Rejtvényimádók állatvédő klubja (RÁK)

Új hozzászólás

135. Maria542015. márc. 31. 21:24
Most már az egereket hagyod a szomszéd cicáinak? Lehet, úgy jársz, mint mi. Csak pár hónapig bírtuk kutya nélkül. Lesznek kiscicák a szomszédban?
(válasz Pepita 130. hozzászólására)

134. Pepita2015. márc. 31. 21:16
Én már simogattam olyan óriás nyulat, ami nagyobb volt egy kutyánál. Persze nem egy bernáthegyinél. Csuda szép volt és Gyulának hívták. :)
(válasz Maria54 133. hozzászólására)

133. Maria542015. márc. 31. 20:42
Mindig ismerőstől kölcsönöztünk nyuszit. Vigyáztunk rá pár napig, azzal etettük, amit "otthon" kapott, aztán visszaadtuk. Egyszer Zircen a nagyszülőknél annyira játszott a kutya a nyúllal, hogy kártalanítani kellett a gazdáját. A gyerekek mindig szívesen etették. Szerencsére a bogyója könnyen összetakarítható. Ilyen szempontból jobb, mint a papagály.
(válasz Pepita 132. hozzászólására)

132. Pepita2015. márc. 31. 20:24

Idekattintottam, mert azt hittem, hogy az egérke is bekerült a klubba. :D


Én sosem mertem nyuszit venni a gyerekeknek, mert tele volt a média azzal, hogyan pusztulnak el ezek a pici, korán elválasztott állatok. Csak később vette át őket Húsvét után az állatkert, - már amelyik túlélte. :(

Nyúlhús sem került még a tányérunkra. :)



131. Maria542015. márc. 31. 15:00
Nálunk egyszer igazán a nyuszi hozta a tojásokat. Panel lakásban az előszobában dobozban volt a kis állat. Lányom és barátnőm fia talán 4, a kisebb fia 2 éves lehetett. Lejöttek nyúlnézőbe. Mikor a gyerekek nem látták, a tojásokat egyikünk a dobozba rakta.

130. Pepita2015. febr. 17. 14:39
Az öreg cicám, amelyik három éve, 17 évesen ment el, az nagyon kezes volt, mert 8 hetes korától neveltük, de a születése pillanatától látogattuk. A szomszédban született és az anyja mindenre megtanította, amire kell. Láttuk, ahogyan mutatta a kicsiknek az egerészést. Nagyon aranyosak voltak.
(válasz Maria54 129. hozzászólására)

129. Maria542015. febr. 16. 21:40
Pepita! Annyi aranyos kiscicának keresnek majd tavasszal egy jó "gazdit"! Kívánom, hogy egy hízelgő picike találjon rád. Több kiscicánk is volt régebben, bizony, nagyon különböző természetűek voltak. Akadt, amelyik állandóan dorombolva dörgölőzött és kereste a közelségemet, de még a kutyáét is. No, ilyet kívánok, nem olyat, amelyikhez ha közelítesz, rádfúj.
(válasz Pepita 128. hozzászólására)

128. Pepita2015. febr. 16. 21:29

Igen. Jó visszaemlékezni az állatainkkal együtt töltött időkre. Gyerekkorom óta több is volt és mindegyikre jó emlékezni. Cicák, kutyák és egy kis kék hullámos papagájom volt. Az utóbbi évtizedekben már videofelvétel is emlékeztet rájuk.


Tavaly ősszel egy kiscicát tettek a kertünkbe, de másnap kerestem neki gazdit. Ha tudtam volna!

(válasz Maria54 127. hozzászólására)

127. Maria542015. febr. 16. 21:10
Jaj, Pepita! Ez nagyon szomorú. Tudod, az állatbarátainkkal is úgy vagyunk, mint az emberekkel. Egy idő után csillapodik a fájdalom és előtérbe kerülnek az együttlét szép emlékei.
(válasz Pepita 123. hozzászólására)

126. Pepita2015. febr. 16. 20:35
Köszönöm Lányok! Az ember szeme nem marad száraz ilyenkor, úgy hozzánő az emberhez az a kis állat. A nagyobbik unokám is nagyon elkeskenyedett. A gyerekek még nehezebben dolgozzák fel.

125. Anoli462015. febr. 16. 20:14
Ó Pepita! Nagyon együtt érzek veled,nehéz lesz most egy ideig Neked. Néhány napja ismerkedtünk meg vele fényképről.....
(válasz Pepita 123. hozzászólására)

124. Sutyik2015. febr. 16. 20:06
Nem tudok vigasztaló szavakat mondani. Cilike Neked családtagod volt, tudom, mit érezhetsz. De Cilike az "örök egerészmezőkről" néz Rád és azt akarja, hogy Te is arra emlékezz, amire ő: az együtt töltött évekre, élményekre, szeretetre, amit egymásnak adtatok.
(válasz Pepita 123. hozzászólására)

123. Pepita2015. febr. 16. 19:36

A fehér cicám összeverekedett egy másikkal és a szeme menthetetlenül megsérült. Most jöttünk meg az állatorvostól. El kellett altatnunk. 13 éves volt. :'(

A kisebb unokám mindig félt tőle, mert olyan félvad volt és most az volt az első reagálása, hogy "akkor most már lehet egy kiskutyánk?".


122. Pepita2015. febr. 11. 00:14

Egy jó házból való kutyusnak illik is idegen nyelvet tanulnia. :)

Sőt, az anyukám időnként még magázta is: "Jöjjön ide Csöpike". :)


Kvizlabirintus - Még nem járt le a kalandorok kora

121. Sutyik2015. febr. 10. 23:53
Tökéletesen igazad van. A kutyus érdekében (védelmére) az a legjobb, ha olyan nyelven nevelik, amit az "idegenek" nem beszélnek. Az uncsiknak pedig tényleg jó nyelvtanulási mód. Mivel a "másik gazdi" nálunk orosz anyanyelvű volt, annak ellenére, hogy tökéletesen beszélt magyarul, a kutyust kétnyelvűvé neveltük. Értette emiatt a magyar és orosz parancsszavakat is, de úgy szoktattuk, hogy a döntő vezényszó számára orosz nyelvű legyen.(Magyar környezetben ez volt az idegen nyelv, mint nálatok a magyar.) Nyelvtől függetlenül úgy neveltük, hogy ételt a földről semmiképpen nem evett és a gazdik engedélye nélkül még ismerőstől sem fogadott el.
(válasz Julianna 120. hozzászólására)

120. Julianna2015. febr. 10. 22:58

Kócost - mint minden eddigi kutyusunkat, aki itt volt a társunk -, minden lehető és lehetetlen nyelven becézünk, babusgatunk és (ha muszáj) szidunk.

De a "parancsszavakat" csak és kizárólag magyarul érti majd, mint elődei. Nem is mentek oda senkihez, meg sem értették, hogy mit akar az, aki hívni akarta őket.

Persze vannak "nemzetközi" combcsapkodások a "gyere idé"-re, de ezeket kivédjük, mert el nem szöknek, egyedül meg csak a lakásban maradnak néha. Az unokáknak is nagyon jó lecke ez arra, hogy magyarul gagyogjanak, és a "szerbusz, anyuskám" meg a "szeretlek, mami!" mellett "kutyául" is értsenek és beszéljenek.

Meg van ez itt szervezve, már a francia rokonok is értik a magyar kutyanyelvet! :)

(válasz Sutyik 119. hozzászólására)

119. Sutyik2015. febr. 10. 21:53
Kócoshoz milyen nyelven beszéltek? Csak magyarul, vagy franciául is?
(válasz Julianna 118. hozzászólására)

118. Julianna2015. febr. 10. 19:02
Igen, itt az a "politika", hogy kb. hat hét iskola, utána két hét szünet. Hogy nem mindig jön ki pontosan a lépés, az azért van, mert az utak-autópályák zsúfoltságának - tehát a baleseteknek - azzal akarják elejét venni, hogy felosztják az országot három vakációs zónára, amelyek váltják egymást, így nem mindenki egyszerre rohan, télen a hegyekbe, húsvétkor meg a tengerhez. A mindenszenteki, karácsonyi és a nyári szünidő minden iskolásnak egyszerre kezdődik és végződik.
(válasz Maria54 116. hozzászólására)

117. Sutyik2015. febr. 9. 21:19
A porszívó nálunk is problémás volt. Nem menekült előle, inkább le akarta "vadászni". A hajszárítót viszont kifejezetten imádta. Főként fürdés után, vagy, amikor séta közben bőrig ázott.
(válasz Julianna 115. hozzászólására)

116. Maria542015. febr. 9. 21:19
Először pulink volt, de mikor utána szerettünk volna, sehol nem kaptunk pulit. Így lettünk pumisok. Karácsonykor is van téli szünet és most síszünet? Biztos nagy élmény lesz kiskutyával.
(válasz Julianna 115. hozzászólására)

115. Julianna2015. febr. 9. 20:34

Épp a hazahozatala előtti napon olvadt el nálunk, de nem baj, visszük az unokákat síelni jövő héten az Alpokba, és ott majd kihavazhatja magát. Most kér hétig téli szünet lesz, már előre boldogok, hogy kutyussal megyünk, erre nem is számítottak. Nekik ott van Cila, de őt nyugodtan otthon lehet hagyni a szomszédoknál.

Tegnap megint itt voltak cicástul, Kócos már olyan vidám cincogással fogadta, mintha együtt születtek volna. Mindig is a pumi volt a kedvencem.

Csak a könyveket kell dugdosni és letakarni, mert az első pumink felmászott egészen az egyik akkori könyvesőpolcig, és "leete" - kétszer is ugyanazt! - a könyvet.

Emlékszem, "A legyezőtáncosnő esete" volt, megint hazahoztuk, és újra - talán nem szerette a címét, mert szemérmes kiskutya volt -, kiválasztotta ötven másik közül ugyanazt, talán jó rághatós volt! :)

(válasz Maria54 114. hozzászólására)

114. Maria542015. febr. 9. 19:40
Akkor biztos boldog! Ha Zircen lenne, megismerkedhetne a hóval is. Pumink orra fehér, sőt a bundája is, mire bejön.
(válasz Julianna 113. hozzászólására)

113. Julianna2015. febr. 9. 19:12

Mi is így csináljuk, megkapta egy régi, kitaposott "házicipő" egyik darabját, rágja is szorgalmasan.

A porszívóval viszont bajok vannak...

Írtam a múltkor, hogy porosan mászott ki az ágy alól, mire természetesen ki akartam porszívózni alatta. Igen ám, de mikor meghallotta az ellenséges rém hangját, éppen oda rohant be, ki kellett egy jobb falattal csalogatni, de szerintem úgy érezte, hogy nagy inzultus érte, és elárultuk őt, megfosztva a kellemes porfészektől...

Már nem sír, csak ha beüti magát, ami előfordul, amilyen kis hebehurgya. De akkor ölbekérezkedik, és szerintem mostmár néha megjátsza a fájdalmat, csak hogy fölvegyük.

Egyébként rendkívül vidám kiskutya, ugrabugrál és túrja a szobanövények földjét, "csahol, ha csöngetnek vagy kopognak, azt hiszem, inkább a pumi-ősök dominálnak nála. Akkor boldog, ha mindenki egy helyen van, megpróbál összeterelni minket, és megismeri a lányom kocsijának a hangját.

De főleg a farka!!! Le nem áll egész nap, csak csóvál és csóvál, hogy beleszédül az ember!

Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen prüntyit kaptunk, megszépíti a napjainkat. :)

(válasz Sutyik 112. hozzászólására)

112. Sutyik2015. febr. 9. 18:36
A lábbeli rágásának problémáját én úgy oldottam meg hajdanán, hogy a blöki megkapta az egyik szakadozott strandpapucsomat, amit rághatott dobálhatott, stb. Cserébe a többi lábbelihez nem nyúlhatott. Pillanatok alatt megértette és betartotta a szabályt. Amikor elfogyott ez a "rágicsája", megkapta a pár másik felét. Mire az is elfogyott már nem kellett neki lábbeli.
(válasz Julianna 109. hozzászólására)

111. Maria542015. febr. 9. 15:40
Ma már többe kerülne az új kéreg, mint az új cipő. Sajnos, ez is kihalófélben levő szakma. Úgyhogy kutyusok, cipőket nem szétrágni! Lányomék kutyája csak eldobálja, lehetőleg a kanapék háta mögé a papucsokat és a cipőket. Amint levetettem a papucsot, nagy örömmel reptette a levegőbe. A csúcs az volt, mikor porszívót kértem a lányomtól, mondta hogy Berry örömére. Azt hittem, olyan, mint a mi kutyáink, nem igazán kedvelik. No, ettől alig lehetett dolgozni! Ott virgonckodott. Még most is porszívózhatnék, ha kutyaszőrmentes területet akartam volna elérni.
(válasz Pepita 110. hozzászólására)




Facebook ikonKövess minket a Facebookon is, hogy ne maradhass le az oldallal kapcsolatos legújabb hírekről, információkról: Rejtvenyjatek.hu a Facebookon

Minden jog fenntartva © 2024, www.rejtvenyjatek.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info(kukac)rejtvenyjatek.hu | WebMinute Kft.