Rejtvényjáték kávéház

Új hozzászólás

1488. Kisokos2014. dec. 5. 15:46

Szia Sutyik!

elnézést a közbekotyogásért, de a fórumon olvasva amit magadról írtál,pl.bp-i XIV.lakos vagy kellemesen meglepődtem, még az is lehet, hogy naponta elmegyünk egymás mellett?

én is csaj vagyok, az idősebb fajtából. tősgyökeres bp-i, XIV. ker. lakos. imádom én is a

lakásomat cicomázni, legutobbi tevékenység egy fürdőszobai tolóajtó! még működik is!!! a festés,

mázolást meghagyom másnak mert tériszonyom van, de olyan,hogy még a magasságomtól is rosszul vagyok néha. pedig az nem óriási, sőt. ha lehet úgy mondani a szüleimtől örököltem a keresztrejtvény szeretetét. sajnnos csak délutánonként van időm, így elég lassan haladok de rettenetesen örülök ennek a játéknak.üdv. kisokos


1487. Anoli462014. dec. 5. 14:29

Imádom a XIV.-dik kerületet, életem jelentős részében én is ott laktam. Az akkor uj építésű Kerepesi úti lakótelepen. Minden vadi uj volt, az óvoda, az iskola, a házak, játszóterek, boltok stb. Felső tagozatos koromtól a főiskola befejezéséig éltem ott. Ha Pesten járok, és időm engedi elnézek arra. Sajnos már nagyon elhanyagolt, és rengeteg zöld területet megszüntettek. A volt házunk előtti térből pl.mélygarázst csináltak.

Innen Abonyba költöztem ahol több mint 30 évig éltem. Nem tul szép város, de annyit dolgoztunk, hogy nem volt időnk ezen elmélkedni.

Nyugdíjas korom óta, immár 12 éve Sopronban lakom. Itt nagyon szeretek élni, ugyanúgy mint anno Bp.en.

(válasz Sutyik 1486. hozzászólására)

1486. Sutyik2014. dec. 5. 01:22
Lemaradt: egyébként tősgyökeres budapesti vagyok. (Bár életem során Angyalföldről kiindulva több helyen is éltem. Bp-Eger-Miskolc-Dunaújváros-Gödöllő. Most már újra Bp, XIV. kerület)
(válasz Pepita 1482. hozzászólására)

1485. Sutyik2014. dec. 5. 01:18
Én is csajból vagyok. Igaz szüleim fiúnak akartak. Talán ezért is volt kezdetektől a véremben az un. férfimunkák iránti érdeklődés. Utána az élet úgy hozta, hogy pár és saját leszármazottak nélkül maradtam. Azért pesztráltam, neveltem 2 srác unokaöccsöt és részben (az országhatárok miatt)orosz leányt is. Utóbbin keresztül már 2 "unokám" is van. Az elsőnek volt a kutyám a pelenkaellenőre, a másodikat (idén nyári születésű) sajnos csak fényképekről ismerem. A politika miatt (Krím félsziget Ukrajnától visszakerült Oroszországhoz)aligha maradt lehetőségem élőben is találkozni vele. Az igazi nagyi kb 20 éve Mo-on él, (időközben elhunyt apám feleségeként.) Pont idén 10 éve olyan mértékű agyi infarktust kapott, hogy orvosi csoda, hogy még "él". Az idézőjel nem véletlen.
(válasz Pepita 1482. hozzászólására)

Kvizlabirintus - Még nem járt le a kalandorok kora

1483. Maria542014. dec. 4. 21:55
Pepita! Azt hiszem, a levegőből, a természetközeliségből és úgy hetedíziglen. Aztán vegyülünk, és milyen szerencse, ha egy pár így kiegészíti egymást. Egyikünkben ez van, a másikunkban más.
(válasz Pepita 1482. hozzászólására)

1482. Pepita2014. dec. 4. 21:35
Én állandóan érzem a vidéki nevelkedés hiányát, de szerencsére a férjem nem. Ő mindent tud és olyan, mintha úgy született volna. :) Házat épít, ácsol, farag, betonozik, csempéz, parkettázik, fest, tapétázik ... és egyik sem a szakmája. Hihetetlen. Honnan jön ez a hatalmas tudás és az erő a vidéki embereknél?!
(válasz Sutyik 1481. hozzászólására)

1481. Sutyik2014. dec. 4. 20:37
Nm. Érdeklődéssel várom a tapétát. Egyébként fiatal koromban és is kézimunkáztam. Kötés, perzsaszőnyeg, hímzés, stb. A barkácsolás, szerelés a 6. X-en túl is megmaradt. Festés, mázolás, tapétázás (mennyezeté is számomra "mindennapos".) A bútorgyártás 59.-60. éves koromban kezdődött. (komplett konyha, tolóajtós szekrények, stb.) Magad uram, ha nincs felesleges zsé-d (rejtvényjáték definíció) az un. mesterekre.
(válasz Isabel 1479. hozzászólására)

1479. Isabel2014. dec. 4. 14:25
Bocs, Sutyik, hogy összetévesztettelek Máriával. Akkor most még egyszer köszönöm. Ezen felbuzdulva csinálok és teszek föl majd fotót a fonott tapétámról is.
(válasz Sutyik 1473. hozzászólására)

1478. Maria542014. dec. 4. 10:31
Sutyik nem Mária:)
(válasz Isabel 1476. hozzászólására)

1477. Maria542014. dec. 4. 10:30
Ugyanez a helyzet volt nálunk is, kivéve a fűtést, az gáz volt. De a kert, sarokház, orvos stimmel.
(válasz Isabel 1475. hozzászólására)

1476. Isabel2014. dec. 4. 10:11
Köszönöm, Maria - a fél életem van ott.
(válasz Sutyik 1473. hozzászólására)

1475. Isabel2014. dec. 4. 09:52
Anyámnak azért kellett elköltöznie, mert a fűtés nem volt megoldott. Családi, nagyon régi ház, egy darab, három szobát érintő kemencével. A fa beszerzéséről gondoskodni, szomszédok, ismerősök által (szívességből és ingyen) odahordott egész fák, szöges deszkák stb. fölvágásáról (fizikai tortúra még villanyfűrésszel is), a kert rendezéséről, a sarokház két utcafrontjának tisztításáról no és anyánk orvosi és egyéb ellátásáról gondoskodni nemigen tudtunk. A legszörnyűbb az, amikor az anya azt mondja: "Csináljatok, amit akartok, úgyis ti oldjátok meg a problémát, engem már nem érdekel."
(válasz Pepita 1472. hozzászólására)

1474. Julianna2014. dec. 4. 08:12
Javaslom, alapítsuk meg a Rejtvényimádók Állatvédő Klubját! (Keresztrejvényben rövidítés: RÁK.) :D
(válasz Maria54 1470. hozzászólására)

1473. Sutyik2014. dec. 4. 00:38
Ránéztem a honlapodra. Nem semmi! A cicaképek aranyosak. "Kézimunkáid" pedig nagyfokú kreativitásról és ügyességről árulkodnak. Gratulálok!
(válasz Isabel 1461. hozzászólására)

Bélfal regeneráló és Béltisztító por egyben

1472. Pepita2014. dec. 3. 21:06
Nagyon nehéz idős korban váltani, pedig muszáj. Amikor már nem önellátó az ember, kénytelen alkalmazkodni a gyerekéhez. Így vagyunk mi is. Hozzám kellett költözie anyukámnak, különben nem tudtam volna ellátni. 92 éves koráig élt egyedül, aztán lassan, de szabad akaratából jött. Először csak hétvégeken. Akkor már anyósom is nálunk volt, így a két öreg jól megértette egymást. Könnyebb volt nekik együtt elviselni a helyzetet.
(válasz Isabel 1469. hozzászólására)

1471. Maria542014. dec. 3. 21:02
Szerencsére édesanyám hallása tökéletes. Idegen, ha jön, mindig hangosan beszél, mondanom kell, hogy nem szükséges, jó a hallása. Fiatalon is nehéz új környezethez szokni. Az öreg fát nehéz átültetni. Ezzel én is tisztában voltam, mégsem gondoltam, hogy édesanyám ennyire nehezen fogadja el, hogy nálunk lakjon. Külön bejárat, nyugalom, állandó segítség, sőt a kutyájáról is én gondoskodhatok.
(válasz Isabel 1469. hozzászólására)

1470. Maria542014. dec. 3. 20:49
A kutya és a macska nagyon aranyosan tud egymással játszani. Pumi kutyánk (a korábbi) az asztal lábánál bujócskázott pár hetes cicákkal. Sajnos, mint már említettem, túl sok lett a házban a kutya, így cica kiszorítva. (Azért a kapu előtti két hársfa tövében lévő avarban vackolódik néha egy cirmos, sőt a konyhaablak előtti tujára is láttam felfutni. Ilyenkor elszorul a szívem, de végülis van egy helyes kis menyem. Valamit valamiért. Ő sem szereti, ha kutyánk összeugrálja, amikor hazaér. De a kutyánkat ugyanúgy, mint a sajátját. Hihetetlen, de sosem voltam oda az állatokért. Kiskoromban futnom kellett egy kutya elől. Csak a szoknyámat tépte meg. Aztán gyerekeimnek ékszerteknős, papagáj a panelba, mamáékhoz a kertbe kutyát vettünk. Azt hiszem, inkább nekünk van szükségünk rájuk. Igaz, mikor még dolgoztam, képes volt kint várni télen a hóban is órákon keresztül. Pedig a férjem itthon volt. (Én vagyok a falkavezér:))
(válasz Julianna 1463. hozzászólására)

1469. Isabel2014. dec. 3. 20:36

Nagyon meghatóak ezek a dolgok. Nekem is vannak történeteim cicákról, kutyákról is. Ha megtalálom azt a verset, amit jó kutyánk elaltatásáról, illetve eltemetéséről írtam, fölrakom. Egyelőre az van, hogy a winchesteremet buzgón legyalulta a "nemvejem", vagyis lányom élettársa. Mielőtt még leszedhettük volna róla a fontosabb dolgokat. Így veszett oda az "Életem" javított változata is. Azt hiszem, már sosem nyomattatom ki, pedig ez volt a szándékom, hagyatékul a családomnak.

A hallókészülékről meg szomi lettem kissé. Szegény anyámnak is kellett, csakhogy mikor meglett, minden apró zörejt is kinagyítva hallott, még a másik helyiségből is. Aztán jött a szeme baja, műtét, de utána még mindig volt benne valami, ami zavarta a látásban. Még így is megélt volna, ha nem adják el a házat és nem költöztetik el. De ez már hosszabb történet annál, mintsem hogy itt elmondjam. És talán jobb is, ha már nem gondolok rá.

(válasz Pepita 1468. hozzászólására)

1468. Pepita2014. dec. 3. 20:17

Én meg azt hittem, hogy mindenki kislánynak születik és csak később lesz belőle fiú. :)


Ma nagyon elfáradtam. Anyukámat vittük a fülészetre és a hallókészülékeshez, mert már alig hallott a régi készülékével. Már csak az egyik fülére kell, de ez még szerencse is. Ledöbbentem az árán. Támogatással együtt is 200eFt. Többet kipróbáltunk, de ez vált be. Igaz, nem kellett egyszerre fizetni. Viszont, most már jól hall. (Azt is, amit nem kellene.) :)


Mielőtt elmentünk a cicát kitessékeltem, ami nem nagyon tetszett neki. Még a tálkáját is kitettem, de hozzá se nyúlt. Mikor hazajöttünk, már a kapuban várt és előbb ért az ajtóhoz, mint mi.

(válasz Isabel 1465. hozzászólására)

1467. Sutyik2014. dec. 3. 18:50

Cicus előtt nekem is kutyám volt. Szintén tenyérben elférő korában mentettem meg. Első munkanapon vittem az állatorvoshoz, féregtelenítés, stb. Naivan megkérdeztem: ugye nem lesz nagytestű? (kis panellakás)Értetlenkedve rámnézett és mondta: nem. Amikor következő évben vittem a kötelező oltásra megkérdeztem miért hazudott. A válasz: mert azt gondoltam, ha megmondom az igazat, akkor kidobja. Logikus, nem? Megmentem, azután kidobom? Egyébként fajtiszta keverék volt, német juhász és dobberman szülők örömgyereke. Gének alapján vérebnek kellett volna lennie, de nála szelídebb lény nem létezett. (Nevelés kérdése.) Még a postásokat is szerette, állandóan meg akarta puszilni őket. Még a betörőket is beengedte volna a lakásba. De ha valaki kezet emelt volna rám, akkor minimum törött csukló lett volna az eredménye. Imádta a kisgyerekeket is. Volt pelenkafelelős, figyelmeztette a mamát, hogy pelust kell cserélni. Amikor a baba kúszó-mászó lett, a telken ő volt az óvóbácsi. Ha messzebb négykézlábazott el a gyerek, pelusánál fogva felemelte és visszahozta. Kispárnája volt a délutáni alváskor. Még azt is elviselte, amikor a kiscsaj játék során majdnem letépte a tökeit. Életet is mentett, de ez hosszabb történet. Sajnos állatorvosi hiba miatt 10 éves korában meghalt.

Azt mondják, ilyen esetben rögtön kell új kutyát "szerezni", vagy sohasem lesz másik. Úgysem tudná másik pótolni, nem vállaltam be újat. Így lett 3 év után a cicus. Feledtetni, pótolni nem tudja a kutyát, de ugyanolyan szeretet kapok tőle is.

(válasz Julianna 1463. hozzászólására)

1466. Isabel2014. dec. 3. 15:55

Ez jó:-)

mióta panelban lakunk, aranyhörcsöggel kezdtük. Imádnivalóak voltak, Marci és Aranka. Hosszú évekig állandóan fialtak, mindig sikerült elpasszolni őket. Marci tovább élt, mint amennyi a hörcsögök átlagéletkora, Arankát kissé megviselte a sok szülés, ő hamarabb elment.

Mikor Marci is átevezett a túloldalra, egy ideig semmi nem volt. Én meg fel is lélegeztem kissé, mert talán mondanom sem kell, nekem kellett kétnaponta pucolnom az almot. De nem sok idő múlva valaki hozott egy tengerimalacot. Ez nemigen volt jó semmire, csak ült mindig egy helyen, ha hozzáértél, elugrott. Gondoltam balgán, eltunyul ez az állat, muszáj futkorásznia. Kiengedtem, a legelső sarokba bebújt, és csak akkor volt hajlandó onnan is kifutni, amikor megpaskoltam. Rövidtávfutóak a malackák. Tovább éltek a hörcsögöknél, párt nem szereztünk hozzájuk. De csak úgy voltak maguknak, egyhelyben. A legutolsó viszont, ahányszor átmentem üvegháza előtt, úgy visított, hogy már kicsit untam. A lányom aztán megszabadított tőle. Ugyanis én többször mentem néhány napra, ilyenkor mindig hozzájuk vittük a terráriumot. Egyszer azt mondta, anyu, most már nem hozom vissza, idegesít ez a huzavona. Nála még láttam néhányszor, aztán elpusztult. Azóta nincs semmilyen állatom, mindkét lányoméknál kutyák vannak, az egyiknél (aki most várja a második babát) egy hatalmas, de egy sodrából soha ki nem hozható korcs van. Másik lányom most egy barátjával költözött össze, annak van kertje és benne két csodálatosan szép és nagy kutya. Az egyiknek olyan hosszú és fura a neve, hogy le se tudom írni, a másik farkas, vagyis német juhász.

Nekem volt néhány kutyás esetem kicsi és nagyobb koromban is, tehát kicsit tartva közeledem ismeretlen kutyákhoz. És nagyon nem szeretem, ha rögtön felugrál és arcon akar csókolni.

(válasz Pepita 1464. hozzászólására)

1465. Isabel2014. dec. 3. 15:43
Erről az ugrott be, hogy kicsi koromban én minden macskát lánynak, minden kutyát pedig fiúnak gondoltam:-)
(válasz Pepita 1462. hozzászólására)

1464. Pepita2014. dec. 3. 12:50

Erről eszembe jutott a horányi Nyakas Laci féle nóta: "Sörös is vagyok, meg boros is vagyok, de néhanapján megiszom az albán konyakot".


No és a mese. ... Engedd meg, hogy előbb csak a bal lábamat tegyem be...

Aztán lesz egyszer egy cicánk, majd egy kutyánk és jön a többi..... :)

Az állatnak is jót teszünk, de legfőképpen magunknak.

(válasz Julianna 1463. hozzászólására)

1463. Julianna2014. dec. 3. 12:35

Én is szeretem olvasgatni ezt az oldalt, kicsit megismerjük egymást.

Én inkább kutyás vagyok, de a lányom nagy cicabarát, így sokszor voltak a cicák-kutyák együtt. Mindig nagyszerűen megértették egymást, a néphiedelem ellenére. Gondolom, nevelés kérdése, talán az állatok korától is függhet. Most, hogy férjhezment, nálam a kutyusok, nála a macsekok diktálják a házirendet... :)

(válasz Pepita 1462. hozzászólására)

1462. Pepita2014. dec. 3. 12:22

Jó volt olvasni ezt a kis beszámolót. Tényleg annyira öntörvényűek, mégis tudnak alkalmazkodni.

Mi is mollosíttattuk a kislányt. :)

Amióta az eszemet tudom, mindig lány cicánk volt. Nem is tudom, milyen lehet egy kandurral élni? :)


A régi cicám, melyet kölyök korától neveltük, fel-felcsusszant éjjel a lábaimhoz, de ha a férjem megmozdult, vagy csak átfordult egyik oldaláról a másikra, ő már halkan lecsusszant és ha újra meghallotta az egyenletes lélegzetvételt, visszaugrott, párnás lábacskáival nesztelenül. Ki volt rafinálódva. Ő 17 évig élt. Hiányzik a lelkem. :)

(válasz Sutyik 1460. hozzászólására)




Facebook ikonKövess minket a Facebookon is, hogy ne maradhass le az oldallal kapcsolatos legújabb hírekről, információkról: Rejtvenyjatek.hu a Facebookon

Minden jog fenntartva © 2024, www.rejtvenyjatek.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Kapcsolat: info(kukac)rejtvenyjatek.hu | WebMinute Kft.