Rejtvényimádók állatvédő klubja (RÁK)

Kócmék! Ha mozijáró lennél, értenéd a lé és lola lény eget. De gond egy szál se, úgysem érteni, hanem érezni kell!

Hamarosan jön, amikor az utcáról beköltözik egy szúrós levelű fa a lakásba, mindenféle bizgentyűkkel, csüngőkkel felékesítve.

Kócmék, légy szíves ne emeld fel hozzá a bal hátsó tappancsodat és ne locsold meg (se szebb, se nagyobb nem lenne tőle)!

Zanyát megkérem, hogy orrpuszim helyett legalább egy jó nagy adag fültő-vakarást és Cincónak gyengéd fülmorzsolást adjon át nektek a nevemben. Plusz egy-egy szaloncukrot, amit olyan jól lehet pofozgatni.

Ha addig nem találkozunk, sok poci-, buksi simogatásos, ízletes falatos, őrjítő kavalkádos ünnepeket kívánok!

Mosmár haggyamagát, de elősszöre magakart poffintni, és mekkarmót, mer szagútam, demár lyóvan minden.

Tennapelőt mek imerte a zikreket is, nagy simigatások vótak, dején nemvaok fél téken, csakkicsit.

Fő leg, a mikor a Zanya aszonta, hogy szeretgeni sokálatot lehet, deneki én vaok a zigazi igazi, bele kel teni esztet aba a buksi felyembe!

Ésnekem ezlegyena lé nyeg, mega lola nyeg.

Esztet ugyan nemértem, de bisztossan igazavan!

Kócmék!

Nózi- és lelki sebed begyógyult?

Emlékezz, valamikor ősrégen Cila nyalogatott Téged, újonnan érkezett családtagot. Te ápolgatod már Cincót? Hagyja magát?

Nekem is volt egy Pocok, de ő kutyus volt.

Amikor hozzánk került, tele volt gilisztával, akkora volt a hasa, mintha vemhes lett volna. (Ami két okból is lehetetlen volt, lévén 3 hónapos, és kisfiú... :D)

Ezért lett Pocok.

Ami a kellemes délutánt illeti, reménykedjönk benne, hogy az lesz. Még megfejtek egy rejtvényt, aztán elhúzom a csíkot.

Vár a recefice meg a bumbumbumm. És a Kodály-féle Marseillaise.

Aztán iskolaszünet, ihajja! :)

Cincó köszöni a kedves fogadtatást, de ő még nem tud olyan "lyól" írni, mint Kócos.

Első dolga az volt, hogy ez utóbbinak belekapjon az orrába kicsi, de éles karmaival, de a szégyenletes megfutamodáson és a mártír füllógatáson kívül más baj nem történt.

Az újdonsült, ámbár harcias ivadék a hasamon aludt, és most a vállamon fekve szuszog a nyakamba.

De már szent a béke.

Úgy látszik, Kócosnak nincs szerencséje a cicákkal való első találkozásokkal; emlékszem, Cilától is kapott egy pofont, mikor először látták egymást! :)

De nem haragtartó az én kis csibészem, olyan, mint a Zanyája.

Miaúúúúúúúúúúúú! Nyaúúúúúúúúúúúúúúnyiíííí!

Nyifff-pfúúúúúúúúúúúhhh!

Khhhhhha khhhhkkkkahhhh.

Így kell karácsonyfát díszíteni a kutyusoknak, de a cicák is besegíthetnek. :)

[link]

Mitaszontál, Sutyiknéni, amitűl a Zanya kécceris le eset a székrű, úgy nevetet?

Mer én nemértem.

És igemis, én szokok ejtődzni, csak (es)ernyő nékül, a Zanya papipapucsályán evészés utánn, de akkó senem hánok. Merakkór hijába etem vóna.

Nyajjam a halakok utánn a sejhajt? Naháááát! :D

Kócmék! A füledet sem sértegetem. Az embert és a négylábú lényeket is érik különböző ingerek. Többek között a hány inger is. Lehet nem emlékszel, de pincuri korodban neked is volt ilyen a kocsiban való utazáskor. Azóta persze felserdültél, ez az inger elmúlt. Nem biztos, hogy véglegesen, mert, ha pl. ejtőernyős ugrást csinálnál vszleg előjönne.

Kócmék! Neked blöki-, vagy emberi gyomrod van? A halas lé miatt kérdezem. Kóstoltál már olyat? Ha igen, a magyaros, csípős paprikás változatát? Aligha, mert, akkor még most is a popsidat nyalogatnád. Maradjunk annyiban, hogy eszed a lé nélküli halat. Jó étvágyat előre is, de remélem még karácsony előtt találkozunk.

Megin a Kóc Mék vaok.

El felelytetem irni, hogy hónap gyönik haza ide a Cickócica, maj én mekmutatom nekije a házt mega kör nyéket.

Jajj, aranyos Sutyiknénnye, sértegecc?

Mijaza hány inger?

Nincsen énnékem egysenem, elfelelyteted, hogy mán vótam minden féle tengerbe meg Ó cejánba, otsenem hántam. Penig halyóba is hulámzotam.

A zótóba vannekem egy ujjan kisülés, minta zikreknek, csak nemgondulod, hogy ládába ülésezek?

Aszongya a Zanya, hogy kűcc nékem halasos lét, ezigaz?

Jajj, delyó!

Naon szeretemám a halt!

Borzasz tó kelemes ünepeléseket ki vánok Nekedis, mega töbi ketves néniknekis!

Maj segittek feldíszítni a fát, lyó?

Még hogy én fogjam meg? Arról szó sem lehet! Bérmunkába adnám ki. ;)

Elég meglepő lehetett az egerentyűdnek az új átmeneti otthon, nektek meg a vidám vadászat. ;)

Érdekes, hogy amióta vidéken lakunk, csak egyszer volt egy egerünk, melyet villámgyorsan elkapott a cicánk. Most inkább a kerti szerszámos kamrát látogatják, de van vendégmarasztalónk.

Nem semmi felajánlás! Ha Te megfogod és élve elküldöd, megfontolás tárgyává teszem, hogy kiépítsek egy vadászterepet a lakásban.

Több emeletes épületi lakásban kölyök koromban találkoztam utoljára egérrel. Valami atlétikai EB, vagy VB közvetítés ment a TV-ben. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy kis szürke egérke ül a szőnyegen és meredten bámulja a képernyőn Tamara Pressz súlylökő rekordját. Mint később kiderült, a körfolyosós bérház egyik 3. emeleti szomszédja kapott valami nagy faládás szállítmányt. Abban importálódott az egér. Ilyen lakásban nem voltunk egérfogóval ellátva, így a fél diós, virágcserepes módszerrel próbálkoztunk. Többször túljárt az eszünkön, mert a lecsapódott cserepet mozgatva nem hallottunk semmi hangot. Felemeltük, naná, hogy alatta volt és kezdődött elölről a bújócska és vadászat.

Nem, Sutyik, egy percig sem gondoltam komolyan.

Csak azért írtam róluk, mert nem minden egérke bújkál a bútorok alá, különösen, ha semmi félnivalója nincs.

Ezekkel is csak az volt a baj, hogy nagyon rövid életűek voltak... :-(

Mikor Zebulon elment az örök vadászmezőkre, síró kislányomnak azt meséltük, hogy visszament a családjához a templomba. (Volt ugyanis egy szép kis templom párizsi lakásunk közelében, nekem meg hirtelen a "templom egere" jutott eszembe, innen a kegyes hazugság.)

A szintén rövid életű Csurit és Büdit (két kis aranyhal) rokonok várták a tengerben, oda mentek "vissza" eltűnésükkor a csatornán át.

Érzékeny és feltétel nélküli állatbarát óvódás lányomnak nem mertem még feltárni az igazi igazságot.

A számítógépből csak két dolog érdekli, a billentyűzet és a monitor. A billentyűzetre szeret ráülni, főként akkor, ha nem adok neki jutalomfalatokat az általa elvárt mennyiségben.

A monitor mögé/alá pedig befekszik és onnan kapdos az ujjaim után. A rosszabbik eset, amikor a HDMI kábellel játszik és rendszeresen kihúzza.

Gondolod, hogy ilyen Puci-Muci féléket zsákmányosítanék?

Nekünk kétszer is volt fehéregerünk (ha jól emlékszem, Puci-Muci és Zebulon), de azok nem bújdostak sehová.

Szépen elvoltak a dobozukban vagy a vállamon, szép kis piros szemű kisegerek voltak.

Akkor került hozzánk első cicánk, amikor éppen Zebulonnal hancúroztunk, de olyan gyerekcius volt még, hogy hosszászokott a kisegérhez, és Puci-Muci érkezését már teljesen természetesnek vette.

Nem hiszem azonban, hogy Vadászmester Rabcila az ő korában elfogadna ilyen szomszédságot.

Legjobb lesz, ha a számítógép egerét lóbálod neki! :D