Rejtvényjáték kávéház

Még jó, hogy nem valamilyen játékteremben játszottál pénzben. Téged komolyan veszélyeztetett volna a játékszenvedély. Szerintem nem vagyunk felkészültek az internet adta szórakozáshoz, - ha egyáltalán erre fel lehet készülni. A gyerek kezében is állandóan ott az okostelefon, a tablet, a számítógép, amíg el nem vesszük tőle.

Olyan ez, mint a kábítószer.

Még jó, hogy van cicád! Nem lehet könnyű dolgod egyedül ellátni a betegedet.

Én a férjemmel 3 évig láttuk el alzheimeres anyósomat, amíg anyukámat is ide kellett vennünk. A két időssel még ment egy évig, de amikor már pelenkázni kellett, elhelyeztük egy viszonylag jó öregotthonba. Nehéz az ilyen beteggel és a mi pszichénket is nagyon megviseli, amikor már meg sem ismer.

Ilyen élethelyzetekben aztán olyan mindegy, hogy játék közben mit oszt le a gép. :)

Most lett vége a napomnak, holnapra készítettem 3 kg paprikából lecsót, remélem elég lesz! :)

Emlékszem, hogy anyukám kb.80 évesen állandóan panaszkodott és zsörtölődött, pedig még aktív volt, egyedül élt tőlünk 15 percre, piacra járt, sütött-főzött. - Miért nem délelőtt jössz, miért nem délután jössz, nem jó kenyeret vettél, a szomszéd kopácsol, rossz a tv-műsor stb.

Egy ideig illedelmesen hallgattam, de aztán nem hagytam annyiban a dolgot.

Kissé emelkedett hangon mondtam, hogy Anyuka úgy él, mint Alizka meseországban és mégis elégedetlen! Felsoroltam az összes jó dolgot az életében. A gyönyörű összkomfortos lakást, ahol télen sem kell fűteni és fázni, nem beteg, a mindennapi együttlétet, amikor a gyerekeim kiviszik sétálni a Csöpi kutyáját, a hétvégi kirándulásokat a telekre stb.

Anyukám másnap délelőtt telefonált: Itt Alizka néni, - mondta, és nevetett. Azóta nincs elégedetlenség és zsörtölődés.

Csak úgy, eszembe jutott. :)

Őszintén mondom, Klárikám, nem bántam meg, hogy érdeklődtem utánad!

Egy kis kibeszélés, egy kis önismereti "csevej" nem árt senkinek. Te is mintha itt és most foglaltad volna tömören szavakba, amit érzel, és ami történik Veled.

Ez néha többen ér, mint három pszichológus és tíz dilibogyó...

Köszönöm, hogy válaszoltál, gyere közénk gyakrabban! :)

Nem tudom, Te hogy vagy vele. Legyen nálad is egy határ, amikor "még a szar is le van szarva".

Moderátorok elnézést!

Ha képes voltál tarkón ragadni magad és kirántani a trutyiból, akkor Te is is mindenre képes vagy! Bogyók, kurkász legyen azoknak, akik egyedül nem képesek

Akaraterőd, belátóképességed van, ez a legfontosabb.

Én oroszlán vagyok, tehát "elrendeltetten" még inkább maximalista. Dühöngök, morgolódok, ha nincs 100 %, de folytatom.

Az agyilag teljesen zokni egyedüli hozzátartozómmal nem lehet kommunikálni. Marad a cica. De inkább ez a fórum, ahol magánéleti problémáink hibásak.

De ha így is lenne, egy kávéházas dumcsi, akkor is sokat segít. Szerintem.

Ha állatbarát vagy, akkor + még a RÁK fórum is.

Bocsi, hogy beleléptem a magánszférádba!

Próbálnék őszinte lenni, Sutyik, legalább magamhoz:)

Én egy nagy, igazi, 100%-os RÁK jegy vagyok. "Elvagyok" magamnak a langyos vízben, ha valami zavar, akkor hátrálok tisztességesen, de ha már nincs hova, akkor elő az ollóimmal - de csak azért,hogy hagyjanak békén.A másik sz. vonásom, hogy nem vagyok egyáltalán sikerorientált, sőt, nagyon is kudarckerülő.Emiatt az élet sok dolgáról lemaradok, mert ha csak lehet, nem megyek bele versenyhelyzetbe, ismeretlen utakra.Maximalista lennék magammal szemben, de ez a játék nekem csak bosszúságomra van, hogy még itt sem vagyok képes hibátlan teljesítményre.De az is zavart 2014-ben, hogy mi a fenéért áldozok én ennyi időt a fejtésre, s főleg ha mást csináltam is, a gondolataim a körül forogtak, hogy menjek már fejteni. De doki nem kellett hozzá, magamat tudtam kirántani ebből a kényszerből:) Akkor valóban depi közeli állapotban voltam néha, de most már felszabadult vagyok,s csak nevetek akkori magamon.Nem, bogyókat sose szedtem, kurkásznál sem jártam, csak el kell jutni ahhoz a ponthoz, hogy azt mondjam magamnak, Klári, te nem vagy normális:)

Klári! Becsszóra mondd meg, nem vagy depis?

Nehéz beismerni és főleg felfogni, ha soha az életben nem voltál az, de utána vmilyen munkahelyi, vagy családi dolog miatt előjött.

Bocsi, lehet tévedek.Ne sértődj meg a kérdésen.

Én nem voltam "születetten" az, de kféle problémák miatt azzá váltam. Bogyók, kurkászok nem az én stílusom = Nem hiszek benne, hogy kívülálló doki tud segíteni. Magam akartam kibányászni magamat a mocsárból. Ez a játék segített. És most is segít. Nem csak a játék, hanem a kávéházi és egyéb fórumos csevegés

Bocsi, ha úgy érzed, hülyeség, amit feltételeztem, írtam.

Nekem bizonyára van egy kis társaság hiányom. :) Elég korán leszázalékoltak, nincsenek kolléganőim sem. Nincs napi tere-fere. Igaz, hogy nagy a családom, de nem pótolja a közösségi életet. Kell a kikapcsolódás. Ez egy virtuális kikapcsolódás, de mégis csak az. Érdekel mások élete és sorsának alakulása, míg magam is szívesen osztom meg örömeimet, bánataimat. Olyan jó, hogy ebben partnerek vagytok néhányan.

Itt ugyan nem, de a Hoxán tudunk egy-két gondolatot megosztani egymással is, ami nem feltétlen a játékkal kapcsolatos.

Egyszer élünk! :)))

Köszönöm, hogy érdeklődtél hogylétem felől, Julianna:)

Vagyok, időnként itt is, mivel a férjem a fürdőszoba csempéit is megfejti,nekem marad a R.j.hu.De legfeljebb egy, az sem minden nap.

Örülök, hogy abból a kényszerből, amiben voltam, ki tudtam szabadulni. T.i. a 100% kényszere.Vannak/voltak ilyen rossz ösztönzőim: régen a könyvgyűjtés/ vásárlás - aztán mára ezek nekem értékek csak, a gyerekeinknek csak teher lesz a gyűjtemény. Lecsengett a játékvásárlási kényszerem is. Rengeteget összevásároltam, képességfejlesztőket, de kiderül, hogy titokban magam miatt, mert a kicsiket csak a net érdekli. De minden rossz kényszeremet le tudom vetkőzni - de előtte meg kell magamtól csömörleni.

Azért olvasgatom a fórumot, szerintem mára már nem is a fejtés tartja össze a "kemény mag"-ot, hanem az ismeretség/ baráti kapcsolat.

Szép nyarat nektek, Kócosnak is, meg mindenkinek, aki megfordul itt:)

Nem hiszem, hogy ez attól függ, hogy ki mennyire ér rá.

Vannak, akik zárkózottabbak, magukbafordulók, keserűbbek, vagy egyszerűen nem érdekli őket mások élete-véleménye stb.

Akik ide rendszeresen írnak, azok áltatában exrovertáltak, fejlett szociális érzékkel bírnak, és nyilván van is mondanivalójuk, nem? :)

És persze a segítőkészség sem Kóc... izé... kutya! :))

Én sem tudom. Ha csak a gyakorlóban fejt, akkor be sem kell jelentkeznie.

Azért megfigyeltétek? Rengetegen fejtenek rejtvényt, de igen kevesen érnek rá dumcsizni. Alig vagyunk egy páran, akiknek be nem áll a szájuk. :D

Jó olvasni. Legalább egy kis kárpótlás a sajátjaimra való emlékezéssel. Megmelengeti az ember lelkét. Még nincs cicánk, de most nem is tervezem, mert nagyon le vagyok foglalva és terhelve. Hacsak megint valaki nem tesz be egyet a kertünkbe. ;)

Az én cicáim megszokták, hogy egy üvegpohárban kiskanállal kolompoltam és akkor a héthatárból is hazajöttek, mert enni kaptak. Így csalogattam elő akkor is, amikor az állatorvos jött oltani. Mindig bevált, csak a dokinak kellett megnémulnia. Egy szót se mert szólni, amíg be nem adta a szurikat.

Gyerekek, mi van Klárival?

Tudom, hogy már régen nem fejt a karrierjátékban, de néha azért be szokott nézni a kávéházba.

Remélem, nincs semmi baja!

Ahogy a megboldogult kutyám is kidobott maréknyi vakarékként került hozzám, úgy a cicus is. Képzeld el a szitut: éjjel 4 lépcsőházas 10 emeletes panelházban csörög valaki, hogy a szomszéd lépcsőházban lezárt macskaszállítóban egy cicus utazik a liftben. Szóltam a gondnoknak, aki kiengedte a cicust a dobozából, aki persze vele együtt kiment a kapun is. Másnap déltájban a saját lépcsőházamban a 9-10. emeleti lépcsőfordulóból rámnyarvinkolt, amikor mentem a lifthez. Adtam neki vizet és mentem a kocsihoz akksit cseréltetni. (Téle elején).Mikor visszamentem a lakásba, már az ajtó előtt várva dörgölőzött. Szemmel láthatólag gazdivá akart fogadni. Másik gazdijelölt jóváhagyásával befogadtam és irány a bolt: táp, alom, felszerelés, stb. Ismerte a macska WC-t és házkosztot nem fogadott el. Láthatóan panelcica volt. De hogy került a liftbe, utána az utcáról hogyan jutott be egy másik lépcsőházba és jutott fel a 10. emeletre? Rejtély? Tavasszal kiköltözünk a telekre, persze jött velünk. Hamar felmérte a terepe, és alkalmazkodott. Házi koszt nem, de vadászzsákmány igen! Kezdett ivarérett lenni, jött a többi kandúr is, megküzdeni az új riválissal. Az egyik füle cakkos is lett. Ja és persze a csajok is jöttek szerenádozni.

Gondoltam: ("ha már ennyi pénzt belefeccöltem") nem hagyom ebek- és nehézsúlyú kandúrok martalékául - mollosítottam. A cicalányok gyorsan eltűntek, a vetélytárskereső kandúrokat közösen kergettük el. Így legalább általa nincs táplálékul szolgáló védtelen szaporulat.

Éjjel nappal szabadon jár kel. Kiéli vadászösztönét. Egyébként, mint egy kutya, ha hívom, heted-hét határból is hazajön. Vagy csak homlok- és fülvakarásra, vagy ölbe kéredzkedik dorombolni, dagasztani, pocimasszázst kérni. A hőguta miatt inkább éjszakai üzemmódban van, de azt nem hagyja ki, hogy legalább 10 percet ne feküdjön a hasamon. Honnan tudja mikor fekszek le? Mert az teljesen változó.

Na ez inkább a RÁK-ba tartozott volna.

Fehér cicusod után van új?