Rejtvényjáték kávéház

A riportod biztos, hogy megdobta a francia látogatottságot, hiszen így megismerhették és egyáltalán tudomást szereztek róla.

Ma már jobb a hangszigetelés és nem annyira zavaró, mint kezdetben. 93-ban még Óbudán laktunk, akkor nagyon hangos volt és évekig kellett "harcolni", hogy megoldják a hangszigetelést.

Azóta már felnőtt egy sziget-generáció és javulgat a közbiztonság is, de egyre drágább ott az élet.

Annakidején a gyerekeimet nem engedtem el, mert nem akartam "virággyerekeket" és kábszerezést. Később már nem érdekelte őket a sziget.

Nagyon szerettem Óbudát, sokat jártunk arra fiatalkoromban.

2005.-ben jártam a Sziget Fesztiválon, épp akkor volt az Illésék búcsúkoncertje. Egy szintén magyar származású fotóssal mentünk, és 2006.-ban megjelent cikkünk hatására a franciák ismét "megszerették" a Szigetet, és újra tömegesen látogatták. Ez így nagyképűségnek tűnhet, de a statisztika ezt mutatja. Reggel kerestem is azt a riportot, de sehol nem találom. Majd megkérdezem a lányomat, hogy hova keveredhetett el.

Az viszont tény, hogy a hangszigetelés - legalábbis abban az időben - nem volt a "helyzet magaslatán". Ha jól emlékszem, sok per futott akkoriban, főként az óbudaiak panaszai miatt.

Ettől függetlenül nagyon élveztük, és csodás élmény volt!

Egyszer én is elvertem az ötéves lányom, a nagy ijedtségemben, de utána rögtön meg is bántam, mert olyan ártatlan volt, mint a ma született bárány.

A nyaralónkban elbújt egy szekrénybe és összejártuk az egész környéket attól félve, hogy valaki kicsalta a kertből. Nem kívánom senkinek azt a fél órát.

Egyetlen egyszer a fiam se úszta meg 10 évesen, de azt nem bántam meg. Egy vendégkislány nyaralt nálunk és társasoztunk. A fiam veszített és felrúgta a táblát, neki a kislánynak, hogy ő nem játszik vele. Azóta tudja, hogy mi az illedelmesség. :)

Ó, már fogalmam sincs, hogy éppen akkor miért akartam agyonütni az egész bagázst! Naponta többször is kiirtom az egész családot, de egy óra műlva már azt is elfelejtem, hogy miért voltak ilyen gyilkos gondolataim.

A fogadott gyerekeimhez soha nem nyúltam egy ujjal sem, a lányomat is csak egyszer ütöttem pofon, azt is ijedségből, mikor három centi választotta el attól, hogy egy teherautó elüsse, mert kikapta a kezét az enyémből. Utána jó félóráig reszkettem a járdaszélen.

Az unokáim azt sem tudják, hogy létezik "testi fenyítés", hacsak a filmekből nem...

Azt szokták mondani, hogy "majd bánjuk még a meleg időt télen!"

Hát én nem bánom, az biztos! Legalábbis a kánikulát nem. A hideg ellen lehet védekezni, a hőség ellen csak részlegesen, és akkor is szörnyű fárasztó tud lenni, ha hosszú ideig tart.

Ide is jön már a 33C°-35C°, nemcsak Ti szenvedtek, szegénykéim.

Azért akartad agyonverni? De az ikreket miért? Jól tetted, hogy inkább az állatkertbe vitted őket.:)

Most várjuk a telet, de ha nem eszi meg a kutya, akkor szívesen emlékezünk erre a nyárra. A szenvedést elfelejtjük: marad a pancsolásra, fagyira és egyéb kellemes dolgokra emlékezés.

Nem a francia expressz lassú, csak visszatartják a hűvöset a határon, mert nekik is melegük van.

Én is utánanéztem, kb. aug, 24.-én lesz kellemes 27 fok Nálatok.

Részvétem! (Bár, ami azt illeti, még ide is visszajöhet a hőguta, ahogy az előzetest látom...)