Rejtvényjáték kávéház

Nem is érdemes annyit költeni és ki bírja már azt az éjszakázást.

Ha jól emlékszem a műsorra, akkor volt énekesnő, görlök és bűvész mutatványok. Utána tánc hajnalig. Valahogy már nem hiányzik. :)

Na ugye, hogy ugye? :) Jó itt a kávéházban egyet lazítani.

Megjegyzem én csak örülök, ha a fiatal játékosok leveszik az öregek válláról a terheket. :D

Nagyon helyes, menjetek bárba is. Csak nehogy a férjed tudatalattija sztriptízbárra gondoljon. ;)

Életemben egyszer voltam bárban, amikor a férjem udvarolt és nagyon jó volt. :)

Lehet, Cicurus, de én még emlékszem pl. a "harácsra", amivet Te segítettél ki engem - harminc másodperc alatt!

Nem attól függ a sagítség és a jóakarat, hogy ki milyen régen játszik.

Mindig ez az anekdota jut eszembe, amikor félreütök egy betűt, és ez csaknem minden rejtvénynél előfordul. Jóformán én vagyok az "örök második" :D

Egy szerkesztő/kiadó magdühödött a sok sajtóhibától hemzsegő könyv láttán, és fogadkozott, hogy előállítja az első, nyomdahiba nélküli könyvet. Nyugatos időkben, nyugatos nagy nevekről szól a történet. Megállapodtak, hogy valami külföldi szerző regényét adják ki, persze magyar fordításban. Elkészült a nagy mű, a szerkesztő a nyomdagéptől elrohan vele egyenesen a New-York kávéházba, és büszkén lecsapja az egyik asztalra. Kinyitják, és a címoldalon ez ugrik az olvasók elé: ordította xy (fordította helyett).

Na, ennyit az elütésekről...

Ez olyan volt, mint a pap.

Éppen rá akartam kérdezni. Csak nem a pappal mész a bárba? :D

Még jó, hogy helyesbítetted. :)

Kedves Cicurus, nagymamai bölcsességgel játszom, mintha mindenki az unokám lenne.

Persze tudom, hogy sok a kortársam, de mégis. :)

Amikor elkezdtem a játékot igen beteg voltam a lábammal, - mozgássérült vagyok - és egész nap fejtettem, mert jól elterelte a figyelmemet. Direkt jól jött.

Szerencsére ma már jobban vagyok és az unokáimmal is tudok foglalkozni.

Akkor én is megelőztem több játékost, akiket ugyan sajnáltam, de a játékszabályt nem én találtam ki. Csak abban reménykedtem, hogy a lemaradásukért nem vesztik el a kedvüket és továbbra is örömüket lelik a rejtvényfejtésben.

Mivel akkor más dolgom se volt, rájöttem a játék lényegére, - ebben Klári volt a legjobb partnerem - és mindig örömmel osztom meg tapasztalataimat. Tudom, hogy sok idős ember játszik, tőlem is jóval idősebbek és talán még gyakorlatlanabbak a számítógép, ill. az internet adta lehetőségekkel.

Nekem is többen segítettek, amikor kezdtem és szerencsére mindenki segítőkész, aki benéz a fórumra.

Nekem jó tapasztalatom van, kivéve 1-2 játékost, akik nem tudtak jól kommunikálni. Sajnos saját magukat zárták ki ebből a kellemes kis társaságból.

Maga a rejtvényfejtés pehelykönnyű a Google segítségével. Semmilyen kihívást nem jelent. A világhálón való barangolás annál inkább, - egyes meghatározás megoldásában.

Én is felfigyeltem a magas pontszámaidra, de tudom, hogy bizonyos átkok kiiktatása után ez ennyi játékkal természetes. Ne vedd zokon játékostársaink kérdezősködését, uram bocsá’ féltékenykedését. Csak a játék tökéletlensége miatt alakul ki a meg nem értés. Mindannyian a géppel játszunk és nem egymással, pláne nem egymás ellen.

Maradj a fórumon is, mert beszélgetni jó és mindig lesz olyan, aki éppen a Te segítségedre szorul az SOS-ben. Itt mindenkire szükség van.

Most már csak ketten vannak előtted és ha bírod energiával, nem unod meg idő előtt, kitart a motivációd, akkor rajta. Az még egy hosszú menet lesz. ;)

Szerencsések vagyunk, hogy a rejtvényfejtés öröméért játszunk, - amikor éppen kedvünk és időnk van. Ez a lényeg. Még az átkokat is nevetve fogadom és alig várom, hogy kitoljak vele. :D

Én is hátrébb csúsztam, mert Cicurus megelőzött a tapipontokban, ami egyáltalán nem hátrány számomra, de neki biztosan jólesik és gratulálok is hozzá, - ha olvassa a fórumot. :)

Julianna, tökéletesen egyet értek Veled mindenben.

Tegnap mi is kirándulni voltunk az unokákkal,így nem is fejtettem. Egyébként is kímélem a szemem, amennyire lehet. Persze ha nagyon jók az extrák, és csábítanak akkor könnyen bűnbe esik az ember lánya.

Igen, Anoli, emlékszem én is, hogy Maria bocsánatot kért Tőled, ő már csak ilyen! :)

A játék elején, mikor még nem ismertem elég jól a szabályokat, én pl. nem mertem lecserélni az extráimat egy másik, jobban ellátott fejtő extráira, mert féltem, hogy elveszem az illetőtől, és ő fogja megkapni az én vacakjaimat...

Te meg ne felejtsd el, hogy többször is beteg voltál, hogy vigyázni kell a szemedre és általában az egészségedre, mint mindannyiunkak.

Ha 76. hát 76., és ha 85. lennél, az sem egy katasztrófa. Mint ahogy az én "visszaesésem" sem az! :))

Én sem fogom lemondani sem az unokákat, sem a gyerekeket, de még az augusztusi (valószínűleg) balatonfüredi) nyaralásunkat sem!

Ugyan már, Maria kedves! :)

Ha nem szólsz, észre sem veszem, hogy visszaestem eggyel...

Én azért játszom, mert imádok fejteni, imádok keresgélni és imádok tanulni.

Augusztusban már a 12. voltam, aztán jöttek, akik többet fejtettek és jobban, talán szerencsésebb extrákat is fogtak ki, talán jobban gazdálkodtak a meglevőkkel.

Annak veszem ezt az oldalt, ami: játéknak. Nagyon jó játék, hihetetlenül örülök, hogy megszerkesztették és hogy rátaláltam, szerves része lett az életemnek, de hogy az elémkerülőkre haragudjak vagy megbántódjak egy-egy rossz passz vagy átok miatt... Nem, ez távol áll a természetemtől.

Tegnap pl. keveset fejtettem, mert itt voltak a gyerekek és az unokák, de nem rohanok, és nincsenek bajnoki törekvéseim.

A Te esetedben még örülök is a sikernek, megérdemled! :)

Úgyhogy inkább gratulálok, minthogy lelkiismeretfurdalást okozzak Neked, vagy felhúzzam az orromat!

Nna, ez jó hosszú lett! :D

Szép Tőled, hogy szóltál! :)

Na, az ilyen hozzászólásokat szeretem, nem pedig a fölösleges veszekedést és egymás sértegetését...

Ami egyébként (és mellékesen) úgyis teljesen hiábavaló.