Rejtvényjáték kávéház

A gyerekkoromról beszélek, és az édesanyámról.

Ergo a "nálatok" a Te családodra vonatkozik, a "nálunk" meg az enyémre!

De ezek szerint az ÖTYE elterjedtebb, mint gondoltam.

De ha valakikre ez a rövidítés tényleg áll, akkor ezek mi vagyunk, itt a Fórumon! :)))

Nálatok is van ÖTYE?

Mindig azt hittem, hogy ezt csak nálunk használják, anyukám baráti körében hallottam gyerekkoromban!

Többit a RÁK-ban.

A térd- és bokafájósokról már ne is beszéljünk! Bár ahogy ismerem magamat, ha most lenne lehetőségem pingpongozni, minden fájdalmamról elfeledkezve úgy esnék neki, mint az a bizonyos bolond tehén...

Egy-két helyről leperegne a rozsda egy része, az izomláz pedig sokkal kellemesebb, mint az egyéb fájdalmak.

De jó lenne összehoznunk egy ÖTYE-pingpongozást!

Biztos vagyok benne, hogy a lányodnak és a vejednek is tudnál még egy-két régi trükköt mutatni, tanítani.

Tapasztalatom szerint a nyaúk inkább azzal szeretnek játszani, amibe bele tudják akasztani a karmaikat és tudják dobálni. De Kócos vszleg röptében is el akarja majd kapni a lasztit, tehát állandóan láb alatt lesz.

Mi ezt nem is érthetjük meg, én sem fogom fel.

A legdrágább mai bor 14 254 euróért kelt el egy aukción, 1985.-ben egy üvegért 15 213 eurót adtak. Mindkettő burgundi fajta volt. A bordói Petrus "csak" 2469 euró volt, mint 18. helyezett.

De ezek "csak" a napi borok, volt már olyan árverés is, ahol egy XIX. századi, vagy akár egy 1947-es évjáratú bor többmillió dollárért kelt el a licitálás után.

A vicc csak az, hogy ebből az egyiket egy arab fejedelem vette meg, akinek hivatalosan nem is szabad alkoholt innia.

De ezeket a különlegességeket általában nem is fogyasztásra vásárolják fel, hanem értékként, mint egy képet vagy egy szobrot.

Bár már olyan is volt, hogy valamelyik hollyvoodi híresség az esküvőjén szolgáltatta fel a csodabort.

Én ezekre még ránézni sem mernék, nemhogy meginni...

Cicurus, megtaláltam a linket franciául is, és ott azt írják, hogy a legjobb antioxidáns vörösborok a Lot megyében, Franciaország délnyugati részén termelt Cahors fajtájú borok.

Áruk (legalábbis itt) hét és harminc euró között mozog, évjárattól és szőlőfajtától függően.

De ahogy az itteni a szlogan modja: "Fogyasszák módjával!" (A consommer avec modération!)

Hajjaj, Sutyik, messze vagyok én már a profi játéktól! :-(

Az asztalitenisznél legfontosabb a helyezkedés, ehhez pedig igencsak fürgén kell ugrálni. Nem kimondottan hátfájósoknak való sport, de persze majd belejövök kicsit. Kezdőknek tudok még segíteni, de a lányom vagy a vőm már biztos megvernek.

Ma már megváltoztak a jázékszabályok és a labda színe, de szerencsére ismerem ezeket is.

És hűha, arra nem is gondoltunk, hogy Kócos és Caline mit fog szólni az új "repülő" játékokhoz! Biztos, hogy lesz egy-két elropogtatott sárga labda, komoly készletet kell belőlük beszerezni! :))

Pepita! Látom azért már Neked is van valamivel több időd és kedved.

Nekem a rejtvényfejtés idegnyugtató, bár néha felmegy az agyvizem a nem elírásos hibáktól.

A pingpong asztal nagyon jó ötlet. Itt az alkalom újra kezedbe venni az ütőt és az ikrek is örülhetnek, hogy profitól tanulhatnak.

Kócmék lesz a labdaszedő?

Úgy örülök, hogy szóbajött a ping-pong és ti is vettetek. Nagyon klassz dolog és a kisebbek is bele fognak nőni. A középiskolákban szinte mindenhol van verseny.

Képzelem, milyen hangulat volt a gimiben, amikor előadtad a piás embert. Én csak a hét törpében játszottam a legkisebbet, a kukát. :)

A nagy unokámnak kicsi lett a helyi könyvtár és a héten nem volt rest, beiratkozott a központi Szabó Ervinbe. Remélem, hogy időről-időre újra elolvassa A Kis herceget, bár az itthon is meg van.

Okulva az előző tapasztalatokból már ide sem ültem éhesen. Az imént betöpörtyűztem a saját paradicsomommal. Így már kellemesebb olvasni a sült oldalasokról, mert hát ugye egy darab, nem darab. :)

Én disznózsírban sütök húst, (ha sütök) mert jobban izlik. Különösen a rántott, pikkelyes folyami ponty. Anyukám, nagymamám soha nem evett olajjal, soha nem sütött margarinnal. Nem volt otthon ilyesmi, nem is ismertem felnőtt koromig.

Régen csak a szegényebbek használták a kacsazsírt főzéshez, sütéshez, és a kacsatojást, de erősebb az íze, szaga, mint a libáé. A liba finomabb, soványabb, jobb a zsírja is, de inkább eladásra szánták a javát, mert drágább is volt a tartása.

Csak libamájat sütök libahájban és a zsírját kenyérre kenve. A lányom viszont azzal főz, mert sokkal zsírtalanabb a zsírnál. Nem is eszem nála azokat a diétás kajákat, még a végén leadok a 48-ból is! :)

Erről viszont az jut az eszembe, hogy nagyon régen ettem libamájat. Már esedékes lenne. :)

Köszönjük, tényleg jól éreztük magunkat, és jól el is fáradtunk.

Megvettük a gyerekeknek a sport- és táncfelszereléseket, és ezek a bolondos szülők, mivel valamelyik nap (mikor ezen a fórumon szóbakerült), megemlítettem a pingpongasztal ötletét, azt is vettek, szombaton szállítják.

Ilyenkor, az iskolakezdés idején egy csomó kedvezmény meg árleszállítás van, kihasználták.

Tulajdonképpen moziba is akartunk menni, a Kis herceget megnézni, de kifutottunk az időből, mert az új házba is kellett még néhány dolog.

Remélem, vasárnap eljutunk oda is, mert ez az egyik kedvenc könyvem. Gimnazista koromban a színjátszókörben elő is adtunk egy magunkkfaragta változatot, tudud, én kit játszottam? A részeg ember bolygóján lakó iszákost! :)

Istenem, mennyit nevettünk, és milyen kellemes volt az a kis siker, amit arattunk! :))

Mariám, nem olvastál végig!

Nem állítom, hogy a franciák nem hasnálnak zsírt egyes ételekhez, de inkább kacsa- és libazsírt, pl. a lesütött húsokhoz és az egytálételekhez, amikhez nem illik az olaj.

Egy beefsteak vagy egy halfilé viszont ezerszer jobb vajban kisütve, bár a koleszterinnek ez sem tesz jót.

Cicurus, a legtöbb "átlag francia polgár" mindig olyan bort iszik, amilyen egy adott ételhez való. Ebben nagyon szigorúak.

Mi is iszunk bort, bár én a vörösborok közül csak egy-két bordóit tudok meginni, mert a többitől gyomorégést kapok.

Ez azonban nem jellemző a családomra, mert itt én vagyok az egyetlen magyar, mindenki más francia.

A kérdésnek etől fügetlenül utánajárok, bár tudtommal az eredeti Corsaire (=kalőz) korzikai bor egy fehérbor.

Legjobb lesz, ha megvárom Dokibácsit, aki most valahol Montpellier közelében nyaral valami rokonnál. Ő is bortermelő, bár csak házi használatra.

A délen élő franciáknak minden, ami Avignon-nál "följebb" van, az már "észak"! :)

Keresgélek majd a neten is, bár hogy a franciák "zsírosan" ennének, az enyhén szólva is túlzás.

Disznózsírt Elzász-Lotharingián kívül jóformán nem is használnak, és az olajok közül is az olivaolajat kedvelik, ez a legegészségesebb, ha jó és eredeti, nem "pancsolt".

Az északi régiókban (Bretagne, Normandia stb.) sok vajat és tejfölt használnak, a déliekben inkább kacsa- és libazsírt, azt is módjával.

De mondom, utánanézek a dolognak, mert a vörösborban lévő antioxidáns anyagról én is hallottam, bár inkább a görög, közelebbről a krétai étkezéssel és hosszú élettel kapcsplatban.