Rejtvényjáték kávéház

1999-ben szenteste született az unokám. Pár nap múlva nagy hideg volt, sok hó esett, jegesek voltak az utak. Délután 4 órakor tudtak elindulni a kórházból és csak este 8-ra értek haza, autóval.

Ez rengeteg idő ahhoz képest, hogy normál időben 15-20 percre lakunk a kórháztól. Még jó, hogy akkor már volt mobiltelefon, mert hazaszóltak, hogy beállt a dugó a Bécsi úton. Állt a kocsisor és nem mozdult. Csupa ideg voltam. Akkor én itthonról felhívtam a rendőrséget, hogy mi történt. Közölték, hogy nagymama nyugodjon meg, csak több kamion keresztbefordult és nehezen tudnak menteni. Csak kicsit nyugodtam meg, tűkön ültem, amíg haza nem értek.

Közben a gyerek többször is megéhezett. Még jó, hogy "kéznél" volt az anyatej, jó volt a fűtés és még a benzin sem fogyott ki. Micsoda megkönnyebbülés volt, amikor hazaértek! :)

Örülök, hogy minden rendben. Isten hozta a picit.

Akkor most levegő kifúj! :)

Nálunk a családi hagyományokat követve, gazdag tyúkhúsleves az első menü, a második a rántotthús. Lányom és menyem is igen jó étvággyal megette.

Gratulálok! :)

Épp pár perce írtam! Hogy fogják hívni az új unokát?

sziasztok,

megszületett tegnap 8 órakor, nem sokkal azután, ahogy ide beírtam. Rendes súlya és hossza van a kicsikének, és egészségesek. Négy óra után lehet bemenni, addig még hívom a lányomat, hogy mit vigyek.

Még semmi újság?

Az, hogy az első gyermekét három óra alatt szülte meg, nem jelent semmit. Minden szülés más, nem hasonlítanak egymásra, ezért ebből nem lehet következtetéseket levonni, de biztos minden rendben fog menni.

Nem laktok egy városban? Messze éltek egymástól?

Nem könnyű ilyenkor egy anyának...

Nekem is!

Remélem, minden símán fog menni...

Sajnos, én olyan vagyok, hogy hívás nélkül sehova nem megyek, márpedig lányom élettársának családja kezdettől nem hívott hozzájuk. Nyolc éve pedig olyasmi történt, ami miatt már az élettárssal is kerüljük egymást. Mert ott még nem tartok, hogy én kérjek bocsánatot egy nemtörődöm alaktól, aki engem úgy kezelt, ahogy.

Most kicsit ideges vagyok, pedig már régen leszoktam a "gyerekek" miatti aggódásról. Reggel fél 8-kor még írt a lányom, hogy holnap el kéne hoznom Jázmint (már örültem), de majd telefonál még ma, hogyan legyen.

Nem volt bérletszelvényem, mert csak attól a naptól veszek, amelyen már utaznom kell. Délután 2-kor fölhívtam, tudja-e már, mi legyen. Azt mondta, elment a magzatvize, a klinikán van, infúzión. És hogy majd hív.

Miután Jázmint három óra alatt világra hozta, most már kicsit ideges vagyok. A kórházat és őt is hiába hívom, előbbi nem tud semmit, ő meg nem veszi föl.

Bocsánat, hogy negatív vagyok, Pepita majd rámszól.

A költői kényszer az már csak ilyen. Nem lehet megállítani, ha jön. :)

Kedves kép.

Most még a főzésről. Én mindig "odaálltam" magamnak is főzni, de az idén valahogy minden marad, ezek a rejtvények teljesen elveszik az időt:-(

Levest szinte soha nem eszem, a paradicsomleves kivételével, amiből viszont egyszerre két tányérral. Mostanában chilit is szórok bele és ha van itthon reszelhető sajt, azt is ráreszelek. Ezt a lányom csinálta először.

Akkor van leves, ha a "gyerekek" jönnek. És naná, hogy húsleves. Érdekes, hogy amíg a fiúk be nem jöttek anno, a lányok hajlottak az egészséges étkezésre váltani, ahogyan én is. Aztán mindegyik olyan pasira talált, aki képtelen megválni a "mindegy mi, csak hús meg hús, ráadásul krumplival, tésztával, sok fűszerrel". Jó, hát mi is eszünk húst, de ők csak pörköltet, rántott húst, sült húst. Ezzel vége. Úgyhogy ha jönnek, én is kénytelen vagyok húslevest cérnával. Húsvétkor megtréfáltam őket, csakazértis zöld leves volt (spárga), hősiesen megették, no ezt meg az unokám nem ette. Ő egyébként is csak sült krumplit eszik, na és a húslevest azért megeszi.

Kedves varnyuszabo!

én úgy éreztem, szabad... vagyis úgy tanultam.

Gyönyörű ez a karácsonyfa-vers, eredetiben meg is jelent.

Én fogom a szentestét egyedül tölteni, de sosem unatkozom. A "népem" nélkül, akiket nem nagyon érdekel a karácsony háttere, legalább belefeledkezhetek. Volt már néhány karácsony estém, zokogós, de nem attól, hogy egyedül töltöttem, hanem a filmektől. Jól is esik kibömbölni magamat a sok szenvedés láttán, mert amúgy nem vagyok siratós.

Ha lenne nyomtatóm, ki is nyomtatnám ezt a versedet és kiakasztanám ide valahova.

Az igaz, hogy szomorú, - és ehhez nem is kell feltétlenül egyedül lenni, - de a régi karácsonyok emlékei szépek és jó rájuk emlékezni.

Köszi a verset. :)