Agytorna itt és egyebütt

Most jó ideig nem voltam itt, unokámat vittem ide meg oda az iskolaszünetben. Igaz, nem mindennap, mert eléggé lefárasztó.

Az állatkertbe mindig érdemes elmenni, most az újdonság a rájasimogató volt, másfél óráig voltunk ott. Alsó ingét le kellett cserélni, szerencsére időben levette a pulóverjét, mert a vízbe nyúlkálástól teljesen vizes volt. Sajnos a krokodilokhoz már nem jutottunk el emiatt, de majd megyünk még talán az idén újra.

Most azt hiszem, nem is fejtek, mert megígértük Lindának, hogy bevárjuk. Bár ahogy olvasom, eléggé nehezen megy neki. Ő is úgy járt, ahogy én, az elején nem tudtam én sem, milyen átkokat kell kiiktatni, neki megmaradt három elég súlyos.

Közben fejtek papíron is, hogy megismerjem a székesfehérvári rejtvényszerkesztő stílusát, természetesen év közben is találkozhatunk majd vele.

Az jó, hogy most a szerelmem hagy játszani, de például tegnap is csak alig tudtam fejteni. Ezek az állat átkok meg csak jönnek, és maradnak a végtelenségig. Most csomót nem tudok kijátszani, a küldetésem pedig félidőben van, tegnap egyáltalán nem jött semmi titkos, és ma sem. A jó lapjaimat meg el kellett dobnom az átkok bejövetele miatt.

Azt hiszem, múltkor is ezért hagytam abba, pont azokat a hülye átkokat nem iktattam ki, amelyek most felettébb akadályoznak.

Na mindegy, csak kisírtam a bánatomat, lesz jobb is biztosan, csak már lerohad a kezem.

Már ez az este csak az ő jegyében telik el. A színészkirály, Latinovits Zoltán éppen most szavalta el a képernyőn, a kívánságműsorban alábbi versét. Ha nézzük a dátumot, ezt is utolsó évében írta. Ez eleget mond.

Karóval jöttél

Karóval jöttél, nem virággal,

feleseltél a másvilággal,

aranyat igértél nagy zsákkal

anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba

(igy van rád, akinek van, gondja),

be vagy zárva a Hét Toronyba

és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?

Mért siettél, ha elmaradtál?

Miért nem éjszaka álmodtál?

Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad,

sebedet mindig elvakartad,

híres vagy, hogyha ezt akartad.

S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?

Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?

Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,

se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,

örülj, ha jut tüzelőfára,

örülj, itt van egy puha párna,

hajtsd le szépen a fejedet.

1937

Isabelem, megvan a vers, oldalbordám itt ül és míg a "dolgomat végzem", hogy utolérjelek benneteket, Attila verseit olvassa nekem. Ha még itt vagy, olvasd, iszonyatosan szép. És valóban forr a vér, ahogy a sorok folydogálnak. Sőt buzog, ahogy Bánk báné forrt-buzgott, amikor Tiborc az ország dolgairól és az idegen királyné kegyetlenségeiről mesélt neki.

Kései sirató

Harminchat fokos lázban égek mindig

s te nem ápolsz, anyám.

Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik,

kinyujtóztál a halál oldalán.

Lágy őszi tájból és sok kedves nőből

próbállak összeállítani téged;

de nem futja, már látom, az időből,

a tömény tűz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,

a hadak vége volt

s ez összekúszálódott Budapesten

kenyér nélkül, üresen állt a bolt.

A vonattetőn hasaltam keresztben,

hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;

neked, én konok, csirkét is szereztem

s te már seholse voltál.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad

édes emlőd s magad.

Vigasztaltad fiad és pirongattad

s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.

Levesem hűtötted, fújtad, kavartad,

mondtad: Egyél, nekem nősz nagyra, szentem!

Most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad –

félrevezettél engem.

Ettelek volna meg!… Te vacsorádat

hoztad el - kértem én?

Mért görbítetted mosásnak a hátad?

Hogy egyengesd egy láda fenekén?

Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!

Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:

haszontalan vagy! Nem-lenni igyekszel

s mindent elrontsz, te árnyék!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,

ki csal és hiteget!

Suttyomban elhagytad szerelmeidből

jajongva szült, eleven hitedet.

Cigány vagy! Amit adtái hízelegve,

mind visszaloptad az utolsó órán!

A gyereknek kél káromkodni kedve –

nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,

a legenda oda.

A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,

észreveszi, hogy milyen ostoba.

Kit anya szült, az mind csalódik végül,

vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.

Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,

ebbe fog belehalni.

Barátaim hosszú verset idéztek itt. Ezeknek az az előnye és hátránya is egyben, hogy amint a sorok fogynak, úgy forr az ember lelke egyre jobban.

Én most azt a verset akartam idetenni, melynek egy részlete: "Harminckilenc fokos lázban élek mindig, s te nem ápolsz, anyám..." de nem találtam meg, mert bizonyára nem ez a címe.

József Attilával való találkozásom viszont ezzel a kis versikével kezdődött, még általános iskolában. Mostani szemlélettel ez a vers tartalmazza mindazt a szenvedést, reményt és kétségbeesést, amit az összes többi.

KEDVES JOCÓ!

1. ső strófa

De szeretnék gazdag lenni,

Egyszer libasültet enni,

Jó ruhába járni kelni,

S öt forintér kuglert venni.

2. strófa

Mig a cukrot szopogatnám,

Uj ruhámat mutogatnám,

Dicsekednél fűnek fának,

Mi jó dolga van Attilának.

1916-1917[?]

Egy kis válogatás:

[link]

Én, e szent napon ezt a József Attila-verset teszem ide.

Nagyon fáj

Kivül-belől

leselkedő halál elől

(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,

az asszonyhoz ugy menekülsz,

hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,

meleg öl csal, nemcsak a vágy,

de odataszit a muszáj is -

ezért ölel

minden, ami asszonyra lel,

mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher

s kettős kincs, hogy szeretni kell.

Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,

mint amilyen gyámoltalan

a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb

menedékünk; a kés hegyét

bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt

nő, ki érti e szavakat,

de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem

így, élők közt. Zúg a fejem,

gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek

kezében a csörgő csereg,

ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene

tenni érte és ellene?

Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit

a világ így is olyat, akit

kábít a nap, rettent az álom.

A kultura

ugy hull le rólam, mint ruha

másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,

hogy nézze, mint dobál halál

s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő

is szenvedi, ha szül a nő.

Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem

pénzt hoz fájdalmas énekem

s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!

Ti kisfiúk, a szemetek

pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,

csizmák alatt sikongjatok

és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,

kerék alá kerüljetek

s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek

viselők, elvetéljetek

és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,

bukjatok, összetörjetek

s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,

egymást megtépve nő miatt,

ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,

kiket, hogy húzzatok igát,

herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,

horgot kapjatok jég alatt

és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,

minden, mi kíntól megremeg,

égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,

üszkösen, ha elszenderül,

vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.

Azt tagadta meg, amit ér.

Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől

menekülő élő elől

a legutolsó menedéket.

1936. nov. eleje

Ma József Attila születésnapja a Magyar Költészet napja is egyben. Egy, halála évében írt versét teszem ide. Ha lehetne, boldoznám a ma is ugyanúgy érvényes sorokat.

Hazám

Az éjjel hazafelé mentem,

éreztem, bársony nesz inog,

a szellőzködő, lágy melegben

tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem

s háltak az uccán. Rám csapott,

amiből eszméletem, nyelvem

származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg

ölbecsaló anyatermészet

férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,

vagy itt töpreng az éj nagy odva

mélyén: a nemzeti nyomor.

Ezernyi fajta népbetegség,

szapora csecsemőhalál,

árvaság, korai öregség,

elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,

mely, hitetlen, csodára vár,

nem elegendő, hogy kitessék:

föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő, dolgozó

nép okos gyülekezetében

hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében

mit bánja sok törvényhozó,

hogy mint pusztul el szép fajunk!

A földesúr, akinek sérvig

emeltek tönköt, gabonát,

csákányosokkal puszta tért nyit,

szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,

ki védte menthetlen honát,

mint állatot terelni értik,

hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,

mosolyognak és szavatolnak,

megírják, ki lesz a követ,

hisz "nyiltan" dönt, ki ezer éve,

magával kötve mint a kéve,

sunyít vagy parancsot követ.

Sok urunk nem volt rest, se kába,

birtokát óvni ellenünk

s kitántorgott Amerikába

másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,

acsargó habon tovatűnt,

emlékezően és okádva,

mint aki borba fojt be bűnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól

s társa, ki tudta, ily bolondtól

pénzt eztán se lát a család.

Multunk mind össze van torlódva,

s mint szorongó kivándorlókra,

ránk is úgy vár az új világ.

A munkásnak nem több a bére,

mint amit maga kicsikart,

levesre telik és kenyérre,

s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre

engedik meggyűlni a bajt

s mért nem a munkás védelmére

gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről

álmodik, nem tud kartelekről.

S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:

kuncog a krajcár: ennyiért

dolgoztál, nem épp semmiért.

Retteg a szegénytől a gazdag

s a gazdagtól fél a szegény.

Fortélyos félelem igazgat

minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,

ki rág a paraszt kenyerén

s a summás sárgul, mint az asztag,

de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,

hátán kis batyuval, kilábol

a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,

holott a sírt, hol nyugszik atyja,

kellene megbotoznia.

S mégis, magyarnak számkivetve,

lelkem sikoltva megriad -

édes Hazám, fogadj szivedbe,

hadd legyek hűséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve

láncon - nekem ezt nem szabad!

Költő vagyok - szólj ügyészedre,

ki ne tépje a tollamat!

Adtál földmívest a tengernek,

adj emberséget az embernek.

Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat.

Hadd írjak szépet, jót - nekem

add meg boldogabb énekem!

1937. máj.

na ezt biztosan nem magadnak címezted, hanem nekem. te ne fenyegess a melóval, hé!

Egyébként meg most kicsit izgi a játék. Ha valaki belenéz a "lapjaimba", rögtön a sejhajára esik. Mert mit dobhatok el, ha nem jön egy átokfeloldó? csakis az igazán jókat. Most kis imádkozás jön.

Igaz a 40 pont alattit elvesztetted, de legalább 3-4 jó extrád megmaradt. Még mindig jobb, mint nulláról indulni és várni napokig a jó szerencsét.

Tavaly talán 15 verseny helyszín volt, az idén 12. Lehet, hogy még lesznek újabbak, mintha azt olvastam volna, hogy április 23-ig meghosszabbították a nevezést.

hát több napig kezdő extrákkal dolgozni nagyon rossz. Nekem például most jó lenne, ha nem veszítettem volna el a 30 pont alattimat, nem tudom, hogyan, de nyilván véletlenül kitöröltem. Furán van megcsinálva ez a rendszer, én azt gondolom. Már jó néhányszor tapasztaltam, hogy ha beáll egy ilyen ócska helyzet, viszonylag sokáig fennmarad. Pedig a valószínűségszámítás szerint nem kéne így lennie.

Nekem a Békéscsaba nem vonzó annyira, baromi messze van. Mari is épp ezt mondta. Viszont olyan sokára lesz az is, hogy nyilván menni fogunk, mert imádunk versenyre menni. Jó lenne, ha közben bejönne egy másik verseny valahol, mert úgy látom, a tavalyinál sokkal kevesebb van.

A mi hármasunknak sincs vérremenő jelentősége, egyszerűen csak érdekes szituációnak tartjuk. Ezért most Linda elég sokat fejt, persze hónapokba telik, mire utolér minket. Én meg ilyen lapokkal még Zalánt se tudom utolérni, legalább 50 ezer ponttal van előttem. Szólt, hogy direkt keveset játszik, egyrészt Linda miatt is, meg hogy én beérjem és kettőnk közt ne legyen túl nagy a különbség.

Szia Isabel! Nálam is így van,a beírt e-mail cím és jelszó nem marad meg azóta amióta volt az a hiba.

Örülök, hogy sikeresen túl vagy a fogműtéten, sokszor a félelem sokkal nagyobb, mint maga a beavatkozással járó fájdalom, kellemetlenség.

Békéscsaba még a pesti verseny előtt lesz, nem tudom oda tudunk-e menni. Fodor Pistának más programja lesz, aki a kis buszt szokta szervezni.Mi másnap reggel indulunk Zalakarosra, így nagyon valószínűtlen, hogy megyek.

Pesten, ha találkozunk és Lindáék is jönnek, akik őket is megismerhetem.

Hat nap után tegnap sikerült visszakapnom a nem "nem kaphatsz 40 alatti extrát", így most már próbálok újra visszaállni a szokott rendbe. Azért volt jó oldala ennek a pontszegény hétnek, mert titkos rejtvényeket is kaptam és fejthettem.Az más dolog, hogy hat napi pontjaim összesen egy napi termésnek feleltek meg. De nincs jelentősége, számomra nem az a lényeg, hogy kit előzök meg, hányadik helyen állok.

Szia Manzsu! hogy nem léptem fel két (vagy 3?) napja, ma már gondolkoznom kellett a jelszavamon:-) ugyanis egy idő óta (mikor volt az a kis gubanc a nettel) nem írja be azonnal, ahogyan régen.

Na hát megvolt a két napos izgalmam, egy kisebb fogműtét volt, amit azért kellett megcsinálni, mert voltak kis gócok, amik más rosszasságokat csináltak a szervezetemnek. De túl vagyok rajta, nem fájt, még csak naqyon kellemetlen se volt. Leginkább az érzéstelenítőt érzem még kicsit most is.

Érdekes, hogy a kezdőknek erősítik a rejtvényeket. Azt nem gondolnám, hogy mert egyre több a kezdő! bár most nem volt "beugró" a regisztrációnál, azért több helyen lesz és ez jó bevétel az egyesületnek, mert kell is a költségekre. Egyébként tényleg nagyobb lett az érdeklődés, ha csak szűkebb körben, Siófokon nézzük. A 12 regisztráltból hatan jöttek el (no írtam is, hogy volt amelyiket csak úgy beregisztrálta valaki, mert szeret fontoskodni). És van egy haladó férfiú is, aki a tavalyi siófoki versenyen tűnt fel, nagyon jó eredménnyel (majdnem első lett azt hiszem), kedvet kapott, és azt hiszem, már Sárváron is ott volt, eredményei tényleg jók. Egy "kisfiú" is megint jött, eddig ő is csak Siófokon meg Szfv-n volt, de ugye ő sokat fizet még a közlekedésért, na és most még diplomát is ír. Most második lett, csapatba már nem jött el, a fiataloknak más dolguk is van:-)

Szóval meglátjuk, milyen lesz később is a lelkesedés. A budapestire bizonyára szintén sokan jönnek, hiszen a vidékieknek is központban van, nem túl sokat kell utazniuk.

Most egy kicsit fejtek már én is, ez a Zalán gyerek megelőzött:-) de ő se sokat fejt, megígérte Lindájának, hogy átengedi a gépet. Aki most szépen teljesít, ahogy elnéztem a mai teljesítményét, jó napja van! És tényleg jó lenne, ha egy kupacban lennénk mi hárman régi jó barátok!

Remélem, neked is visszaáll a régi jó extra-rendszered és bezsebelsz sok pontot.

Szia Isabel! Köszönöm a részletes beszámolódat a vasárnapi versenyről.Mindenkinek meg van a maga "módszere" hogyan fejt, és így csapatban négyen egy asztalnál zavaró lehet, ha a másik közben magában beszélgetve megerősíti az általa leírtakat.Van olyan ismerősöm, aki csak cigarettázva tud fejtetni. Hát ez azért versenyen hála istennek nem megoldható.Nagyon szép eredmény,ha három rejtvényt hibátlanul fejtettek meg, az az utolsó aki meg sem mérette magát. Úgy lenne a legjobb, ha mindig az összeszokott csapat indulna, de erre sajnos nem mindig van lehetőség.

Azt hittem ott aludtatok Fehérváron, ha még az esti kvízre is ott maradtatok.Elég kalandos éjszakátok volt mire Siófokra értetek kevés alvással, pihenéssel.

De a vasárnap délután és a hétfő kárpótolt mindezért.

Én Fehérváron találkoztam egy volt osztálytársammal, aki évtizedek óta Dunaújvárosba él.Ő is benevezett a versenyre, de nem lett sikerélménye 56. lett. Szeret fejteni, otthon fejt is, de most az egyik rejtvénynél nem olvasta el, hogy bizonyos helyeken megtörnek a szavak és a függőleges vízszintes, illetve a vízszintes függőleges irányba folytatódik.Ebben sok hibája lett.

Én még itt a játékban továbbra is napi 1500-2000 pont között araszolok, azóta sem jöttek vissza a jó extrák. Legalább csak a " 40 alattit nem kaphatsz" visszajönne vagy megtudnám vásárolni az aukcióról.

Igaz tegnap napközben nem is voltam itthon, orvosnál voltam, vérvétel, belgyógyászat.

Remélem sikeresen túl leszel a kis műtéteden és minden rendben lesz.

Nagyon aktív a nővéred, ha ennyi programot szervez,a nőklub hálás lehet neki.

Remélem az unokád is meggyógyult, milyen jó amikor van egy hadra fogható mami.

szia Manzsu!

Hát nem volt túl jó. Először is, aki szemben ült velem, egyfolytában motyorászta, amit csinál, és hiába sutyorogtam vissza, nem is hallotta meg. Nem mertem hangosabban szólni, inkább magamat hibáztattam, hogy nem bírok elvonatkoztatni ettől. És hát nem is sikerült a saját (jó nehéz) rejtvényemet összehozni. No ezt megelőzőleg ők egyébként a két nagyon könnyű rejtvényt kiválasztották, készen is lettek hamar. Egyikük fele akkora ikreket kapott előre beleírt betűkkel, messziről láttam, hogy mennyire könnyű. A másik meg olyan félig kevertet, amiben voltak számozottak is, és az a rejtvény is sokkal kisebb volt, mint ami ránk jutott.

Na és végeztek, én kiradíroztam mindent és kijelentettem, hogy képtelen vagyok elkezdeni (4 részes volt). Így ők az enyémet összefogva megcsinálták, viszonylag hamar. De Mari is nagyon kapott (ilyen szokott lenni a mestereké, már sokszor láttam), hogy ekkor odatolta elém, hátha én tudok vele valamit kezdeni. Na az egészet ki kellett volna ehhez radírozom (nem akartam, hátha Marit bántja), ugyanis mikor már be van írva az a hét-nyolc szó, motivál. Hiába akarok elvonatkoztatni, ezzel se tudtam mit kezdeni. Na és közben ugye megcsinálták az enyémet, akkor átvették a Mariét ők is. Mari odaállt a hátuk mögé és hárman próbálkoztak. Még volt félóra, én ki is jöttem, elegem volt, hiszen úgyse tudok segíteni. Na, utolsók is lettünk ezzel, mert a három rejtvény hibátlan lett, ennek meg a fele kimaradt, nem bírtak vele ők se. Hozzá kell tenni, hogy ez nem a múltkori csapatfelállás volt, ugyanis mesterünk Hajdúszoboszlóra ment (akit te is ismersz Szolnokról), és beállt egy olyan jelölt, aki mindig nagyon hátul végez. Ez még nem lett volna baj.

Utána én szépen udvariasan mondtam nekik, hogy miután ők már nagyon sok éve ismerik ezeket, talán nekünk kellett volna a könnyűeket adni, így nekik elég idejük lett volna a nehezebbekre. Ezzel az új tag nem értett egyet, persze azért nem vesztünk össze.

Az egyénimben nekem 20 hibám lett, mivel nem jöttem rá az áprilisi tréfára. Ugyanis amit én még sose láttam, a három részre osztott rejtvény két ellenkező sarkában csinált zárt betűket, rögtön utána kocka lett volna. Ez föl se merült bennem, sosincs ilyen, hogy kocka legyen a négy szélső sorban. Így aztán baromi nehezen tudtam összehozni, az utolsó fél órában állt össze kissé az agyamban, de az utolsó tíz percben még beírtam vagy harminc betűt. Akkor már rájöttem, hogy fönt és lent el van csúsztatva, de már pont "kicsöngettek". Ha azt a 18 hiányt be tudom írni, jó. A másik rejtvény sokkal jobb volt, kevert ugyan, de nem nehéz, 2 hibám lett, az egyik elírás, a másik zárt betű. Abból adódott, hogy azt a szót, amiben ez a két hiba lett, már egyszer beírtam valahová, de nem ott kellett, kiradíroztam, és erről elfeledkeztem. Emiatt nem ismertem föl, mi az.

Na de! Mari megcsinálta 2 hibával a 2 rejtvényt, és a 17. helyen végzett! sok ilyen 2 vagy 1 hibás is így járt, nem kellemes, ilyennel te is sűrűn találkozol.

Nem vagyok mérges magamra, ugyanis kaptunk mester rejtvényeket a maradékból, és másnak időre nekiálltunk. Én megcsináltam az egyiket kb. másfél óra alatt (teljesen kevert volt). Mari két óra alatt végzett. És pontosan ugyanolyan jellegű volt a mi két rejtvényünk is, amikről az előbb írtam. Ilyen máskor is előfordult. Na és a mesterek másik két rejtvénye ugyanolyan kicsi és könnyű volt! ezt add össze. Miután sokszor van ilyen, kicsit bosszant, de azért nem annyira, hogy ne lettünk volna túl hamar rajta.

Na és ugye te is csak 4 hibát csináltál, mégis a 9. lettél.

Ja, közben szombat este fél 8-as kvízjátékra is érdekes április bolondja rejtvények voltak. A helyi asszonyok legtöbbje hatalmas adag süteményekkel jön ilyenkor, van bor, ásványvíz. Mari imádja ezeket, csakhogy. Közben csinálják megint Szabadbattyán és X helység között a vasúti pályák felújítását. Úgyhogy a kvíz végét már az ajtóban vártuk meg (itt is kaptunk ajándékot, tollat meg könyvet), siettünk a buszhoz. Mert az állomáshoz vezető út éjszaka már egy kicsit hosszú, azt mondják, kb. 3-4 kilométer. (Közbevetve: tavaly lekéstük ezt a buszt, és én a szétment cipőmben kellett legyalogoljam, Mari meg szintén alig bírja ezt a sok utat. Akkor a másnapi csapatversenyre kaptam Maritól egy cipőt, aminek már akkor levált a talpa, amire a versenyre értünk! most képzeld el...)

Na most elértük ugyan a buszt, de a pályaudvaron még egy órát kellett szteppelnünk, majdnem 11 órakor jött a vonat. Személy. Azzal Szabadszállásig mentünk, ott buszra át. A személy azért lényeges, mert ugye a személyvonat mindenhol megáll, így a busz is mindegyik községbe bement. Többször elaludtunk a sötétben, aztán végre Siófok. Megyünk az állomás felé, hogy megnézzük, holnap reggel mikor indul busz Szabadszállásra, onnan persze Szfv-ra, na és még a helyi buszok valamelyikét is elérjük. Nézem az órát, mondom Marinak, te azért ezt az órát igazán pontosan kéne járatni. Merthogy negyed 1 volt rajta. Azt mondja, hiszen ennyi az idő! Na, öt perc szerencsére Mari lakása, háromnegyed 1-re már ágyban voltunk. Fél 6-kor kellett kelni, de szerencsére a 6.30-as vonat gyors volt (a személlyel nem értünk volna oda a versenyre). Azért kibírtuk.

Aztán még vasárnap a csapatverseny után is Siófokra mentem, vasárnap lazsáltunk, kimentünk a tóhoz, gyönyörű volt, a fennmaradó időben pedig szójáték társasoztunk. Ja, itt, mivel Szfv rejtvényklubja 15 éves, minden szinten az első 15 embernek ajándékot osztottak, hatvan jó minőségű vászonszatyrot. Úgyhogy ez is jól elhúzódott.

Hétfőn még maradtam Marinál, mert este a könyvtárban egy úti beszámoló-sorozat jött, Marokkóról. Egy 46 éves fickó kétórás előadással, képekkel és videóbejátszásokkal mutatta be a sivatag ezer színét. Nagyon klassz volt, imádom az ilyeneket. Mondtam is Marinak, hogy ahogy lesz ilyen, azonnal szóljon, akár fél napra is lemegyek. Ő egyébként miután a Nőklub nagy aktivistája, sokszor kap tiszteletjegyet színházi előadásokra. Na és rendkívüli sokszor hívnak színészeket, ilyen-olyan egészségügyi előadásokra is be lehet ingyen menni. Szinte minden hétre esik egy-egy ilyen. A Nőklubjuk is minden héten csinál valami programot, van játéknapjuk, ilyen-olyan kirándulások. A nyugdíjas klub ugyanígy él, külföldi kirándulásokat is szerveznek. Így megyünk májusban már nem is tudom, hova. A gond csak az, hogy néha Mari engem is beszervez, nemrég is volt egy Vaskapus többnapos program, "csak" 30 ezerért rengeteg helyet megnézünk. Egy hét múlva telefonál, hogy plusz 85 euró (apróbetűs szöveggel a katalógus alján!), úgyhogy lemondjuk. Na én nem is fizettem be, mert küldték az előlegcsekket. Ő viszont megy, mert van egy gazdag barátnője, aki inkább befizeti neki ezt a 85 eurót, minthogy más legyen a hálótársa.

Na ez a beszámoló most biztos beteríti az egész képernyőt. De hát ez volt.

Ma persze jöttem haza, egyenesen a lányomhoz, mert a pici még mindig beteg, ő pedig épp most változtatott munkahelyet, és nagy zűrök vannak. De ott kipihentem magam. Holnap reggel vérvétel, holnapután és pénteken pedig két részletben kisműtét (paradontológiai). Remélem, megúszom élve.

Neked is kívánom, hogy jöjjön egy extra, amivel esetleg lecserélheted valamelyik társad extráit, és megint jók legyenek.

Szia Isabel! Hogy sikerült a tegnapi csapatverseny?

Gondoltam rátok.Az egyéni mesterjelölt biztos nem volt egyszerű, de a mienk sem,itt is sok hiba született.Nem jött be a taktikám, hogy nem adom le hamar, nem kapkodok, nagyon jól átnézem.Így négy hibával 9. lettem, de a harmadiknak is három hibája volt.De nézem a pozitív oldalát,hogy azért 50 embert megelőztem.

Most nagyon mérges vagyok magamra,figyelmetlenségből rákattintottam a "dobd el az összes extrádat" kártyára, így biztos napokig csak araszolgatni fogok.

Kellemes hetet kívánok, sok pontot érő extrákkal!