsz az auciópontjaidért. Erről megfeledkeztem az előbb... | |
(válasz Maria54 1324. hozzászólására) |
1332. Julianna | 2014. nov. 17. 20:11 |
Általában ugyanazok a jutalmak minden küldetés teljesítése után, ez sem kivétel. 1. Kapsz annyi pontot, mint amennyit tegnap kaptál a fejtésért. 2. Becserélheted extráidat egy azonos szintem levő játékos extráira. 3. Állandó hatás: Nemcsak a hibáidat jelezzük, hanem a helyes megoldást is. Van még egy negyedik is, most nem jut hirtelen eszembe. Talán valami olyasmi, hogy megkapod a következő szinhez hiányzó ponjaid X százalékát, de ez nem biztos... Sok sikert! :) | |
(válasz Maria54 1324. hozzászólására) |
1331. Pepita | 2014. nov. 17. 20:07 |
Esetleg sulykolóval a patak partján. ;) Száradó ruhákkal nem is egészséges egy légtérben lenni. Régen mindig kiteregettek, még télen is. Ha keményre fagyott, könnyebben száradt odabenn. A desztillálásról a pálinka jut az eszembe, nem a mosás. ;) | |
(válasz Isabel 1329. hozzászólására) |
1330. Isabel | 2014. nov. 17. 17:34 |
Hát, lényegében csak felerészt éreztem jól magam. Nemcsak hogy délig ültem egy buszon, utána háromszor elirányítottak, a Nagy Lajos király útja időközben József Attilára változott. Aztán volt egy kényelmetlen afférom egy bunkócska nővel. Ez volt az, amikor a szegedi szállást három személyre megrendeltem, mindkét fél örült, hogy elintéztem, az ár megfelelő volt. De egyik sem jött el, sőt ki voltak kapcsolva, nem is tudtam őket hívni. A következő versenyen egyik se jött oda megmagyarázni a dolgot. Sőt, most ez az illető nem is akart emlékezni! ráadásul két szó után folyton belevágott a szavaimba, hogy ő úgyse tudott volna ott maradni, mert az anyja beteg. Már nekem égett az arcom, hogy a fenébe, kabátlopási históriába estem megint? Aztán volt ez a hiba-kockamagyarázó affér, azon szerencsére hamar túltettem magam. A lapok leadása utáni megbeszélésen kiderült, hogy legalább hét-nyolc hibám lesz, így meg se vártam az eredményhirdetést. Mégis lekéstem egy vonatot, rögtön utána az utolsó buszt. Éjfélre értem haza, Pécsről. De azért jól voltam. Mindenesetre Pécs csodálatosan szép azokkal a Zsolnay-mozaikos házakkal, bizonyára sokan ismeritek ti is. | |
(válasz Maria54 1318. hozzászólására) |
1329. Isabel | 2014. nov. 17. 17:28 |
hát igazságod van! sőt, én arra is gyanakszom, hogy maga a víz is olyan szennyezett, száradás után ezek a szennyezőanyagok szálldogálnak szépen ki a tiszta ruhákból. Nem gondolod? desztillált vízzel kellene mosni?:-) | |
(válasz Pepita 1321. hozzászólására) |
1328. Isabel | 2014. nov. 17. 17:26 |
Igazából már sok volt nekem az a 23 év, utóbbi időben többször nem csinálta meg a centrifugálást, új és új kikapcsolás után indítva csak a centriprogramot sem. Legközelebb a tévé kerül sorra. Vagy az ebédlőasztal. Mindegyik túl van a 22. évén. Egyébként "nemvejem", idősebb lányom élettársa rendkívüli ezermester. Igaz, nem tökéletesre, de csöpögő vízcsapomat is megjavította. Azért nem tökéletes, mert igazából az egész rendszert (32 éves) már ki kellene cseréltetni, annyira leromlottak a csövek. Egyébként az az egyetlen egy szerelő a 23 év alatt egy "régimódi" (amúgy nem is fiatal) szerelő volt. Nekiállt egy új kapcsológombot hegeszteni, ez volt kb. 15 éve. A számlát akkor sokallottam ugyan, de mivel egyedül voltam a lakásban, nem mertem vitatkozni vele. Viszont megérte, mert több mint két évtized ma már igazán rekord ilyen gyakran használt gépeknél. Most nekem csak az a problémám, hogy ez az új port szeretne, márpedig én már régóta csak a mosódiót, mosószappant (habzásmentes), mosógolyót használtam, illetve egyfajta gyapjúmosószerem volt, de az is folyadék. A mi csapvizünk néha egész jó, általában azonban teleklórozzák, néha még harmadnap is érzem a bőrömön, ha fürdök. | |
(válasz Maria54 1320. hozzászólására) |
