Rejtvényjáték kávéház

Nálunk 5 ezer valamennyi a harcsa, most nem szégyellnek többet kérni.

A fejfájásomat már - többször is - kivizsgálták, a gerinc miatt van minden. Kapok is kezeléseket időnként, ami kicsit segít, de inkább a közérzetemet javítja, amitől viszont kevésbé érzem, hogy fáj a fejem:-) kolléganőd esete szerencsére ritka. Persze egy enyhe dilibogyót muszáj szednem, hogy lazábban vegyem. Ha nem csinálok semmit, érzem, ha belevetem magam érdekes vagy kötelező dolgokba, mintha nem is fájna.

Kisebb nővérem volt úgy az első gyerekével, hogy keresett a tejével, rengeteg volt neki, az utcából is hozzájártak, és még a tejgyűjtőbe is jutott. Én már csak 3 hónapig tudtam Anikómat szoptatni, Juditot csak másfél hónapig. Persze mert akkor már nagy volt a stressz, ami persze nem a kicsi mellett pici miatt volt.

Nem hiszek ebben az apa-dologban. A vejem családjában egy szál iker sem volt, míg zalai dédanyám kétszer is szült ikreket, sajnos az egyik pár - koraszülés miatt - párórás élet után elment. Ma már megmentették volna őket, de akkor...

Sokat szenvedtek anyáink, többet, mint mi. Szeretném, ha a mi gyerekeink még a mi szenvedéseinket sem ismernék meg.

Azt mondják, hogy az ikerterhesség az apán múlik. Ezek szerint már ez sem biztos.

Kicsit irigylem az ikres mamákat. ;)

-.-

Köszi Julianna, nem fogom klopfolni. Olyan gyönyörű, könnyű a hús, hogy igencsak gondban lennék, ha rá kellene ütnöm. Majd óvatosan sütöm, első felét fedő alatt, - kicsit félrehúzva hogy ne csöpögjön vissza a pára.

Édesanyámnak is lett volna egy ikertestvére, de erre csak akkor jöttek rá, amikor - elég fiatalon - meg kellett nála csinálni a "totált", és megtalálták az odanőtt, parányi magzatmaradékot.

A lányom viszont két gyönyörű ikerkislányt szült, októberben voltak hétévesek. (Kop-kop-kop.)

-.-

Pepita, a halat ne klopfold, inkább egész lassú tőzön süsd, hogy átsüljön az egész!

Szerintem is a pikkelyes ponty a halak királya, mert az a legfinomabb. Azt is vettem, mert anyukám csak azt eszi. Ha jó nagy, akkor a középső részek a legjobbak. Aki sokszor eszik, már ismeri a szálkák helyét.

A harcsa drága volt (4ezer/kilo), de szálkamentset kértek a fiúk és mivel nagyon megérdemlik, majd összehúzom magamat. Csak három fiú van a szűk családban a hét nőnemű mellett. :D

Ez a cukros víz úgy látszik bevett szokás lett, mert másoktól is hallottam már. Unokáimnál is alkalmazták, mert az első napokban még nagyon gyenge volt a tejtermelés. Az irodalom szerint kb.10. napon lövell be igazán, addig nincs baj, hiszen a pici sem bírja még a valódi anyatejet. Kipattogzanak tőle.

Régen az anyukám 1 litert is le tudott fejni a Stefániának (tejgyűjtő állomás), aztán hazament és még tudott szoptatni. Mesélte, hogy az üres melle fejés közben, vagy szoptatás közben megtelt. Én a felének is örültem volna, sajnos nem volt olyan szerencsém.

Szent Szűz, nekem is folyton fáj a fejem, nagyjából negyven év óta... lehet, hogy nekem is lett volna egy ikrem. A lányomnak viszont nem fáj, tehát ott nincs beágyazódva semmi.

Ja és még egyszer köszönöm, ahogy foglalkoztok velünk. A Jázminnal való foglalkozás nagyon csábít, de anyjához nagyon ragaszkodik, én meg nem fogok mindennap ott nyüzsögni, hiszen az apja is otthon lesz. De húgommal és az ő leányunokájával majd csinálunk közös programokat karácsony után, iskolai szünetben.

Tényleg ha az ember belegondol, érdekes adatok jönnek be: Anikó október 8-ai, én november 10-ei, Judit december 12-ei. Judit nagyapja is decemberi, 14-ei. Az apja nem érdekes, február 28-ai.

Persze akkora jelentőséget nem kell tulajdonítani ezeknek, csak jó játszadozni a dátumokkal.

Ez a téma is off, de muszáj feltennem. :)

Az idén először vettem gyönyörű, filézett magyar harcsát, aminek 2,5-3 cm vastag a húsa. Nem tudom, hogy ezt egy kissé ki lehet-e klopfolni, vagy szeljem ketté? Attól tartok, hogy akkor túl vékony lesz. Ha nem klopfolom ki, akkor esetleg nem sül jól át. Halat lehet klopfolni?

Kinek van harcsás tapasztalata?

Mindenkinek jó estét:

Igen, Dániel. Jól választottak nevet, nem rímel és nem nevetséges (vezetéknevet nem írok ki), viszont mind az első, mind a második név mindkettőnél hat betű. Majd ha kicsit ráérek, megcsinálom a képletüket. Bár, nem fontos.

A fontos, hogy ma újra bementem, mert a lányomnak még nincs teje, szerencsétlen gyerek cukrosvizet kap. Úgyhogy vettem neki egy ilyen szerkentyűt, talán azzal sikerül, és "meg is bűvöltem" messziről. Vittem szeszmentes söröket is. (Aki látni szeretné őket, a blogon megtalálja. Bár, a felirat szerint is, inkább csak az anyu látszik.)

Ma este kisütöttem még két tepsi mézeset, mert azt mondja a lányom: "nem eszem meg mindet, Jázminkának is szeretnék hagyni". Mondtam neki, hogy csak egye, mert még rengeteg lesz. Holnap délelőtt lesz látogatás, beszaladok, mert aztán már csak otthon találom őket, vasárnap hazaszállítják őket.

Nálunk jóformán az egész család októberi, kivéve a lányomat, akinek sikerült - jaj, milyen boldog is voltam! - január elsején megszületnie. Szófogadó gyerek, az orvosok december harmincegyedike és január másodika közöttre "jósolták". Szépen a kettő között jött.

Szóval, Isabel, jól értem, hogy a kicsit Dánielnek fogják hívni?

Most olvastam még egyszer, ki mit írt. Érdekesek a különböző történetek.

Nálunk a bővebb családban is volt még János, István, Viktória, de némelyektől elszakadtunk, másik meghalt.

Hát a karácsonyesti születés is gyönyörű dolog, persze a gyakorlati része kevésbé. Dániel is nagyjából év végére volt prognosztizálva, még mondtuk is, milyen jó lenne, ha szilveszter éjszakán lenne meg. Egyébként Judit is akkorára volt előírva 36 éve, de előbb jött, és jó, hogy elérte a koraszülött határt, nem kellett inkubátorba tenni. És feltehető, hogy a másik méhlepény túl sok helyet foglalt, szerintem azért is szültem korábban. Nem sok szó esett erről akkor, ott, az adjunktus is csak csodálkozva felkiáltott, hogy jé. Azért érdekelne, hogyan történik, mert azt még értem, hogy Judit "felfalta" ikertársát, de akkor annak a méhlepényét miért nem.

Mindenkinek:

köszönöm a jókívánságokat. Saját mézes sütit vittem, csokit, banánt, 100-as narancslét, higiéniai dolgokat. Ma még bemegyek és elviszem a karácsonyi ajándékokat is, mert aztán már ki tudja, hogy tudom látogatni - no és a fényképezőgépet is elfelejtettem elvinni. Vasárnap ugyanis már hazaengedik őket.

A pici nagyon szép, még az én maximalista természetemnek is, nem vörös, nem puffadt.

Érdekes hasonlóság, hogy ezt a lányomat én is másfél napig szültem. Elment a víz, alig volt fájás, végül megindították. Két méhlepény jött ki, tehát ikreknek készültek. No és a lányomnak se voltak fájdalmai, csak a víz ment el, még az infúzióra is alig indultak meg a fájások. "Persze aztán bepótlódott minden", mondta. Kapott is Nospát. Szerencsére a mostani orvosok nem várnak másnapig, mint nálam akkor.

"Nemvejem", vagyis a büszke apa is ott volt épp Jázminnal, akinek a szája elé kötöttek egy gézt, szerintem semmit nem ér. A kislány nagyon meg volt illetődve, hiába tudta elejétől, hogy lesz egy másik baba, nehezen tudta elképzelni. De mindig szeretgette, puszilgatta az anyu hasát. Aztán kicsit közelebb jött, Jázmin odabújhatott, kapirgálta a pociját: anyu, te is vakartad? ezen jót vidultunk.

Egy kordonláncig lehet csak menni, az anyuka kijön a gyerekkel, mert ma már szerencsére az anyánál hagyják a gyereket. Akkora a tumultus azon a szűk folyosón, hogy alig férünk, meg aztán anyuka se állhat sokáig, fájt a popója. Úgyhogy alig tíz perc után küldtem, mert már szegény alig állt a lábán.

Most persze jönnek majd a drága decemberek, ez a lányom 12-ei, Dániel 17-ei, no és Judit-nap is. Remélem, nem ebben a hónapban van Dániel is. Ámbár utóbbit, vagyis névnapot már szűken szoktunk ünnepelni, no és Judit van júliusban is, Anikóétól egy héttel eltérően, ilyenkor csak megebédelünk valahol.

Az unokáim neve időrendben, Viktória, Zsófia a fiamtól, Gréta a lányomtól.

Viktóriám lassan szokja, hogy a szenteste együtt van a szülinapjával és a névnapjával. Nem túl lelkes érte. ;)

Felejthetetlen élmény. Jó rá visszaemlékezni. Ilyenkor az ember szíve megmelegedik, még ha csak olvassa is. :)

Akkor izgultál te is, nehogy észrevegyenek. ;)