Rejtvényjáték kávéház

Nem lesz ez igazi nyaralás, csak pár napra megyünk le, mert az egyik unokatestvér lemondta a "neki járó" üdülést, egy fontos munka miatt. Ezt használjuk ki, és ezért tudtuk csak ilyen későn meg.

De sebaj, engem nem zavarnak az ilyen hirtelen elhatározások, elfogadom a dolgokat, ahogy jönnek.

Legtöbbször még örülök is nekik, főleg akkor, ha ilyen szép helyre mehetek, és amikor ilyen jó időt jósolnak. Hogy aztán a bőröm mit fog szólni a mediterrán napsütéshez, az már egy más tészta...

Bár a kerti napozások már hozzászoktatták egy kicsit a naphoz, szörnyű érzékeny.

De majd valahogy ezt is túlélem! :)

Nálunk is volt vihar, és egy kicsit le is hűlt a levegő.

Kócos először bambán rámnézett, hogy mi ez a hangoskodás, aztán az ölembe ugrott, és a biztonságos menedékből már "bátran" visszaugatott a félelmes hangnak. Még mindig kisfiúsan csengő hangja van, bár ő nyilván azt hiszi, hogy a röpke égzengést ő kergette el "öblös" kamaszugatásával! :)

Egyébként csókol Benneteket!

Látta, hogy elővettem a bőröndöt, a saját farkát kergette örömében, mert az nemcsak utazást, hanem unokajövetelt is jelent! (Gilisztája nincs, arról gondoskodtunk...) :))

A kezem már nem bírja a vegyszereket, de kesztyűhöz még nemigen szoktam. Elfelejtem felvenni, aztán panaszkodom.

Kisméretű kesztyűt, 5-ös, 6-ost alig lehet találni, a nagy meg lötyög, vagy rövid a szára.

Zsebkendődre köss egy csomót....

Nem csodálnám, ha elfelejtenéd a nagy nyüzsiben és a nyaralás örömeiben. :)

Jó szórakozást és kikapcsolódást! Visszavárunk! :)

Gyerekek, most szólok, hogy hétfő délutántól csütörtök estig valószínűleg nem leszek "itt".

Pár nap csak, de nem emlékszem, hogy van-e Wi-fi vagy csatlakozásos lehetőség ott, ahol leszünk.

Sok időm úgysem lenne fejteni, mert nagy- és kisgyerekek, kutyák és cicák is lesznek velünk, és ha szép az idő (és úgy néz ki, hogy szép lesz), nem fogunk a szobában ülni.

Ha egy kis szerencsénk van, még Pepita bilijét is megtaláljuk! :))

Gondolom, mindenki mást ért "rend" alatt.

A sógorom, aki nagy barkácsoló volt, mindent egy pillanat alatt megtalált, amire szüksége volt. Nekünk, kívülállóknak hihetetlen felfordulásnak tűnt a műhelye.

Én az íróasztalommal és a papírjaimmal vagyok így. Másnak csak egy kupi, de én pontosan tudom, hogy mi hol van, és ha véletlenül megszáll az ihlet, és "rendetrakok", órákig kell keresnem egy-egy fontos papírt, aminek előző helyére pontosan emlékeztem! :)

Azért megkérdezheted a férjedet, lehet nap mint nap belebotlik. Ti is szoktatok eltűnt dolgokat keresni a műhelyben? Újabban a mérőszalag szökik meg állandóan. Legalább 2 naponta kérdezik, nem láttam-e? Egyszer valami apró, de nagyon fontos kis darabot a gyalupad bemélyedésében találtam meg, miután ők már mindent tűvé tettek. Hát ezért keresnek mindent rajtam!:) Én csak mindig az ollómat őrajtuk, mert biztos kiviszik, ha nekem kell. "Békebeli" Fiskars, még nem kellett élezni sem. Pedig mennyit használtam!

Erről jut eszembe: a lányom apród ruhákat varrt a srácoknak, mert kellett a táborba.

A téma az utcán hever, - nem is tudom már ki mondta, de Ludas Matyistól hallottam. :)

December vége, esetleg január elejére várjuk. Idő van bőven, mire a kisfiúnak kell. :)

Ma is itt voltak lányomék a kétévessel, neki már sürgősebb, de kéket csak nem adhatok egy kislány alá! :D

Nálam is van padlás, ott még nem néztem, van még rengeteg kerti tárolóhely. Remélem, hogy nem a férjem műhelyében van, mert akkor képtelenség megtalálni. Végképp nem jut az eszembe, hogy hova tettem. Túl messzire pedig nem tehettem, az biztos.

Ma szakadozik a netem, órákig nem volt kapcsolatom. :(

Ez a két ház az anyósomé volt, aki még 93 éves korában is kijárt naponta a tengerpartra fürödni, néha télen is, és Párizsba csak akkör jött, mikor már tényleg állandó orvosi kezelésre volt szüksége.

A nyaralók az unokákra maradtak - hatan vannak -, és felváltva, néha ketten is mennek oda családostul, kiki a szabadsága szerint.

Fiatalabb koromban a férjemmel mi is jártunk nyaralni, de most már hagyom, hogy a "gyerekek" pihenjenek bennük.

Milyen jó, hogy nekem csak egy padlásom van. Igaz, két részből áll és kb. 200 nm. Abból 100, amiben én rejtegetem a kincseket, a másik fele a fiúké. Nyáron csak reggel lehet felmenni. Míg kicsi volt Matyó, ahányszor jött, mindig fellépcsőztünk kincsekért. Nem is jöttünk le sosem üres kézzel!

Talán illik a magyar fedő a francia bilire.:)

Gyerekbili, persze! (hogy nekünk micsoda magasrüptű témáink vannak!) :))

A nyáron pár napra lemegyünk Montpellier-be és Béziers-be, valamelyik ház padlásán biztos megtalálom a szóbanforgó nemes edényt...

Mikorra várjátok az ifjú Pepitust? November körül, nem?

No még ilyet! Francia bili nélkül nem élet az élet! :D

Gyerek méretű? Mert akkor örülnék ám neki. Az enyém nem került elő, csak a zománcfedő van meg.

Pepita, ha nem találod a zománcos bilidet, tudok egy szép (alighasznált) fehéret küldeni, kis kék virágokkal körbefestve! :))

Még az anyósomtól "örököltem", de soha nem használta senki.

Kisfiúnak kék virág jár, nem?:)

Tudjátok már, mi lesz a baba neve?

Nálunk a Kipkopp Gesztenyegyerek volt a sláger. Van még egy öltöztetős könyvem. Minden oldalnál más ruhát hajtunk a két gyerekre és versike is van hozzá.

Neked is és mindenkinek szép jó éjszakát! :)