Rejtvényjáték kávéház

Harmincvalahány évvel ezelőtt német

ebéd után elmentünk egy áruházba. Az én magyar gyomrom miatt nem vásárolni valót, hanem illemhelyet kellett először keresni. Azért próbálkoztam cseh étellel is, de maximum az olasz pizzát tudtam értékelni. Azt viszont a saját konyhámban is szívesen látom a spagettivel együtt. Ezek szerint mégsem zárkózom el, csak válogatok. Ezért tudom megérteni családtagjaimat is, akik egy-egy ételt nem szívesen fogyasztanak. Fiam iskolából hazaérve közölte egyszer, mikor káposztásat főztem: gázálarcot kérek. Egyébként engem a jó élmények vonzanak. A rosszakat minél gyorsabban törlöm, illetve jó mélyre rakom.

Most nem játszom, de azért szívesen elcseverészek Veletek.

A gyulai kolbász szabadalmi joggal védett, elvileg nem hamisítható, de azért már mindent...

A rakott krunpliba kicsit drága, abba elég egy jó minőségű, nem szójás lángolt (nekem).

Virsli? Nos, azt én elfelejtettem, amióta kilónként akár 200-300 Ft-ért is lehet kapni. Akkoriban szerettem, amikor ifjan a Kombinátnál nyaranként dolgoztam, és láttam, hogy valóban hús van benne (ám már akkor is közel 90 %-a volt a víz, de az bizonyosan nem hízlal). Ma már akkor sem kell, ha gyulai.

Az izlandi meghívásért(?) cserében szívesen látlak (no jó: anélkül is).

A gyulai kolbász csupán nem azért az enyészeté, mert az ultramodern Gyulai Húskombinát maradványaiból megmentettek itt egy kis, magánkézben (bár már minden az!) lévő üzemecskét, amely töredékét termeli az eredeti gyárénak. Amúgy a csabai és a szarvasi (meg a békési) is valóban jó, ámbár mindig is ment a rivalizálás, különösen Békéscsaba és Gyula között (egykor Gyula volt a megyeszékhely), aztán a vasút kiépülésekor Csaba - lévén Gyula a határszélen - kedvezőbb adottsága okán "elnyerte" a címet.

Marcipán? Nem, ilyen nincs itt, a leghíresebb a Százéves, régi nevén Reinhardt cukrászda, amely a muzeális értékei mellett ma egy vállalkozó révén ismét a legjobb minőséget nyújtja.

Én magam a Várfürdőben évtizedek óta nem jártam, nekem a folyók a minden.

Ja, még a gyulairól akartam. Én csakis gyulai kolbászt veszek, néha piacon hozzájutok szilvalekváros kolbászhoz (isteni) (van egy csabai részleg), sőt szeretem a szarvaskolbászt, meg(v)eszem a bivalyszalámiért.

Voltam Gyulán, több őszön át, bele voltam szeretve nagyon. Az a rengeteg pici hidacska. Aztán a cukrászda, azt hiszem, Marcipán volt, isteni sütiket ettünk. A vár meg a tó meg a gyógyvizes fürdő, egyszer ott csináltunk újjászületést, Isabel is ott volt, azóta barátkozunk.

Többőtöknek (ez magyaros?):

bejöttem dumcsizni, mert kissé unom már, hogy nem jön egy átkos Titkos, de ma még fogok fejteni. Hiába volt kinn a jó idő, idegragadtam (maradjon a g, ha már tudat alatt így írtam).

Naszóval, én, erősen fejlett életkorom ellenére még mindig minden újat szeretek megkóstolni, ami csak elém jön. Amilyen országba vet a sors, ha a népe és az élete érdekel, akkor az étele is. Ezt a szupermotilitást kaptam fentről, szerintem még a halálos ágyamon is újítok.

Maria! az élményt kell megszerezni az ismeretlen kajákkal! nem vonz téged ilyesmi? még ha rossz is. Mindemellett vannak ebben hiányosságaim, példának okáért képtelen lennék megenni a pacalt, a tüdőt, a kakasherét, és nehezen bírnám a kumiszt. Szerencsére utóbbiak megkóstolásának veszélye nem fenyeget.

De minden tiszteletem azoké, akik naponta több emberre főznek.

Más: egyszer én is horgásznék, olyan jó lehet ülni a parton és csöndben figyelni csak a vizet. Persze ezt horgászbot nélkül is sűrűn megteszem, ahogy tegnapelőtt is. Leginkább szeretem a tavakat, a folyókat, a patakokat, kevésbé mikor a mosógép csöve kiesik a fürdőkádból, a víz pedig elárasztja a lakást.

Én eredetileg élelmiszeripari mérnök lennék, ám már én sem ismerem ki magam: újabban más a "tudomány" állása (életem során sokadszorra). Ma már minden az érdekviszonyok szolgálatában áll.

Ha megtöltöm a fagyómat (nem sok hely maradt már az alapanyagok mellett), remélhetően jön a jó idő, és akkor a vízpart...

Néha majd fejtek, de - ámbár "kosként" harcos vagyok - nem kell győzni mindig, különösen, ha barátokkal játszom, amit külön köszönök Nektek.

Kedves Isabel!

Éppen most olvastam a Dokkon "A méh" című versemre írott hozzászólásodat (miután nem nézegetem, sőt, nem is értesítenek róla, ha van ilyen, és ez már elég régi ott), köszönöm a kiállást. Ott válaszoltam is rá, de tudod, a szerkiknek az a dolguk, hogy kötekedjenek, a végeredmény a fontos, márpedig elfogadták.

Nos a jéger vicc, csupán az ismételt meghívásodat szerettem volna "kierőszakolni", amit - természetesen - szintén poénként értékeltem.

Gyulán élek, ahol két napja délelőtt még 27 fok volt, most éppen 10.

Nálam a szeletelt kenyér is a fagyóban van, és csupán annyit veszek elő, amennyi éppen szükséges.

Ami azt illeti, nem hiszem, hogy van olyan étel, amit ne tudnék megcsinálni itthon azokból, amiket szívesen meg is eszek, persze újabban már a szakácskönyveim sem kellenek, hiszen a Facen bármit megtalálok, csupán az a kérdés, hogy van-e kedvem az esetlegesen szükséges adalékanyagok után bejárni a fél várost. Régebben, amíg a fiaim velem éltek, többet és nagyobb választékban főztem, mostanság csak akkor, ha jönnek, mert fölidézi számukra anyukám ízeit.

A rántott szelet itthon azért macerás, mert bőven kell mosogatni miatta.

A spájszer egy leginkább a gumiabroncs-szereléskor alkalmazandó feszítővas, és amikor teletömöm a fagyasztót, olykor elfelejtem, hogy a jég térfogata nagyobb, mint a vízé, így aztán vagy ez, vagy az olvasztás (amikor viszont az is olvad, aminek nem szabadna).

Sőt, kettő is!

Azelőtt a webhely üzemeltetője mindig küldött értesítést, ha moderálnom kellett, nem értem, most miért nem. Anélkül pedig - miután nem olvasgatom a saját verseimet - nem látom, ha valamelyikre hozzászólás érkezett.

Köszönöm, hogy jelezted, és hogy olvastál (a Dokkon is).

A honlapon válaszoltam, kérlek, nézd meg!

Ne vidd vissza, még szükség lehet rá:-) akár a medencében is lehet még mínusz húsz fok. Hol-merre laksz, hogy fűtened kell?

Az én fagyasztóm mini, a lányom kutyáinak eltett csontok vannak csak benne. Mikor még megvolt a 200 literesünk, öt percenként bekapcsolt, nem lehetett tőle aludni és zabálta az áramot. Ma nálam azt jelenti a spájzolás, hogy három-négy napon át nem kell vásárolnom, ha már kenyér sincs, kukoricapelyhet öntök le kefirrel reggelire. Nem olyan rossz! csak szemlélet kell hozzá, főleg ha az ember belső részei már nem bírják a nehéz kosztot.

Étteremben azt kell enni, amit otthon nem tudnál megcsinálni, vagy nincs hozzá alapanyag, vagy túl bonyolult. A rántott húst kirázod a kisujjadból.

Mi az a spájszer?

Nos, nem tűntem el, mert néha most, hogy rossz az idő, felnézek olykor az üzenőfalra (semmi több - pl. fejtés ezen az oldalon -, mert valóban nincs több időm), és - sajnos - csütörtökig nem várható javulás, így a pecázás is odébb. Egyelőre fűtök, mintha Izlandon lennék.

Az étterem azért nálunk most sem olcsó: itthon akár 3-4 napra kihozom az árából az ebédemet, bár így azért nem éppen egészséges, hiszen csak azt főzök, ami ínyemre való (persze vendéglőben is csak azt rendelek).

Nekem mindig tele a fagyasztóm mindenfélével, leginkább szinte spájszerrel kell kikínlódjak belőle valamit (aki belenéz, azt gondolja, hogy a világvégére készülök).

Egyébként valóban az a baj az éttermekben, hogy még a frissensültek is elősütöttek, egy rántottszelet néhol nem olyan, mint itthon, érzik rajta az állottság. Nemrégiben csalódtam éppen egy addig általam favorizált étteremben, azóta nem megyek oda.

Én is megkóstoltam már mindenféle nemzet ételét, a kínait is, án még mindig a magyaros ételek a kedvenceim (mondjuk sertésborda parasztosan), holott éppen ezeket kellene kerülnöm az orvosaim szerint (három alkalommal volt hasnyálmirigy-gyulladásom), de kockáztatok a végsőkig.

Apropos: Mi legyen a jégeremmel? Visszaveszik szerinted?

Azért nem hívtalak még egyszer, mert eltűntél. A falnak meg nem szeretek beszélni.

A 10 perc inkább csak szimbolikus. Étteremben - néha - enni nem drága, persze mindig jobb a saját. Azért is írtam, hogy akkor eszem ilyen helyen, ha úton vagyok, vagy ha nincs itthon kaja, viszont nincs kedvem bevásárolni. Nem mindennap. Ha összeszámolod időben, fáradságban, hozzávéve, hogy nem tudsz olyan alapanyaghoz jutni, amit épp ennél - akkor nem drága az éttermi koszt. Persze nem mindegy, milyen étterem. A "mekifélék", utcai gyrosárusok szóba se jöhetnek. Ikea-étterem, Govinda, jobb helyen lévő kínai stb. A kínaira azért írtam, hogy jobb helyen kell, mert pl. egy plázaiban nem kockáztatják a romlott csirkehúst eléd tálalni.

Még szép, hogy az elmúlásról fiatalon nem írunk, - kivétel talán Petőfi, aki a félelmeit gyönyörűen foglalta versbe. Minden kornak megvan a maga hangulata és teljesen természetes, hogy Téged már túlnyomó részben az emlékek motíválnak. Hiszen a jelen ingerszegény és a jövőbe már nem mer belenézni az ember. Ehhez az ingerszegény környezethez sajnos hozzátartozik az internet is. Nemcsak a sajátunk, hanem a környezetünké is. Pedig milyen nagyszerű találmány, de mégis magányosabbá teheti az embert.

Örülök, hogy meglátogattak a gyerekek. Ha jól érzik magukat és nagyobbak lesznek, már egyedül is leugranak a nyári szünetben. Megtanítod őket pecázni. :)