Rejtvényjáték kávéház

Az nagyon-nagyon becéző! Hehe...

Szeret téged az urad. :)))

Igen, azért néha meg kell adni a névadás jogát a gyereknek. :)

Eddig azt hittem, hogy a Szerénke csak a Frakk-ban létezik. Életem során eddig csak két különleges nevű embert ismertem. Az első osztályos tanítónénim Leona volt, egy kórházi ágyszomszédom pedig Albina.

Ez nálunk is divatban volt egy darabig, de mikor a kicsinek Szerénke néni vett egy gyönyörű hajasbabát, a gyerek kerek-perec megmondta, hogy akkor inkább neki ez a baba nem is kell...

Volt annyi esze, hogy ezt nem a néni előtt mondta. Mi meg egyetértettünk, ha csóváltuk is a fejünket a látszat kedvéért. Így lett a baba Angelika, és így ért véget az ajándékozóról elnevezett babák divatja is. :D

No elmentek a gyerekek, jót beszélgettünk, megváltottuk a világot, kis ajándék is volt, no és jó kaja, sütemények. A lányom fél éve még elég ízetlen dolgokat alkotott, de rengeteget javult, én meg a mézesben vagyok verhetetlen. Most csak pihi, este megnézem a Tövismadarakat.

Klassz volt tegnap Szekeres Adrien koncertje, de Miklósa Erikával azt a kettőst (amit Celine Dion és egy másik nemjuteszembe nő is énekelt egy koncerten) kicsit gyengének éreztem.

Ügyes vagy, és ötletes! Finom lesz a pipimelled.

Én tegnap a nagy készülődésben elfelejtettem reggel befáslizni a lábam, így estére kidőltem. Ma azzal kezdtem a napot. Úgy sokkal többet bírok.

Hát én is csak most érek rá, így lefekvés előtt a karácsonyi jókívánságaimat átadni. Láttam, ti már túl vagytok egy akción:-) Még mindig nem vagyok álmos, feljöttem kicsit játszani.

Ma nálam még nem volt senki, ez már tíz éve így van, mindenki a saját családjával ünnepel. Holnap (azaz ma, mivel éjjel 1 óra van) délben jön idősebb lányom a párjával. A kisebb lányommal mint egyhetes szülővel telefonon kívántunk egymásnak minden jót, holnaputánra pedig elkértem Jázmint, hogy elhozzam, hogy nézze meg az én karácsonyomat, és megkapja az ajándékát tőlem is.

A fám csak szép nagy ágak összessége, pláne egy felmosóvödörben, mert nincs akkora vázám. De semmi nem látszik a vödörből, amúgy meg zöld. Tán nem ünneprontás, hogy ráadásul ingyen jutottam hozzá. Épp fanézőben voltam ugyanis, és egy ház előtti kiskertben gyönyörű ezüstfenyő ágak feküdtek, a kerítésre pedig az volt írva: Elvihető! Kicsit meg voltak tépázódva, de mivel fodrászkodni is tudtam valamikor, egész jól sikerült. Le is fotóztam, majd fölteszem a blogomra.

Akartam magamnak halászlékockából levest főzni, utána meg mákos nudlit. De mivel amúgy is meg kellett sütnöm a sütőtököt, mert néhol kis pöttyökben már megjelentek a romlás virágai, végül azt ebédeltem, később meg ettem néhány süteményt. No és megfőztem a pulykanyaklevest, megpároltam a mazsolás vöröskáposztát. A holnapi rántott csirkemellet fokhagymás tejbe áztattam, előtte kicsit kiklopfoltam. Elég cafatos lett, így falatkák lesznek. Magamat is rendbeszedtem, megterítettem, igazából más dolgom nincs, csak vendégeimet várni.

Örülök, hogy sikerült túljárni az eszén. :) Jó lehetett az a kis játék, hogy elcsald.

Mi is együtt voltunk a fiamékkal, holnap pedig a lányomék jönnek.

Nekünk már nem kell menni sehova. :( Régen egyik szülő, másik szülő. Az is szép volt!

A harcsa jól sikerült, és sikere is volt, bár a ponyt verhetetlen.

A gyerekek öröme csodás érzéssel tölt el bennünket. Délben a Duna TV leadta Szekeres Adrienn dalát, ahol az egyik unokám is énekelt a kórusban. :)

Ez aranyos... :)

Csatlakozom az előttem szólókhoz, kellemes karácsonyi ünnepeket kívánva a rejtvényfejtőknek és a fejtvényrejtőknek egyaránt!

Távolság már nincsen, új idők járnak,

Huncut kis angyalkák sms-ben szállnak.

Szeretetet visznek, sok szép üzenetet,

Boldog Karácsonyt így kívánok Nektek!

(forrás: suzymama.blog)

Hát nálunk errefelé nemigen van "biozás". Én a kilencvenes évektől próbáltam ezt-azt újítani, leginkább az egészséges étkezés, mint a flancolás miatt. Kevés volt, amit el is fogadtak, a legtöbbször ott rohadt az étel. Valljuk be, elsőre nekem sem sikerültek túl jól, hiszen ahhoz is érteni kell. Nekem, mivel én dolgoztam vele, ízlett, mai napig meg is eszem, ha "furákat" alkotok. Sem a férjem, se a gyerekeim nem ették az általam büszkén sütött spenótos pogácsát, és hiába csempésztem a székelykáposztába szójakockákat is a hús mellé, gyönyörűen kiválogatták. Felnőve, főleg mert az egyik aerobic oktató lett, egy ideig lelkesen vette és ette a barna, korpás, miegyéb kenyereket, de mire főzésre került a sor, barátjuk lett, aki bizony a "mama hagyományos főztje" mellett voksolt. Szép lassan ők is "visszaestek". Az unokám mit eszik? amit én látok persze, de az anyja is azt mondja, hús nem kell neki, zöldség nem kell neki. Legtöbbször sültkrumplit és kiflit kér, mikor elviszem valahová. Meg mondjuk nálam megeszi a húslevest, ahogy mások is. Mondanám, hogy "ahogy szoktatod őket, úgy fognak enni", de nem mondom, mert nem akarok ütközni, hiszen ők laknak együtt. Nővérem szerint a férje "nem eszi meg" a diétás kaját, amit a cukra miatt neki főznie kellene. Egy frászt, ő sem eszi meg, nem is tudja elkészíteni, pedig a diétás ételek is lehetnek finomak. Csak érteni kell hozzá, főleg ha muszáj.

Most még hozzátartozik ezekhez az, hogy nem is érnek rá. Amit útközben kapni, azt eszik mindenki. Császári pékség, Fornetti, "meki", kínai. Meg ami megvehető, mert például a ma oly sűrűn elhangzó nyírfacukor kilója kedvezményes áron tízszer annyi, mint a normál kristálycukoré. De lehet, hogy engem ilyen minimálbéresek vesznek körül?

Én magamnak sokszor csinálok érdekes ételeket, amiket más meg se enne, és váltogatom is. Ugyanúgy kreálok, ahogy ma is, majonézes kukoricát, sült céklát, ahogy megeszem a kolozsvári császárszalonnát, ecetes uborkával.

Például kacsa-liba-zsírgyártásban nagy vagyok. Veszek kacsa- vagy libahátat (200 forintért másfél kilót), fölrakom főni fűszerekkel, sóval, mire puha, lesül a zsírjára, egy pohár zsír kijön belőle. Abból én egy hétig eszem reggelire kaliforniai paprikával vagy kápiával. Vagy este vajretekkel. Ha főztem a lébe sárgarépát, egy krumplit, azt ebédelek és nem átallom lefarigcsálni a húst a rengeteg csontról mustárral. A csontot elteszem "nemvejem" borjú nagyságú kutyáinak (a szálkás csontokat is gond nélkül megeszik, de azt azért inkább kidobom).

Váljék egészségére!

Tudja Isten, én elég "modernül" neveltem a gyerekeket, de nem csináltam velük azt a cirkuszt, ami ma megy. Csk hetente kétszer gluten, bio a végtelenségig stb.

Ma is nevet a család azon a napon, mikor a kicsi - talán másfél-két éves lehetett - nem akart mást enni egész nap, mint sima eperlekváros kenyeret, vaj nélkül, minden nélkül. Hagytam, hadd legyen meg az öröme, másnap majd kap elég gyümölcsöt, húst, meg tejfélét.

Ha hallottátok volna azt az elszörnyedt megbotránkozást, amit a "barátnőim" véghezvittek! Mintha gyerekgyilkos lennék...

A "kicsi" meg még ma is örömmel emlegeti azt a napot!