Agytorna itt és egyebütt

Szia Isabel! Nem néztem mostanában a honlapot, így nem tudom fenn van-e már a sárvári eredmény vagy nincs.

Mi a véleményem a feljutás utáni győzelemről? Talán azért nem is válaszoltam, mert én még nem jutottam fel sehová, illetve nincs is kapcsolatom olyan emberekkel akik magasabb szinten versenyeznek, így nem is látok rá az ott folyó dolgokra.Csapatversenyen nem veszünk részt, így a közös fejtés előnye és hátránya is kimarad a megmérettetésnél.Én azt hiszem, hogy minden embernél van olyan terület amiben jobban otthon van( pl. sport, film, stb) azontúl, hogy ki milyen lexikális tudással rendelkezik. Függ a gyorsaságtól, hiszen tudjuk, hogy azonos pontszám alapján mennyire döntő a leadás sorrendje.Aztán függ, hogy éppen a verseny ideje alatt milyen mentális, lelki állapotban vagyunk.( nálam legalább is fontos tényező)Visszatérve kérdésedre talán azért győzhetett mindjárt feljutás után az egyén, ha a fentiek mind összejöttek neki vagy eleve alacsonyabb kategóriába versenyzett azelőtt, mint amire tudása alapján képes volt.

A Füles napon most voltam először és azt hiszem utoljára is. Nekem nem igazán jött be.

Én nem tapasztalom, hogy könnyebbek lettek a rejtvények. Inkább azt, hogy vagy én lettem lassúbb vagy több új jó és gyors fejtő van.

A klubtársam kezdőként lett első és ebből jutott fel haladóba. Igaz kezdőként sem sok versenyen vett részt, de ahol volt, ott jó eredményt ért el.

Remélem unokád már meggyógyult, sajnos a közösségbe gyorsan összeszedik a bajt.

Gyakorolj a fehérvári versenyre, de Neked anélkül is megy, nagyon ügyes vagy!

szia Manzsu, te is látod, amit én? vagyis hogy még nincs fönn az eredmény a honlapon?

(egyébként nem válaszoltál hosszú levelemre, de már nem is érdekes)

Manzsu, nem ezt kérdeztem, hanem a véleményedet a feljutás utáni győzelemről. Annyit hallottam egyébként erről, hogy minimum két év kell a visszaminősítéshez. Van egy klubtagunk, az is ezt csinálta, folyton panaszkodott. És persze most villogott valamelyik helyen az első 6 között, sőt haladó csapatban is 3.-ok lettek. Ezzel kapcsolatban van nekem egy kicsit olyan érzésem, mintha nem lenne ízléses, pedig tudomásul kéne venni, hogy akkor neki ez "smakkol" (ezt a szót a családból hoztam, bár elég ronda szó).

De pont egy éve a vonaton egy mester említette nekem először ezt a visszásságot, ugyanígy mesterjelöltről volt szó. Ő azt vitatta, hogy az illető a nem pontozásos versenyben, vagyis a Füles-napon nem érvényesíthette volna lefokozott szintjét, na de ezzel senki nem törődött a szervezők közül. És szerinte nem ízléses, hogy újra haladóban indult, és nyert is persze.

Azt hiszem, nem érdemes ezen filóznom (csak én olyan filózós vagyok), hiszen én is kerülhetek még hasonló helyzetbe néhány év múlva. Az, hogy most a 3. lettem mindjárt az első versenyen, semmit nem jelent. Észrevettem egyébként, hogy a rejtvények egy idő óta kissé "enyhültek", persze teljesen relatív, hogy éppen akkor ki mit tud megfejteni abból, ami előtte van. Nem is hogy mit tud, hanem ha tudja is, eszébe jut-e az a kapcsolódás. Most pl. volt egyetlen egy szó, enkausztika, ezt nem tudtuk sokan, két zárt betű is volt benne, valami ókori égetéses eljárás. Mivel amúgy sem tudtam volna, tippeltem, inkaisztikát írtam, az valahogy jól "hangzott". Emiatt lett a két hibám. A szünetben beszéltem egy szinttársammal, az tudta. Akkor azt hittem, na az övé biztos hibátlan lesz, de máshol csinált hat hibát.

Végül még egyszer: ha a klubtársnőd tavaly még versenyzett haladóban, idén nem indulhat kezdőben, ez egészen biztos. Azt nem írtad, melyikben volt első, ha a haladóban, akkor pláne nem engedik lejjebb.

Most nálam a következő van: ha nem nappal állok neki egy rejtvénynek és fejezem be úton-útfélen (buszon is metrón is szoktam, bár irtó ronda lesz, mert ráz), tehát ha este tévé helyett fejteni akarok, a második percben már csukódnak le a szemeim. Pedig hamar eljön a következő verseny, talán kéne kicsit gyakorolnom. A csapatban már mindig rám osztják a szigetest, mert ezt egy eset kivételével mindig hibátlanra csinálom meg. Van úgy, hogy akár háromnegyed órán át sincs semmi a papíron, aztán hirtelen összeáll az agyamban. Amit még szeretek, de sosincs versenyben, az a Rejtvény a kulcsban, vagy Kulcs a rejtvényben vagy valami ilyesmi. Most nincs Fülesem (Marinak szoktam elvinni, ha kiolvasom), abban szokott lenni.

Na most jó sokat írtam, de ma már nem fejtek, mindjárt lefekszem. Unokám megint megbetegedett, most szólt a lányom, hogy reggel tudnék-e menni. Szegény, nehezen szokja a bölcsit, mindig elkap valamit.

Szia Isabel!Igen,mondta Katika, hogy mennek Szoboszlóra a szokásos évi gyógykezelésekre, tegnap találkoztam vele.

Nekünk is van egy klubtársunk aki otthon soha nem fejt nehezebb rejtvényeket, még olaszt sem. Tavalyelőtt valahogy felkerült kezdőből haladóba, mert járt versenyekre és volt első is. Tavaly talán egy versenyre ment el, ahol az utolsók között végzett.

Nem ismerem annyira a versenyszabályokat, de most valószínű újra indulhat kezdőbe. Kíváncsi leszek rá jár-e majd rendszeresen újra versenyezni. Nekem is furcsa, ha valaki feljebb kerül és ott már nem akar vagy tud helytállni, emiatt nem versenyez.Persze nem kerülhet mindjárt az élre, de nem lehet mindenki dobogós. Meg kell tapasztalni az újabb típusú rejtvényeket, ezekből tanulni és egyszer majd beérik a siker.

Mi is szeretnénk menni Székesfehérvárra, elvégre az már csak közelebb van, mint Sárvár.

szia Manzsu, igen én is láttam már, most még a versenyek eredményére lennék kíváncsi (bár lehet, hogy délelőtt óta már fönn vannak).

Meg voltak elégedve velünk (ez azért nagy szó, mivel ők sokkal régebben vannak ott, ráadásul az egyik mester). Akit említettél, azt hiszem ő az, mert a másikról kiderült, hogy druszám. Na és abból gondolom, hogy meg vannak elégedve, mert kinn odaült mellém és mondta, hogy jó lenne, ha így maradnánk, azonban a szfv-ira nem tud jönni, mert minden évben pont ekkor van gyógyfürdőn. Az Erzsike viszont már fölírta a számomat, mert beszervez valakit, és akkor nem hárman leszünk.

Nem tudom, te hogy vélekedsz arról, hogy valakit visszaminősítenek, mert évekig nem ért el semmit. És mikor ez megvan, rögtön az elsők között végez. No, nem sajnálom tőle, csak olyan furcsa, legalábbis nekem. Kisördög szól belőlem, hogy: na így persze könnyű!?

Már túltettem magamat rajta, ne aggódj. Közben megtudtam, másokkal sem bánnak mindig a legjobban, csak mi persze nem érzékeljük úgy.

Azon is elgondolkodtam, van-e a pasinak egyáltalán elég önbizalma. Mert sűrűn mondogatta, hogy "titeket én csak visszahúzlak". És mivel nyolc általánossal nem várhatok el tőle diplomatai viselkedést, elhiszem, hogy még félt is, hogy dühösek leszünk, ezért este nem akarta megzavarni a játékpartinkat.

Tényleg úgy szeretném, ha Linda is velünk lenne már, úgy értem, jobban. De hát valakinek dolgoznia is kell, nem igaz?:-)

szia Linda! örülök hogy újra itt látlak! ne félj, túltettem magam a gerinctelenségen, amúgy is mára egy fontos dolgomat kellett intéznem, ez kiverte a fejemből.

Hát legyen elég időd a fejtéshez, puszi!

Isabel, ha ezt a pasit újra befogadják a nővéredék, lelkük rajta, hogy hülyét csináljanak magukból egy elkényeztett prosztóért. Ha jól ismerlek, inkább elmégy majd egy drágább szállodába, ami már régen kijárna neked.

Párommal kiegyeztem, hogy mostanában megint fejtek kicsit, a munka amúgy is kevesebb lett, persze nem tudom, meddig. Utolérni úgysem tudlak titeket, erre nagyon kevés az esélyem, de nem is törekszem rá.

Most már próbáld magad túltenni, bár ahogy ismerlek, mindig a más disznóságai tették tönkre az idegeidet.

Szia Manzsu! tkp. hárman lettünk volna, ugyanis először Mari talált valakit (valamilyen Icuka vagy Jucika), nagyon öreg, aki örömmel jött volna. Csak miután megtudta, hogy mj, odajött és nagy sajnálkozások után visszavonta azzal, hogy őneki az nagyon nehéz, ne haragudjunk. Hát jól van, majd valahogy megcsináljuk a négyet hárman, gondoltuk. Na azután mikor reggel ez a pasi ezt csinálta, Mari odament újra ehhez a nénihez, akinek még mindig nem volt csapata, de már nagyon régen jár és ezért aludt ott (ja meg nyilván elment a fürdőbe). Mellesleg évek óta ebben az apartmanban alszanak csomóan, akik és/vagy csapatoznak meg a fürdőbe is elmennek.

Ami azt illeti, Mari vajszívű. Mondogatja ugyan, hogy szóba se áll többé ezzel a pasival, de ez nem olyan egyszerű. Mert ez a pasi már egy másik nővel is csúnyán összerúgta a port a klubból, valamivel vérig sértette. Ez a nő tegnap, mikor még ott voltam Siófokon, feljött Mariékhoz, és azt mondta: mikor megjelent a legközelebbi versenykiírás, őt fölhívta ez a pacák és azt mondta (mintha mi se történt volna). És így: "már fenn van a kiírás, légyszi regisztrálj fel!" Ez a nő meg nyelt egy nagyot, és jó, fölírta. Mert a pasi még az internethez sem ért, ahogy írtam, mindent a siófokiak intéztek el helyette. Sőt mi több: ahogy írtam, nemegyszer együtt aludtunk (már nem egy szobában), amikor csapatoztunk. És este jön a mobiljával, hogy Mari (vagy valaki más, aki épp ott volt) hívja fel az ő feleségét, mert az úgy illik. A felesége ugyan tudja, hogy ő eljár a versenyekre, de hogy mégis hírt adjon. Na képzeld! szóval még ezeket a telefonokat se maga intézi, legfeljebb azt, hogy ő beszél a feleségéhez.

Leszűrve a konzekvenciákat - meg amiket még Mari mesél az ottani huzavonákról, mert nem mindig fenékig tejfel egy társulat élete, vannak zökkenők -, szerintem ha ez a pasas jelentkezik majd a székesfehérvári verseny intézése miatt, bizonyára úgy tesz majd, mintha mi se történt volna és továbbra is mások intézik a dolgait. Mert Mari ilyen, sokszor mondja nekem is, hogy fátylat rá. Csak azt nem tudom, én hogy fogok viselkedni, ha ezt az embert még egyszer közös szállásunkra befogadják.

szia, Manzsu, szia Zalán, szia Linda!

örülök, hogy gratuláltok és örültük, én is. A szombati kép már fönn van a Face-n, meg lehet nézni, a vasárnapi csapatversenyről készült fotót még nem láttam, de olyan is lesz, oldalamon a nővéremmel.

Volt azonban vasárnap reggel egy elég komoly kellemetlenség, mi több, disznóság, ami több órára teljesen kiütött minket önmagunkból. Az a balatonkeresztúri pasas, akivel eddig mindig csapatban voltunk, most is együtt aludt velünk, pontosabban 12-magunkkal egy apartmanban. Ahogy szokásos, mindig a siófokiak intézték neki a jelentkezést, a szállást, a mindent, általában mindig kapott egy üres szobát, mivel nem koedukálódunk. A csapatunk is vele volt teljes, még ha kissé lassú is, sokat tud.

Eltelik a szombat este, finomakat eszünk, iszunk, játszunk a szókirakóval. Tizenegy körül fájront. Reggel készülődés, mindjárt indulunk a csapatversenyre. Azt mondja: akkor mi lesz a csapattal? hogy-hogy mi lesz, kérdezzük Marival. Merthogy ő nem jön, elszegődött egy másikba.

Most???? kérdezzük. Mármint hogy most szólsz? mikor derült ez ki. Hát tegnap. Meghívták egy másik csapatba, ő meg ment, mert minket úgyis visszahúz (ez persze nem volt igaz). Marival alig tudtunk szóhoz jutni. Most keressünk embert, utolsó pillanatban, hogy meglegyen a négy fő?

Mondtam neki, akkor én többé nem szólok hozzád. Azt mondja: én se hozzád.

Megyünk a helyszínre, mindenki előtt megérkezünk, ülünk a kispadon, majd fölmegyünk a terembe. Hallom fél füllel, két ember beszélget, hogy nincs emberük. Odamegyek, kiderül, hogy egy mesterjelölt és egy mester már évek óta csapatot akar állítani, vagy sikerült vagy nem.

Tehát megoldódott a problémánk, sőt, 3 hibával a 3-ok lettünk. De ez még nem menti föl ezt a bunkó pasas viselkedését, akinek előző este az lett volna az első dolga, hogy odajön hozzánk és elmondja, kilép a csapatunkból, mert ez és ez van. Vagy legalábbis mit szólunk hozzá.

Hát kíváncsi leszek, a székesfehérvári versenyre együtt jönnek-e. Mert a siófokiakhoz csapódva két éve mintha a családtagjuk lenne. Még a tavalyi helyi versenyre is úgy ment, mintha tag lenne, holott csak vendégként járt be, ha volt kedve.

Hiába hogy végül is jól jártunk ezzel a két profi nővel, a pasi módszere nem megy ki a fejemből. Mert az ügyeket nem így kell intézni.

Na mit szóltok? azért írtam részletesen le, mert hiába lett jó a vége, ha ilyen rondán alakult ki.

szia Isabel! (Zalná bökdös, hogy írjak már én is pár sort, úgy örül az eredményednek, mintha ő nyert volna). Ha jól vagyok informálódva, előbb érted el ezt az eredményt, mint a nővéred, aki több mint egy éve kezdte a mesterjelölt szintet, te meg csak tavaly.

Lehet, hogy ha már fenn vagyok, fejtek én is párat, de aztán nem ígérem a folyt. köv.-öt, holnap reggel meló. Sokszor puszil izlandilinda, egyelőre kisbetűvel. A nagyhoz még sokat kell dolgozni.

Édes Izám, naná hogy eltettem! valamit már felszedtem itt a több mint egy év során, és az nem a kosz volt, hogy útszéli legyek. :-)

Mentek a versenyre ugye? én meg küzdök ezzel az átkos géppel, folyton lefagy. Bár a hétvégére más terveink is vannak, megyek oldalbordámnak segíteni, ami fontosabb ugye.

Egy kalappal a versenyre, és menj az út szélén, ahol a kutyagumik vannak, hátha az is segít. Ámbár hüje vagyok, a te agyaddal? nem kellenek ezek a segédeszközök. Csóközön, LInda is küldi.

Mi tagadás, Zalánom, egyre unalmasabb lesz, már-már úgy érzem, fát vágok. De ez nem is a jó indok, hiszen fát vágni kifejezetten szerettem, főleg mikor már megvettem a szuperfűrészt.

Valamikor elvesztettem a Nem kaphatsz 30 ponton aluli extrámat, ráadásul gyűlnek az aukciópontjaim az égig. Már várom, mikor jön be az átok, hogy el kell dobjam az egészet anélkül, hogy hasznosíthattam volna. Nem baj, közben mindig tévét is nézek, kár hogy még egy másik dolgot nem tudok csinálni fejtés közben. Még az evés is nehézkes, hiszen én tíz ujjal gépelek.

Tudod mit, csináljuk még egy darabig, aztán gyűljünk össze akár csak hárman is Lindával és játsszunk mást. Kérdés, mikor jön el ez a pillanat, mert ahogy bejönnek a jó extrák és dőlnek a tapasztalati pontok, újra felvillanyozódom. Akkor pedig újra játszom és játszom. Azt hiszem, ez már a függés határát súrolja, nálad hogy van ez?