Megemlékezések alkalmak ürügyek

Emlékszem, hiszen együtt volt ott is a "nagy csapat", és ha nem is karikáztuk körbe a Balatont, azért nagyon jó kis túrácskák voltak azok. Kár, hogy főhadiszállásunk megszűnt a szállásadó szemétsége miatt. De arrafelé nyáron a panziók és szállodák árai már a csillagos eget verdesik, legfeljebb sátorozni lehetne. De én már annyira kényelmes vagyok, hogy nem sátorozok, bár vannak hiperszuper sátrak, de mi nem vagyunk hiperszuper keresetűek.

Láttam, elvállaltad a 100 kézfogásos küldetést. Hol tartasz? igen kevéssé látok mostanában kezeket.

Ne felejtsük ki a "tavaszi orgiából" a madárseregletet sem,akik,szinte egész nap csodálatos trillázással örvendeztetnek bennünket.

Én nem Pesten,hanem a Balaton mellett élek,itt élvezem-mikor tehetem-a kikelet élményeit(vagy jégveréseit)

szia Isabel, óriási, én még sose nyertem, pedig elég sokszor kapok.

Tele vagyunk náthával, itthon a legjobb.

Jó reggelt - vagy inkább napot!

Nyertem egy barna szelvénnyel! nem túl sokat, de legalább.

Tegnap kinn a szigeten volt nagy anyáknapi ünneplés, végigmentem elölről a végéig, utána le az Árpád-híd alá, kavicsokat keresni (festésre). Hát itt nemigen érdemes, túl kicsik vannak, az ember elsüllyed a vastag kavicsrétegben, de legalább vízhő-mintát vehet a bokájáig. Jéghideg volt, de jólesett. Remélem, mindenki jól szórakozott, kapott vagy adott virágot.

Szép anyák napját mindenkinek!

Interneten is terjed a Covid? ma már minden lehetséges. Én már kezdek kijönni, erre a család bekapta, úgyhogy telefonon köszöntöttük egymást. Én nem mértem be magam, de talán holnap veszek tesztet.

Anyanapra tavasz fakadt, a nap hatalmas, hanga sarjad.

(Ma, hajnalban)

Petőfi Sándor Jövendölés

Mondád, anyám, hogy álmainkat

Éjente festi égi kéz;

Az álom ablak, melyen által

Lelkünk szeme jövőbe néz.

Anyám, álmodtam én is egyet,

Nem fejtenéd meg, mit jelent?

Szárnyim növének, s átröpűltem

A levegőt, a végtelent."

'Fiacskám, lelkem drága napja,

Napomnak fénye! örvendezz;

Hosszúra nyújtja élted isten,

Álmodnak boldog titka ez.' -

És nőtt a gyermek, lángra lobbant

Meleg keblén az ifjukor,

S a dal malasztos enyh a szívnek,

Midőn hullámzó vére forr.

Lantot ragadt az ifju karja,

Lantjának adta érzetét,

S dalszárnyon a lángérzemények

Madárként szálltak szerteszét.

Égig röpűlt a bűvös ének,

Lehozta a hír csillagát,

És a költőnek, súgarából

Font homlokára koronát.

De méreg a dal édes méze;

S mit a költő a lantnak ad,

Szivének mindenik virága,

Éltéből egy-egy drága nap.

Pokollá lett az érzelemláng,

És ő a lángban martalék;

A földön őt az életfának

Csak egy kis ága tartja még.

Ott fekszik ő halálos ágyon,

Sok szenvedésnek gyermeke,

S hallá, mit a szülő bus ajka

Kínjának hangján rebege:

'Halál, ne vidd el őt karomból,

Ne vidd korán el a fiut;

Soká igérte őt éltetni

Az ég... vagy álmunk is hazud?...'

"Anyám, az álmok nem hazudnak;

Takarjon bár a szemfödél:

Dicső neve költő-fiadnak.

Anyám, soká, örökkön él."

Kecskemét, 1843. március 5-e előtt

A csönd

A kerti mandulafa alatt rengő hintaágyon,

rezgőn izzó levegőbe burkolózva

ülünk - elhallgattunk anyámmal.

A csönd lassú spirálja

fejtetőm bizsergeti,

torkomat szorítja,

rátekeredik mellkasomra,

gyomorszájam csípdesi,

derekamat kanyarítja,

tovább taglózza csípőmet,

majd combjaimat rezegteti,

lefagyasztja térdemet,

lábszáramra kígyózik,

lábfejemet a talajhoz ragasztja. 

A csönd mondja meg nekem

anyám igazságát, 

az én igazságomat,

s az igazságok olyan szépen

elüldögélnek egymás mellett,

ahogy mi ülünk ott

a mindent tudó csöndben

(2002)