Rejtvényimádók állatvédő klubja (RÁK)

Kicsit sem édes. Majdnem több a gyümölcs benne, mint a túró.

Fekete Cukor is szeretett mindig szüretelni. Nem hülyék, veget árián u sok.

Az Opera szelet szellő nélkül nem tudom, hogy ér ide. Küldök egy fuvallatot érte.

Boldogan megköszönöm, csak ne legyen nagyon édes! (Ajándék lónak, mi?)

Cserébe felajánlok egy Georges-féle olyan de olyan Opera-szeletet, amilyet még a királyok sem esznek, legfeljebb a születésnapjukon.

Egy mákszemnyi liszt sincs benne, őrölt mandulából csinálta.

Most lett kész. Behűtjük, és holnap, mikor a gyereknép megjön, lesz öröm!

Nektek leloptam belőle két vastag szeletet, de sajnos szellővel nem szolgálhatok...

Kócosnak égnek áll az orra meg a farka, és vinnyog.

De az őszibarackot és a szőlőt (ez a kutya hülye!) is nagyon szereti.

Hajjaj, hun van az mán!

A Zanya ugyan aszonta, hogy "Ebem teljesen belefetyelte remek eledeledet, melyet szelek reptettek", dején eből 1 szavat senem értek.

Azér inkáb mekköszönöm a finom kalyát, ha megin csinyász, megin kúggyé, léccives!

Mmmm, definom vót!

Köszönnyük, maj ha mek kaptam, szóllok!

Iten nálunk csak 1 papiparipa van, ő a barátom.

Asztat szokjuk jáccani, hogy ém úccsinálok, minha beleakarnák harapnyi a lábájába, őmeg fujkál, és asziszi, el hiszem, hogy télleg belémakar rugni.

A Zanya meg a töbijek a hasukat foggyák, mer forgunk is.

Naon szép barna lovakcsa, van nekije egy gönörű fejér fót a homlokáján.

Csak 1 ijjen van a kőr nyéken, a töbinek a zerejét bele teték a zautók motorjába, azongyák, eza ló erő.

Pedig nemis!

Az a lós ember nem hozzánk járkál, csak az utcán megy a papari pájával a pályára. Erre vezet az útja. Biztos csinos, mert néha két paripapa megy együtt, a másikon egy fiatal lovasnő ül.

De látok én az utcánkon még olyan paripákat is, amik dolgoznak. Kicsit feljebb laknak és húzzák a lovaskocsit. Télen pedig szánt is húznak. Csilingel, mint a Mikulásé.

És nekem mér nem kűttél ekkicsikét abúla csemegébül?

És leg aláb csinos aza lós ember? Mér jár kál hozátok a papari pájával? Nyer ítteni?

Melek itt vanik. Hő ség gyönik, de nem marad sokáig.

Minden nap itt megy el egy nyerit ős, naon szép ipafai pari pa, hátán visz egy lovast.

Ma jó napunk vót. Hozta Marijja Fekete Cukor gazdasszonyát. Kaptunk a kezéből finomságokat, és sok-sok simit. Berrinek is jutott mindenből.

Esztetet nemértem!

Ha nem van hó ség, akkó mér gyönik a melek?

Éngemet is le nyirbáztak, de itten melek isvan, hő ség isvan, ésmég Káni Kula isvan!

Penig ma eset a zesső is, dejaz csak fül etté tete a levekőt.

Éhén ihis lihegehek, mihint aha töhöbbihi áhállahat.

De van it a köszelbe egy nyerit ős, naon szép ipafai pari pa, ő nem liheg. Mega Cincó senem.

Reméllem, Hozá tok csaka melek megy, a töbi nem!

Dejó nektek!

Mink most a nában mindik 1 e dűl vaunk, mer a Zanyának anyi dóga van, hogy kise láccik belülle.

Asztán mikó haza gyün, ujjan fáratt, hogy aszongya hogy mek halni senincs ereje.

Reméjjük Cincóval, hodj mosmár kitsit keve sebet kel gyöni meg meni, de kituggya?

Hónap mán émis el mehetek vele a nagy bácsihó, mer othonvan, demég nem naon lyól.

A Kisanyáék nyaral nak, nemtom medig foggya esztet birni a Zanyájám a fályós hátájával mega szivivel, mer megin nagya hő ség!

Csókultassuk minda 4 4lábt ésa gaszdájikat is!

Ha az én fő-fő gazdim, a Te keresztanyád, akkor vagyunk valamilyen rokonok?

Egyébként mindegy, fajtársakként messziről is ismerősök vagyunk. Nekem is ismerős, hogy egyedül hagynak. A héten gazdi, a ducival együtt többször is itthon hagyott. Mikor elautóztak házon kívül voltam. Hallottam, vagy nem, amikor indulás előtt hazahívtak, nem tom. De tudtam, hogy nem hagynak ebek harmincadjára. Azért biztos, ami ziher, a bezárt ajtó előtt vártam őket. Egy közben megismert fehér csizmás, volt -kandúrral? - egyyütt. (Ő is kijárós , gazdis lehet.) Jól elvoltunk. Isten hazajött, rögtön a nyakába ugrottam. Szégyen, de a csizmás együttérzése már nem is érdekelt. Sőt, féltékeny is lettem, amikor ő is kapott egy simit. Kockás játék szerint a mi rövid- és hoszzútávú memóriánk is jobb, mint a kutymékoké és elvileg a mi fajunk függetlenebb, nem vagyunk gazdifüggők, de akkor én - szégyen, nem szégyen -szabályellenes vagyok.

Éjjel kolbászoltam, jött a zuhé, hazarohantam. Gazdi fekve hívott a pocijára. Csurvizesen ráugrottam. Törölgetett, szárítgatott, pocisimizett. Van ennél jobb?

Kedves Keresztanyó!

Én nem tudok olyan szépen írni, mint Kócos testvérkém, de mostanában sokat vagyunk egyedül, mert az Zanya kórházakba meg irodákba jár.

Ma is elment délelőtt és délután is, holnap meg olyan napja lesz, amit nem kíván senkinek. Kedden meg még fárasztóbb.

Majd szólok Kócméknak, hogy írjon, ha hazajön, de most a Zsorzsbácsival sétál.

Krosikot és Téged is sokszor dorombollak

Cincó.

Uhugahatnihi sehem tuhudohok, csahak lihegehek!

Mahajd ehez ihis ehelmúhúlihik, uhugyehe?

Igen, aranyos volt, de főleg váratlan.

Ha Kócos ki akar menni vagy be akar jönni, vakkant, és ha ez nem használ, megkaparja az ajtót.

Volt már kutyánk, sőt cicánk is, aki ki tudta így nyitni az ajtót, de tőle most láttam először.

Úgy látszik, a barátság vagy a szeretet találékonnyá tesz.

Cincó belelefetyelt a tejfölös spárgalevesbe, és miután tettenértem, bevittem abba a helyiségbe, ahol a mosógép, szennyes, vízmelegítő stb. van, és ahol az ő pipi-kaki doboza is le van téve.

Ez az ajtó éppen ezért soha nincs egészen becsukva.

Nyávogása odacsalta Kócost, és nyüszíteni kezdett.

A cica bent, a kutya kint vegernyált.

Tréfából odaszóltam Kócosnak: Keresd meg, ha hiányzik!

Rámnéz, aztán az ajtóra, megint rám, és fölugrik a kilincsig, tappancsával egy pillanat alatt kinyitja az ajtót.

Soha nem került sor arra, hogy ilyesmit tanítsunk neki!